2023. december vége már a harmadik alkalom volt, amit egy horvát szigeten töltöttünk egy kis meleg és napsütés után vágyakozva. Az első évben Hvarra, majd tavaly Pagra, idén pedig Cresre és Lošinjra utaztunk. Csak azt nem kalkuláltuk bele, hogy ahogy egyre északibb úti célt választunk, az utazás eredeti vonzereje, a meleg és a verőfény teljesen elmarad. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne éreztük volna most is prímán magunkat. ;)

Nos hát, hol is kezdjem a 2023. júliusi-augusztusi háromhetes skót körutunk beszámolóját? Talán a legelején. Vagyis 2020-ban. Akkor ugyanis már az utazás egész terve megvolt, éppen hogy kezdtük volna a foglalásokat, amikor kitört a COVID. Aztán 2021-ben szerettük volna bepótolni az utat, de az egekig emelkedett üzemanyagárak miatt nem engedhettük meg magunknak, hogy ennyi pénzt elautózzunk. Harmadjára, azaz idén már csak nem akartuk elhalasztani, bár a májusi olasz utunk legelső napján összeszedett bokaszalag-szakadásom nem könnyítette meg a felhőtlen készülődést. Ezt leszámítva idén végre minden körülmény adott volt, hogy bepótolhassuk ezt a régi álomutazást, és végre meglátogathassuk Glasgow-ban élő sógornőméket. A terv tehát megvolt, csak le kellett porolni. ;)

Az első dolog, amit észleltünk, hogy Skócia az egyik legszelesebb hely, ahol valaha jártunk. Na meg az, hogy szélsebesen vesz le mindenkit a lábáról. Tartsatok most velünk Csalagúton-hajókázáson-kempingezéseken-túrázásokon át egy 7.000 km-es kiruccanásra Budapestről Skóciába.

Csehország egyik legismertebb régiójához, az Európa-szerte híres fürdővárosokhoz ambivalens érzések fűznek.

Gyerekként végtelenül ingerszegénynek találtam a környék városait, ivócsarnokait, kastélyait, gyerekszemmel nézve túlságosan is csendes főutcáit, a porcelánokat és a kristályokat, amiket minden kirakatban látni lehetett. Azt a lelassult mentalitást, amivel a pihenni és gyógyulni érkező emberek andalogtak az utcákon és ücsörögtek az óriási parkokban. Másrészt viszont pont azért, mert a szüleimmel többször is jártunk ezekben a városokban, és rengeteg klassz időt töltöttünk itt együtt, mégis otthonhangulatuk van számomra, és persze egyfajta jóleső nosztalgia is eltölt rájuk gondolva. <3 Azután pedig, hogy felnőtt fejjel is visszatérhettem ide, már eszembe se jutna unalmasnak bélyegezni Csehország leglátogatottabb régióját.

<= Az út első felében Capri szigetén és a Vezúv környékén barangoltunk, itt olvashatsz az ott gyűjtött élményeinkről

Az Amalfi-part egyszerre hökkenti meg és nyűgözi le a szemlélőjét. Távolról figyelve meghökkenti, mert a meredek, durva hegyoldalakba brutál terepre építettek városokat az itt élők, megmutatva, hogy nincs, amit az emberiség kellő akarattal ne tudna elérni. Ugyanakkor lenyűgöző is a természet és az emberi környezet harmonikus idomulása egymáshoz. A hamisítatlan olasz életérzés pedig betölt mindent, miközben ámulunk-bámulunk: sétáljunk a dús ültetvények között, barangoljunk a kis óvárosokban, vagy dugózzunk Olaszország egyik leghíresebb tengerparti útján, igazából mindegy, mert a dolce vita festői világában kalandozunk.

Tartsatok most velünk Caprira, a Vezúv lábához és az Amalfi-partra, ahol a hamisítatlan dolce vita annyira rabul ejt, hogy legszívesebben ott élnénk le az életünket minden felfoghatatlan szervezetlensége és fejetlensége ellenére is. <3

Néha a józan ítélőképességünk helyett az ösztöneinkre hagyatkozunk az úti céljaink kiválasztásakor, és hagyjuk, hogy a különös becsípődéseink vezessenek minket. Dél-Olaszországba is pont egy ilyen sodort el minket. Bár lelki szemeimbe jó pár éve beleégett Capri szigetének szépsége, valahogy nem tűnt életszerűnek Európa egyik legnépszerűbb és legexkluzívabb szigetére utazni. A pálfordulást az okozta, hogy a most íródó amatőr regényem második kötete Capri szigetén játszódik. Egy ilyen motiváló tényezővel pedig lehetetlen lett volna máshová utazni, mint Caprira. És ha ide, akkor már a közvetlen környezetébe is, erre az icipici, de annál csodásabb vidékre.