Csehország egyik legismertebb régiójához, az Európa-szerte híres fürdővárosokhoz ambivalens érzések fűznek.

Gyerekként végtelenül ingerszegénynek találtam a környék városait, ivócsarnokait, kastélyait, gyerekszemmel nézve túlságosan is csendes főutcáit, a porcelánokat és a kristályokat, amiket minden kirakatban látni lehetett. Azt a lelassult mentalitást, amivel a pihenni és gyógyulni érkező emberek andalogtak az utcákon és ücsörögtek az óriási parkokban. Másrészt viszont pont azért, mert a szüleimmel többször is jártunk ezekben a városokban, és rengeteg klassz időt töltöttünk itt együtt, mégis otthonhangulatuk van számomra, és persze egyfajta jóleső nosztalgia is eltölt rájuk gondolva. <3 Azután pedig, hogy felnőtt fejjel is visszatérhettem ide, már eszembe se jutna unalmasnak bélyegezni Csehország leglátogatottabb régióját.

Férjecském az elmondásom és a látott fényképek alapján már jó ideje kíváncsi volt elbeszéléseim alanyaira: Karlovy Varyra, Marienbadra és Ferencfürdőre. Én pedig már májusban tudtam, hogy bizony október 31-én ha törik, ha szakad, Prágában kell lennem, mert végre újra Európába jön turnézni a pár éve felfedezett "szerelem első hallásra" zenekarom, a Cigarettes After Sex. A koncertjegy tehát kapát-kaszát eldobva megvásárlásra került, és már csak egy néhány (5) napos programot kellett szervezni köré. :D

Évek óta szerettük volna Csehországot ködös-színes őszi gúnyájában megnézni, és pont szerencsésen összetalálkozott a koncert és az őszi szünet időpontja. És ó, te jó ég! Ha őszi színkavalkád, akkor először Kanada juharfái vagy a Dolomitok lombhullató fenyői elevenednek meg lelki szemeim előtt. De ahhoz az elképesztő színorgiához, ami a cseh-német határvidéken fogadott minket, semmi sem fogható: a barnák, pirosok és sárgák káprázatos, festményre kívánkozó csodát alkotnak. Vegyük csak az alábbi teljesen hétköznapi erdőt, ahol már maga a levegő és a fény is SÁRGA a fák lombjától:

Ezúttal apartmanokban laktunk, három éjszakát töltöttünk Karlovy Varyban, és egyet Prágában. Előbbi színvonalasabb volt, utóbbi túlárazott és túlértékelt, de legalább volt. Mindkét szállásunkat az alapján a szempont alapján választottuk, hogy biztosítottak ingyenes vagy fizetős parkolási lehetőséget. Az első helyen a szomszédos utcákban ingyen lehetett parkolni, és mindig óriási mákunk volt, hogy pont volt egy szabad hely, de ez tényleg puszta szerencse. Prágában a szállásadó töketlenkedése miatt végül saját magunknak kellett intézni parkolást egy parkolóházban dupla annyi pénzért, de ott őszintén szólva már csak szimplán örültünk, hogy van hol hagyni az autót.

Íme a programunk:

Térkép forrása: https://www.czechselection.com/spa-wellness/

Egy hónapokra munka-, írás- és mindenképtelenné tévő ínhüvelygyulladás miatt ezúttal maximálisan lájtos és laza programot terveztünk. Az odaérkezésünk napján pont a kezdődő szürkület idejére rendezkedtünk be a szálláson és indultunk neki Karlovy Vary (Karlsbad) bebarangolásának. Annak idejéről szilárdan emlékszem, hogy a legkevésbé kedves emlékek ehhez a városhoz fűztek. Teljesen nyilvánvaló, hogy akkor még nem tudtam értékelni a klasszicista épületek káprázatos kavalkádját, sem a 13 nagyobb és 300 kisebb gyógyvízforrást – ez utóbbiakat még ma se nagyon tudom irdatlan záptojásszaguk és -ízük miatt. A város egyébként az Európa fürdővárosai UNESCO világörökségi helyszín része, többek között Marienbaddal, Ferencfürdővel és Budapesttel együtt.

Karlovy Vary 1508-ban Európa első gyógyhelye lett, és a Wikipédia rá jellemző szókimondással tudatja velünk, hogy „számos híresség kúráltatta itt egykor különféle nyavalyáit, így például: Goethe, Beethoven és Gogol". A források hőmérséklete 34–73 °C közötti, és vizüket ivásra, fürdésre és gyógykúrákhoz használják. Összetételtől függően valamennyi forrásnak más az élettani hatása, viszont általánosan elmondható, hogy itt a legjobb program egy jellegzetes ivópohárral nekiindulni a város oszlopos fedett sétányainak (kolonnádjainak), és kortyolgatva végigpróbálni a források vizét. Egy csípős és nyirkos őszi estén kevés jobb dolog van a langyos vizek iszogatásánál: de ilyen például a városban gyártott gyógynövénylikőr, a Becherovka kóstolgatása (legalábbis a citromos változaté - a szerk.) Az egész városnak van egy kis skatulyából kihúzott hangulata, hiszen a meleg vízű Tepla folyó, ami köré épült, hegyek közé vágott kis völgyet magának. De nemcsak ettől, hanem az épületeitől is mesebeli a város, például a Hotel Imperialnak köszönhetően, ami a megszólalásig hasonlít a filmbéli Grand Budapest Hotelre.

Forrás: https://www.spa-hotel-imperial.cz/en/ és https://teatroblog.wordpress.com/2019/02/28/grand-budapest-hotel-filmelemzes/

Ha kicsit több idő áll a rendelkezésünkre, érdemes elkirándulni vagy felsiklózni a város fölötti kilátópontokra, és onnan is vetni egy pillantást a völgyet beterítő tarkaságra.

Bár errefelé nincsenek gigantikus hegyek, szerettünk volna képet kapni a táj földrajzi jellegzetességeiről, ezért végigjártunk egy mocsári tanösvényt, a németországi Moorlehrpfad Stengelhaide-t, mert ezen a vidéken jellemzők a tőzeges, mocsaras, fövenyes területek. Túlságosan nagy durranásra nem számítottunk, legfeljebb pár méternyi kiépített útra, ehelyett rengeteget megtudtunk a tőzeg fontosságáról, felhasználásáról, a többi itt élő növényről, például a csodaélelmiszernek tartott tőzegáfonyáról, és rengeteget sétálhattunk a süppedős fövenytengeren átkelést biztosító pallókon.

Természetesen a világért sem hagytuk volna ki a határ túloldalán lévő klingenthali síugrósáncot, a Vogtland Arenát, ha már itt jártunk a környéken. Alapesetben is imádjuk nézni a síugrás-közvetítéseket, hát még akkor, ha el is tudjuk helyezni a tévében látott sáncot a térképen és a tájban. A klingenthali sánc a modernebbek közül való, egy kis bobbal, majd lifttel lehet feljutni a tetejére. Amikor nincs verseny, akkor bárki bemehet, hogy a sánc tetején állva síugrónak képzelje magát néhány perc erejéig. Lefelé szintén bobbal lehet lejutni, hogy legyen egy kis extra kaland a programban. Az óraátállítás miatt volt némi kavarodás a nyitva tartással, így már nem engedtek be minket, de kívülről és a Schneckenstein kilátópontjáról megnéztük a kissé apokaliptikusra hajló időjárásban a sáncot.

Karlovy Varyhoz hasonlóan Ferencfürdőről (Františkovy Lázně) is viszonylag sok gyerekkori emlékem van, elsőként az, hogy egy óriási, végeláthatatlan főutcán rengeteget bóklásztunk. Hát... amikor odaértünk a főutca kezdetére, kezdtem azt hinni, hogy eltévesztettük a várost, mert ez az utca tized olyan hosszú és grandiózus, mint az emlékeimben élő. Hiába, lassan el kell fogadni, hogy felnőttem... :') Viszont szinte egy az egyben újra felfedezhettem azokat a szfinx szobrokat, amikre gyerekként felmásztam, és azt a zenepavilont, ahol annak idején (unalmasnak tűnő) hangversenyeket hallgattunk a szüleimmel.

Ferencfürdő viszont sokkal több egy kis hangulatos korzózásnál, ugyanis rengeteg gyógyvízű forrására itt is ivó- és gyógykúratúrát lehet szervezni. A Sady Solného a Lučního pramene parkban források tucatjait kereshetjük fel. Némelyik a park ágyásai között tör fel, és üvegbúra alatt bugyborékol vidáman, mások köré csodaszép, klasszicista forráscsarnokokat emeltek, amelyekben sétálgatni, átmelegedni is lehet. Mivel minden forrás mellett részletes tábla hirdeti a hőfokot, a savasságot, az ásványianyag- és nyomelem-összetételt, az embernek az a príma érzése van, hogy éppen valami nagyon egészséges dolgot művel, amikor ezeket a vizeket kóstolgatja. A források legtöbbje be van vezetve a város sokcsillagos luxushoteljeibe, amelyekből mindenki a panaszainak megfelelően választhat neki tetszőt. A földből feltörő meleg víz itt is vulkáni utóműködésnek köszönhető. A környék híres a tányér nagyságú töltött ostyalapjáról, amiről nagyon szép emlékeim vannak gyerekkoromból. Az ízében most se csalódtam, viszont azon meglepődtem, hogy itt angolul még mindig nem igazán beszélnek, a turizmus nyelve a német.

Itt találkoztunk egy innovatívnak látszó, ám valójában kevéssé életszerű megoldással is: a papír kutyakakigyűjtő tasakkal. Az ötlet elsőrangú. Ám amikor a gondos gazdi megpróbálja a hajtogatott papírlapátra felügyeskedni a terméket, akkor hamar rájön, hogy az elmélet gyakorlatba átültetése a lehetetlennel határos. Gondolva a jövőre, azért eltettük a fel nem használt tasakot az autóba, mert hányós zacskóként egyszer még kiváló szolgálatot tehet majd.

Annak idején Marienbadban (Mariánské Lázně) jártunk a legtöbbet, ezért férjecskémnek is erről áradoztam a leggyakrabban. Ehhez képest talán Marienbad volt a legkevésbé grandiózus nekünk felnőtt fejjel, ami persze semmit nem von le szépségéből. Egyszerűen csak kicsi. Elképesztően kicsi ahhoz képest, amire emlékeztem. Régen lovashintóval bejárni a város parkját hatalmas kalandnak tűnt. Végigsétálni a csodálatos főutcán olyan volt, mintha soha nem érnénk el a végére. És a híres zenélő szökőkút is hatalmasnak tetszett. A hangulat az én szememben mit sem változott, de már cseppet sem tartom óriásinak és tágasnak, inkább kedvesnek és kuckósnak a várost.

Itt meghallgathatjátok a Zpívající fontána szökőkutat a kifejezetten hozzá írt zenével:

Gyerekkoromból kósza emlékképként megmaradt nekem egy bájos, nyüzsgő, bazárral teli városka egy fölé magasodó várral, amiről vajmi kevés fogalmam volt, hogy hol lehet. Egzakt :D és objektív :D leírásomból férjem viszont egyből beazonosította, hogy alighanem Karlštejn várára gondolhatok, amiről neki is pont ilyen emlékei vannak. Gondoltuk hát, hogy megnézzük kívülről a várat nosztalgiázásképpen, és felkeresünk egy közeli kilátópontot is, ahonnan egészen káprázatos szögből látni rá az óriási, gótikus építményre. A vár az 1300-as évek közepén épült fel IV. Károly német-római császár pihenőhelyeként, de végül a cseh korona és koronázási ékszerek őrzőhelye lett. Karlštejnben az ősz derekán közel sem olyan nagy a forgatag, mint az emlékeinkben élt, de a természet őszi fizimiskája itt is ezt az időszakot teszi a fotózáshoz legalkalmasabbra.

Még a pár évvel korábbi cseh paradicsomi utunkon jött szembe velünk egy megkapó kép a Velká Amerika (Nagy Amerika) tóról, és mivel most éppen útba esett, felkerestük, még ha nem is természetes módon alakult ki, hanem a mészkőbányászat egy kétes megítélésű utóterméke. A Nagy Amerika-tó, és szomszédja, a Mexikó-tó egészen ledöbbentő méretű tájsebek a föld felszínén, de nagyon nehéz csúnyának látni őket az őszi színpompában. A bányagödröknek az akusztikája is kitűnő, ezért a nagyobbik gödörben élő koncerteket is szoktak tartani. Grandiozitásuk (például 100 méteres mélységük) miatt ezeket a sorjában elhelyezkedő, alagutakkal összekötött bányaüregeket Cseh Grand-kanyonnak is szokták becézni.

Sokféle turistának tartom magam, de a koncertturizmus eddig egyáltalán nem szerepelt a lajstromomon. Tavaly nyáron viszont rettenetesen megirigyeltem a kedvenc főnökömtől, hogy a belgiumi Rock Werther fesztiválon járt. Bár ők másik koncerteket választottak, nekem már attól is csorgott a nyálam, hogy megnézhették VOLNA a Cigarettes After Sex-et élőben. Nem is sejtettem, hogy én is ilyen hamar felcsapok koncertturistának, de így lett. :D

És gyerekek... Lehet, hogy én még nem voltam jó koncerten, de ez volt az első olyan koncert életem felfelé kerekítve 33 éve alatt, amelyiken élőben meghallgatni a kedvenc számaimat nem elvett azok későbbi élvezetéből, hanem csak hozzátett. Azóta is, amikor meghallom a koncerten előadott számokat, egyből ott érzem magam a félhomályos, füstös koncertteremben, a fülemben az énekes fülbemászó, rekedt hangjával. <3 A koncert fénypontja egyértelműen az volt, amikor a totálisan kedvenc számom, az Apocalypse, ami természetesen a bandának és abszolúte mindenkinek a kedvence, felcsendült. Ismerős az, amikor alig hallod az énekest, mert mindenki - MINDENKI - a szemét behunyva, fejét ringatva énekli a számot az elsőtől az utolsó szóig? ;)

Prágában már töltöttünk egyszer néhány napot, de ha már itt voltunk, csak nem hagyhattuk ki, hogy sétáljunk pár utcányit a belvárosban búcsúzásképpen. Meglepő felfedezéseket tettünk 2014-es ottjártunkhoz képest. Egyrészt még mindig nagyon sok a CBD shop. :D Másrészt a "tradicionális" "cseh" kürtőskalácsot áruló bodega is sokkal több, mint annak idején volt. Ám fölösleges a magyar omlósságot és zamatot várni ettől a kürtőstől, amit parányi mérete ellenére aranyáron mérnek. Azon is ledöbbentünk, hogy egy kényelmes másfél órás sétára Prága belvárosának főbb látnivalóit (zsidó negyed, Károly-híd, főtér stb.) milyen jól fel lehet fűzni. Rögtönzött városnézésünknek köszönhetően egy napos képpel a szívünkben búcsúztunk el Prágától, míg amikor itt voltunk 9 éve, végig nyálka és szürkeség uralkodott a városban. :)