Nálunk 2024 nem az az év lesz, amikor az egyik utazásról pakolunk ki és máris rámolunk a másikra be. A tavaszi hosszú hétvégéink jellemzően ilyenek szoktak lenni, de idén egy költözés miatt minden utazási vágyálmunk arra korlátozódik, hogy elmenjünk nyaralni a Járda-szigetekre. Egy kis nosztalgiaként ezért felidézem most az egyik tavalyi hosszú hétvégi utunkat Ausztriába. Most még ti is bőven időben vagytok, hogy leszervezzetek magatoknak egy hasonló kiruccanást. ;) Ez a kis ajánló Ausztria közelebbi régiójába kalauzol, vagyis három napba pont belefér az oda- és visszaút, és két félnapos, valamint egy egész napos program.

Íme a mi három tippünk egy három- vagy négynapos hosszú hétvégére a 2024-es nyitási időpontokkal együtt:

1) Peilstein Klettersteig - egész évben nyitva, mivel alacsonyan fekszik, tavasszal már a hótól se nagyon kell tartani

2) Ötschergraben - nyitás: 2024. május 1.

3) Wasserlochklamm - nyitás: 2024. március 23.

A Peilstein Klettersteig neve senkit ne ijesszen el, a név nem egy kargyilkos-kitett-kimerítő via ferratát takar. Nem bátorítok senkit arra, hogy via ferrata beülő vagy sisak nélkül vágjon neki ezeknek az alpesi mászóutaknak, de ha a felszerelés már megvan, és csak egy ki karizom vagy a tériszony hibádzik, akkor a Peilstein Klettersteig nektek való lesz. Meglehetősen könnyű, erőlködni alig kell, a drót csak biztosításnak van egy rossz lépés esetére. Mi már régóta terveztük, hogy egyszer megkísérlünk Foltos kutyánkkal via ferratázni oly módon, hogy őt a hátunkon visszük hátizsákban. A tesztet sikeresnek könyveltük el, ugyanis tudtuk abszolválni a klettersteig A és A/B-s szakaszait, de megismételni biztos nem fogjuk. Kutyánk sem élvezte különösebben, hogy ide-oda leng a hátamon, és az én karom és térdem sem díjazta a plusz 15 kg-s terhelést.

Forrás: https://www.bergsteigen.com/touren/klettersteig/peilstein-klettersteig/

A Peilstein Klettersteig A/B-s felszálló ága kezdőknek pont ideális. A Matterhorn és a Peilstein tömbje közötti kantéban vezet fel csodás sziklás környezetben. Miközben egyre magasabbra kapaszkodunk, kezd kibontakozni alattunk a kék ég hátterében a Cimone Turm jellegzetes fenyőfás sziklatűje. Épp elkezdenénk belejönni a mászásba (vagy talán elfáradni?), amikor már fent is találjuk magunkat a Peilstein gerincén.

Odafent persze minden próbatételnek és sajgó térdnek meglesz a jutalma. A Peilsteinhaus menedékház szerdától-vasárnapig egész évben nyitva tart. Akár ehetünk is egy jót, mielőtt lefelé indulnánk, de legalábbis a hüttekönyvünkbe mindenképpen pecsételhetünk egyet, bizonyítva, hogy itt jártunk. Itt még távol vagyunk az Alpok többezres hegyeitől, de a kilátás így is páratlan. A lemenet is ugyanolyan káprázatos sziklatűk mellett vezet el, mint amik között feljutni lehet.

Az Ötschergräben a Naturpark Ötscher-Tormauer területén található szurdokrendszer, aminek a bejárását sok különböző módon fűzhetjük fel egymás után. Többnapos túrával akár az 1893 méteres Ötscher prototipikus kúpjára is felmászhatunk - csak ne kora tavasszal, mert akkor még gazdagon borítja a hó. Május 1-től viszont számtalan lehetőségünk van arra, hogy leereszkedjünk az Ötscher-patak és mellékpatakjai által kivájt meredélyekbe. Mi a naturpark wienerbrucki főbejáratától elsőként alászálltunk pár száz lépcsőnyit, és onnantól a kanyargó patak melletti ösvényen haladtunk. Mivel az Ötschergäben (gräben = árkok) partfala jobbára rettentő meredek, sok helyen törmeléklejtőkön kell átverekednie magát az ösvénynek. Errefelé még éppen csak ébrezedik a természet ilyenkor, de a patak türkizkékje épp elég színpompát szolgáltat. A két legszebb látnivaló a Lassingfall és a Mirafall vízesés.

Mint Ausztriában szinte mindenhol, ahol a magasságkülönbségek lehetővé teszik, itt is vízerőmű épült a hegyek belsejébe. Feltétlenül nézzetek be az erőművet működtető turbináknak otthont adó Wasserkraftwerk Wienerbruck csarnokba. Itt működés közben lehet megnézni, ahogy ezek a hatalmas gépezetek óriási morajlás közepette mozgatják a víztömegeket. Mi a szurdokból tettünk egy kis kitérőt, hogy ne végig ugyanazon az úton kelljen visszamennünk, mint amin jöttünk. Felsétáltunk a Schutzhaus Vorderötscher menedékházhoz egy kis átmelengető levesre és Käsespätzle-re (sajtos nokedlire). Innen az Ötscherhias, egy renovált kis vízimalom érintésével visszaereszkedtünk az Ötscher patak mellé, hogy az autónk felé ismét megmásszuk a soktucatnyi lépcsőt.

Hogyha az előbb temérdek lépcsőt és csodaszép vízeséseket emlegettem, akkor a Wasserlochklamm bemutatásakor nehéz lesz szavakat találnom. Már a Salza patak, ahonnan a kirándulásunk indul, is szájtátásra ingerel minket. Ez Ausztria egyik legnépszerűbb folyóvize, hogyha evezésről vagy raftingról van szó, és persze a színe is elbájoló. A patak feletti himbálódzó függőhídon átkelve következik viszont csak az igazi látványosság.

A Wasserlochklamm egy tucatnyi vízesés által kialakított hasadékrendszer, amelyben ezernyi jól kiépített, csúszásmentessé tett lépcsőn be lehet hatolni egészen addig a pontig, ahol a víz elemi erővel előtör a hegyből. A Hochkar hegyen elnyelődő csapadék és hóolvadék egy ideig a hegy belsejében utazik, majd miután átpréselődik egy szűk szifonon, felszínre bukkan a sziklák közül. Innen félelmetes robajjal zubog le a hegyoldal hasadékában, mielőtt beleömlik a Salzába. A látogatóknak esélyük sincs az elfáradt lábakra vagy a nehéz levegővételre figyelni a kaptató során, mert a vízesések ereje teljesen megbabonáz mindenkit. A Wasserlochklamm különösen élvezetes lehet a nyári hőségben, de tavasszal sem kevésbé szórakoztató, hogy megállás nélkül záporozik a nyakunkba a jéghideg víz.

A Wasserlochklamm tipikusan olyan látnivaló, amit egyszer egy korábbi nyaralásba feltételesen betettünk, mert éppen akkor semmi más nem felelt meg a kívánalmainknak. Akkor végül kihagytuk, és még csak nem is bánkódtunk miatta. Mennyire el voltunk tájolva! Hiába, Ausztria mindig bebizonyítja, hogy ott is csodákra lehet lelni, ahol már azt hittük, hogy mindent ismerünk. <3 

A szállásunkat ebben a három napban a Kemping Lunz am See szolgáltatta a Lunzer See partján. A tó igazi idilli családos nyaralóhely tóparti éttermekkel, csónakázási lehetőséggel, fagyizókkal, biciklikölcsönzéssel. Nekünk azért is élmény fog maradni az itt alvás, mert az utolsó, csípős mínusz 1 fokos éjszakánál jobbat a radiátorunk nem is választhatott volna a megmakkanásra. :D

Ez volt a mi hármas ajánlónk Ausztriába tavaszra. A programot akár ki lehet még egészíteni egy jó kis vonatozással a Mariazellerbahnon, ami Wienerbrucknál érinti az Ötschergräbent. És ti hova terveztetek menni a közelgő hosszú hétvégéken? :)