Hogyha Délkelet-Franciaországnak ki kellene választania, mi a mestersége címere, biztos azt mondaná, hogy mindenből egy csipetnyi. Nem is gondolnánk, hogy az ország egészéhez mérve parányi területen mennyi különböző arculatú vidék vegyül egymással. Európa legmagasabb hegyeit, a görög szigetvilágra emlékeztető tengerpartot, az aktív sportolásra csábító kanyonokat, tavakat, a római kori kulturális örökséget és a képeslapra illő városkákat fűszerezzük meg a tájegységről-tájegységre teljesen eltérő, rabul ejtő hangulattal és egy olyan nyaralás sül ki belőle, aminek során mintha minimum öt különböző országot végig jártunk volna.

Úgy se sokszor indultunk még neki egy utazás megtervezésének, hogy az adott helyen semmi konkrét célpont nem lebegett már évek óta képzeletbeli szemeink előtt, olthatatlan vágyat ébresztve bennünk, hogy felkeressük. A bakancslistánkon épp csak a Holdkörüli utazás nem szerepel. :) Viszont idén egy teljesen ártatlan kerékpárközvetítés determinálta nagy augusztusi utazásunkat, anélkül, hogy az elején egy icipicit is komolyan gondoltuk volna az egészet. Azon az ártatlan március tizenhatodikai napon kezdődött, amikor a Párizs-Nizza 7. szakaszát néztük a TV-ben és Lantos András, az ügyeletes kommentátor viccelődni kezdett, hogy a francia Lantosque település okcitán neve (Lantosca), ahol éppen járt a mezőny, mennyire hasonlít a Lantoskára. Ezek után már pusztán érdeklődésképpen megnéztük, hol is van pontosan ez a Lantosque, és az utcaképen, amit először találtunk, hát nem egy óriási via ferrata felirat szúrta ki a szemünket? Nosza, rákerestünk, hogy milyen via ferrata is van itt, és a fotókat látva eldöntöttük, akármilyen egyéb látnivaló van vagy nincs ezen a környéken, idén elmegyünk ide. :D

Így fest a számítógépes kalandjátékra emlékeztető, hidakkal és hágcsókkal tarkított mászóút legimpozánsabb szakasza:

Eszkábáltunk hát egy házilag nyomtatott térképet Franciaország ezen részéről, amit fölcímkéztünk a tágabb környéken, azaz az egész Délkelet-Franciaországban kiválasztott vagy száz látnivalóval. Ebből természetesen  aztán kénytelen voltunk szomorú szívvel szelektálni... És az elején még attól féltünk, halálra fogjuk unni magunkat, amíg két héten keresztül ugyanolyan hegyeket, tavakat és hágókat nézegetünk. :D Végül, ha az útvonal nem is lett éppen következetes, a kedvenceinket mind sikerült belepasszíroznunk egy amőba alakú körtúrába.

Íme utazásunk számadatai:

- Utazás hossza: 18 és fél nap
- Utazással töltött idő: 81, 25 óra (~3,4 nap)
- Megtett kilométer: 5.242 km
- Megnézett látnivalók: 42 db

Ezzel feleakkora távot tettünk meg, mint norvégiai körutunkon és kétharmadannyit, mint nyugat-európai utazásunkon. Idő viszont ugyanannyi állt a rendelkezésünkre, így talán az eddigi legtöményebb, sokszor fél-egész napos túrából álló programot raktuk össze magunknak, ami bőven kimerítette az aktív pihenés fogalmát.

Az étkezési megszorításaim miatt sajnos kempingbe nem mehettünk, ezért jó előre apartmanokat kellett foglalnunk végig a körút útvonala mentén. Bár május körül már minden el volt döntve, a legtöbb éjszakázást sajnos így se sikerült pénztárcabarát módon megoldani. Ez már determinálta, hogy ez nem egy spórolós utazás lesz, és eléggé aggódtunk amiatt is, hogy az időjárás nem fog-e beleszólni a programjainkba. Márpedig a lefoglalt és előre kifizetett szállások miatt hosszú évek óta először semmi rugalmasság nem volt az útitervünkben. A legtöbb hegyvidéki programnál csak legyintettünk otthon, hogy tervezzük be, aztán majd ha jégeső vagy vihar lesz, úgyis ki kell húzni. Az Időjárásistenke viszont úgy tűnik, megint velünk volt, mert a 18 és fél napos utazás alatt amerre mi jártunk, MINDIG ELKERÜLTÜK AZ ESŐT, egyetlen egyszer kaptunk kb. három cseppet a nyakunkba, na meg utolsó nap szakadt, de akkor szerintünk már csak azért, mert az időjárás is haza akart küldeni minket. :D Ebben még álmainkban se mertünk volna bízni. Aki ismeri a hegyi időjárást, az tudja, hogy ez kisebb csodával egyenlő!

A szállásainkat szokás szerint Booking.com-on és AirBnB-n foglaltuk, és egyet kivéve nagyjából minddel ki is voltunk békülve. Igyekeztünk olcsó, de színvonalas helyeket választani, és egész autentikus válogatást sikerült összeraknunk: aludtunk mediterrán villában, francia kisvárosi galériás lakosztályban egy pékség szomszédságában, provence-i miniatürizált sorházban, méregdrága síközpontban és "kényelmes" lakókocsiban. Így hirdették legalábbis a legjobban várt szállásunkat, ami a legnagyobb csalódást okozta, és ami annyira borzalmas volt, hogy a lefoglalt két éjszakából egyet bírtunk ott átvészelni. Egyáltalán nem vagyunk kényesek, de az ígért, lakókocsiba épített angol toalett helyett, amit a képeken is reklámoztak, egy külön bodegában létesített mellékhelyiség kiverte a biztosítékot. A műanyag bilire emlékeztető, gyerekméretű pottyantós WC tartalmát ugyanis fűrészporral kellett letakarnunk. "Pont, mint a kempingben" - mutatta vidáman a szállásadónk, de mi ilyet még életünkben nem láttunk semmilyen civilizált helyen, se kempingben, se menedékházban, se sehol. Ennél még a vadkempingezés is jobb lett volna. Úgyhogy innen mi mentünk egy avignoni szállodába, a panaszlevél meg az airBnB postafiókjába...

A látnivalók egy részét tudatosan a Tour De France előző éveinek útvonalából vettük, mert emlékeztünk rá, mennyi csodás helyet láttunk a közvetítéseken néhány pillanatra felbukkanni. Arra viszont nem számítottunk, hogy tudat alatt gyakorlatilag egy Tour emléktúrát sikerült kerekítenünk, amin a Pireneusokat kivéve az összes ikonikus francia biciklishelyszínt bejártuk. :D Le se tagadhatnánk, hogy az év felében a bicikliversenyeken csüngünk a TV előtt.

A sok-sok autókázásra felkészülve vittük pendrive-on a saját zenéinket, de már az első nap rátaláltunk a francia Fun Radió-ra, ami az ország No. 1. parti rádiójának bizonyult. :D Kemény diszkó- és popzenék éjjel-nappal, még az áhítatos vasárnap reggeleken is, úgyhogy teli találat volt nekünk. Őszintén megdöbbentünk, hogy a franciák milyen jó és modern zenéket tudnak csinálni (legutóbb ez valahogy nem tűnt föl), azóta is ezeket a számokat hallgatjuk!

Az esténkénti főzőcskézést jelentősen megkönnyítette, hogy rengeteg félkész ételt lehet kapni a boltokban. Pofonegyszerű dolgunk volt hát a bevásárlással, ráadásul az összes Intermarché, Carrefour, E.Leclerc és Casino szupermarket mellett egyből találni 0-24 önkiszolgáló benzinkutat, szabadtéri mosószalont, és autómosót is - ez utóbbit ki is kellett próbálnunk egyszer. Az egész országból csak úgy süt a szolgáltató-szemlélet, minden nagyobb boltnál van például online rendelés, csak be kell ugrani a drive-ba az összekészített árukért, aztán már mehetünk is a dolgunkra.

Az utazás nekünk sok szempontból építő és főképp élménydús tapasztalat volt, de reméltük, hogy legalább ugyanennyire kisautónk is élvezi. Tavaly májusban vettük használtan, és előtte nem máshol, mint a Francia Riviérán teljesített szolgálatot. Bár a régi lakhelyéig, Montpellier-ig nem vittük el, azért reméljük, hogy még sok évig fog hűségesen szolgálni minket, most, hogy egy kis francia nosztalgiázással próbáltunk a kedvében járni. :D

Az útminőséget illetően se lehetett sok kifogása a négykerekűnknek, leszámítva a Francia-Alpok északabbi részét, ahol a Tour-közvetítésben beharangozottaknak megfelelően tényleg meglepően pocsék állapotú utakkal találkoztunk. Engem annál jobban megviselt az úthálózat milyensége, leszámítva néhány autópályát, két héten keresztül csapattuk a kanyargósabbnál-kanyargósabb hegyi utakon és az utazás felénél már attól konstans émelygés jött rám, hogyha csak rágondoltam, hogy meg kéne kukkantani a telefon képernyőjét vagy a térképet. Ebből is látszik, hogy még a hegyi autókázáson edzett gyomrúaknak is váratlan lehet, hogy itt tényleg napokig, hetekig lehet úgy közlekedni, hogy nem lát egyenes és sík útszakaszt az ember.

Utazásunkat "tematikáját" tekintve négy részre oszthatnánk:

1. szakasz: Az első hat napon a Francia-Alpok (földrajzosként kész bűntény ilyet leírni, mert ilyen topográfiai fogalom garantáltan nem létezik) magashegységeit barangoltuk be. Lenyűgözve ismerkedtünk az égbe nyúló, háromezres hegyekkel és az azokat szabdaló alaposan beépült völgyekkel, kanyonokkal és turisztikai célból csúcsra járatott tavakkal. Összességében több hónapot töltöttünk már el az Alpok különböző szegleteiben (Ausztriában, Szlovéniában, Olaszországban, Németországban), de amilyen felszínformákkal és élővilággal itt találkoztunk, az teljes újdonságként ért.

2. szakasz: A következő öt napot nevezhetjük klasszikus nyaralásnak: leugrottunk a tengerpartra, és Provence istenített, filmekben látott tökéletes kis díszleteit barangoltuk be. A levendula mezők andalító illata és a fantasztikus felszínformák, világhírű kanyonok teljesen rabul ejtettek, a 35 fok ellenére sem bírtunk magunkkal és végig talpaltuk ezeket a napokat.

3. szakasz: Ezután egy hurkot megtéve ismét visszatértünk szinte pontosan oda, ahol elhagytuk a Francia-Alpokot, hogy még öt napig szívjuk magunkba a hegyek atmoszféráját. Ezúttal már Európa legmagasabb hegycsoportjai körül kirándultunk és via ferratáztunk, sőt a Mont Blanc-t is szinte testközelből csodálhattuk meg. Itt északabbra már sokkal közelebbi képét mutatta az Alpok ahhoz, amit megszoktunk, így a mi szívünkbe jobban belopta magát.

4. szakasz: Végül Elzászon és a Fekete-erdőn át vettük hazafelé az irányt, de három napig itt is elidőztünk. Elzász mesevilágáról csak szuperlatívuszokban hallottunk eddig nyilatkozni mindenkit, és nekünk is csatlakoznunk kell hozzájuk. A turistaforgatag és a tökéletes kis makettvároskák bármilyen mesében megállnák a helyüket. A végtelen szőlőskertek, Németországban pedig a Fekete-erdő korántsem barátságtalan, hanem üdítő farengetege és jópofa hagyományai szinte még jobban lenyűgöztek, mint imádott hegyeink.

Tarts velünk a következő négy bejegyzésben a kalandjainkon. :) Hamarosan érkezik az első beszámoló.