Kövess minket Instán!

Nincs megállás!

Nincs megállás!

10.000 kilométeres álomutazás kocsival a fjordok hazájába - Norvégia, előkészületek

2018. szeptember 06. - ynda

bevezeto_uj_fokep.jpg

Idei nagy nyaralásunkon az éjféli nap országát, Norvégiát jártuk be keresztül-kasul. Óriási vállalkozás volt, aminek a megvalósíthatóságában alighanem nemcsak mi kételkedtünk, hanem sokan a környezetünkben is, de  nyugodtan mondhatjuk, hogy az utunk tökéletesen sikerült. :)

Arra a kérdésre, hogy miért éppen a hideg, esős Norvégia, egyértelmű a válasz: tele van olyan természeti csodákkal, amiket elég egyszer megpillantani fényképen és máris beleszeretünk. Nekem középiskola óta vágyam volt egy igazi fjordot (lehetőség szerint a Geiranger-fjordot) látni, a halászfalvak, gleccserek, végtelen fenyőerdők, rénszarvasok és az éjfélkor ragyogó nap pedig csak tovább gazdagítják az önmagában is fantasztikus tájat.

Nem túlzás, hogy majdnem mindenhol, ahol jártunk, a "hű", a "váó" és a "mamám" szavak egyike hagyta el először a szánkat. :) A sokszínű Norvég tájhoz nem szokott szemünknek egyszerűen elképesztően grandiózus és csodálatos a természeti környezet, pedig nem egy elragadó helyen jártunk már.

*

Hogy győztük meg magunkat, hogy Norvégia elérhető számunkra? Amikor először felmerült az ötlet, hogy utazzunk Norvégiába, inkább álombéli lehetőségnek tűnt, hiszen nagyon messze van és nagyon-nagyon drága (Európa harmadik legdrágább országa). Vagy ötször megrágtuk, elvetettük, ötször újra elővettük és leporoltuk az ötletet és kölcsönösen győzködtük egymást hol arról, hogy megéri oda utazni, hol arról, hogy nem.

A nemleges konklúzió levonása után aztán végül mindig rájöttünk, hogy kerül, amibe kerül, nem tudunk lemondani róla. Az eredeti tervhez képest azon kívül, hogy természetesen nem tudtuk mind az ötven kinézett látnivalót bezsúfolni a rendelkezésünkre álló időbe, csak egy kardinális pontban kellett megalkudnunk. Világos volt, hogy a Nordkappra, vagyis a szárazföldi Európa legészakibb pontjára nem tudunk elmenni, mert csak az még 4-5 nappal megdobná az utazás idejét. Ezen kívül Trondheim Hanza-időket őrző városáról és a Kjeragbolten nevű sziklaalakzatról kellett lemondanunk, de ezek kevésbé törtek le minket. Ezeken kívül semmi másból nem engedtünk a programtervezésnél. :)

Az utazás időpontján nem sokat teketóriáztunk, mert a munkahelyünkön alapvetően augusztusban lehet eltűnni hosszabb szabadságra (18 és fél napos volt az utazás), ezért ez adta magát. Kicsit bánkódtunk, hogy így viszont nem volt részünk az éjféli nap csodás látványában, ami utunk legészakibb pontján, a Lofoten-szigeteken csak május 26. és július 18. között látható. Utólag tudatosítottuk, hogy ha augusztusban ennyi a turista (erről később még mesélek bőven), akkor micsoda tumultus lehet nyár közepén. Norvégiában a tulajdonképpeni turistaszezon június közepétől szeptember közepéig tart, de már augusztus közepét is csak jóindulattal lehet főszezonnak nevezni. A mi helyzetünkben nem volt nagy mozgástér tehát, de most, hogy nyáron megjártuk, különösen a Lofoten-szigeteket néznénk meg szívesen télen is, a fő halászszezonban, amikor sarki fényt is lehet látni.

Annál átfogóbb kérdés volt eldönteni, hogy milyen közlekedési eszközzel utazzunk. Elsőre természetesen a repülővel kalkuláltunk, hiszen azzal nem 4 nap az oda út, hanem 4 óra... Anyagilag is kibírható, 100.000 Ft-ért már biztos lehet találni oda-vissza jegyet poggyásszal. Eddig szép és jó, viszont akkor még csak Oslo repterén állunk, hogy akkor most hogyan tovább? Ahhoz, hogy meg tudjuk nézni a kiszemelt látnivalókat, mindenképpen autót kell bérelni, ami Norvégiában két hétre 200.000 Ft-nál kezdődik és még mindig nincsen esti szálláshelyünk, nem fizettünk be semmilyen programra és nem ettünk semmit. A számolgatást valahol ott hagytuk abba, hogy egy éjszaka szállás két főre 40.000 Ft-tól indul fölfelé, vagyis két hétre már majdnem egymillió forint körül járunk, továbbra is kaja nélkül...

El kellett hát döntenünk, hogy bevállaljuk-e egy mezei személyautóval a körülbelül 10.000 km-es távot úgy, hogy abból szinte egy hét az tiszta utazás. Felváltva vezetéssel úgy véltük, ez megoldható lesz, és ha megnyomjuk az oda- és visszautat, akkor egész sok időnk maradhat magára Norvégia látnivalóira. Természetesen a közlekedés így sem volt ingyen, hiszen üzemanyagra kb. 250.000 Ft-ot költöttünk.

Alább látható a teljes út, amit megtettünk, összesen 9786 km:

megtett_ut.jpg

Az útvonalat illetően vacilláltunk a Dániát és Svédországot elválasztó Storebælt- és Øresund-szorosokon való átkelésen. Gyorsabb, de drágább (százezres nagyságrendű) lehetőség lett volna a komp, viszont mi úgy láttuk, hogy még a drágább jegyek is egy fix időpontra szólnak és lehetetlen kiszámolni több napnyi autózás esetén, hogy pontosan mikorra fogunk odaérni. Nem lett volna jó emiatt elbukni egy ekkora összeget. Ezért oda- és visszafelé is inkább a szárazföldön kerültünk és átkeltünk a két óriási hídon.

A másik potenciális kompolás az útvonalunkon a Lofoten-szigetcsoportra való eljutást segítheti, Bodø-ből 3,5 óra  az utazás. Mi odafelé szerettünk volna több mindent útba ejteni a szigeten, visszafelé viszont már örültünk az időspórolási lehetőségnek, ezért Moskenes-ből Bodø-be még májusban lefoglaltuk a kompjegyünket. Nagy optimistán - nagy komp lévén - tengeribetegséges-hányós incidenstől se tartottunk, de itt kicsit elszámítottuk magunkat (ha ideérek az úti beszámolóban erről majd még mesélek).

A saját autóval utazás lehetővé tette, hogy szinte mindent vigyünk magunkkal itthonról, ami szükséges, beleértve a szálláshelyünket (azaz a sátrunkat és egyéb kempingcuccainkat) na meg ételt-italt minden mennyiségben. A kempingezés 6-8.000 Ft között mozog éjszakánként, gyakorlatilag ez az egyetlen dolog, ami nem kerül többe, mint a közelebbi nyugat-európai országokban. Ezen tovább tudtunk volna spórolni, hogyha vadkempingezünk; ez mind Norvégiában, mind Svédországban és Dániában lehetséges bizonyos szabályokat betartva. Mi azért ennél kicsit kényelmesebbek vagyunk és elsősorban a mosdó- és fürdési lehetőség miatt nem próbáltuk ki.

Az ételárak - akárcsak minden más - bődületesen drágák, viszonyításképpen azon ételek ára, amiket muszáj voltunk kint bevállalni (1 NOK = 34 Ft):

1 doboz tojás (12 db-os kiszerelés): 1200 Ft (100 Ft/darab)
1 kg savanyú, éretlen paradicsom: 1200 Ft
1 csomag virsli: 1800 Ft

Természetesen néhány ínyencséget is kipróbáltunk: 40 koronát fizettünk egy helyi kis pékségben a fahéjas csigáért, kétszer 20 koronát az ínycsiklandozó norvég barna sajtért és majd 10.000 Ft-ot két kis rénszarvas wrapból és sült krumpliból álló "vacsoráért". De mindezekről majd később is bővebben. Most legyen elég annyi, hogy valóban csak arra költöttünk, amire muszáj volt, vagy ha már ott vagyunk, kihagyhatatlan. Értelemszerűen a 200 NOK-os (7.000 Ft-os) pizzát sehol nem kóstoltuk meg.

Azt ki se merem számolni, hogy mennyit spóroltunk azon, hogy reggelire, vacsorára és napközbeni rágcsálnivalónak itthonról vittük ezt a sok mindent: 19 db konzerv, 12 db reggelizőkonzerv, 12 csomag tészta, 10 csomag extrudált kenyér, 2 csomag tartós kenyér, 1 üveg lecsó, másfél rúd Pick-szalámi, Tiroli sonka, 2 csomag gofri, lekvár, méz, 17 db energiaszelet, 14 csomag édes rágcsálnivaló, 23 csomag sós rágcsálnivaló, 1,5 kg paradicsom, 1,5 kg alma és 1 kg őszibarack.

Természetesen volt néhány dolog, amit be kellett szereznünk az utazásra. Az egyik leghasznosabb a szemvédő alvómaszk, ami óriási találmány, ha ilyen vidékre utazunk. Ahol jártunk, ott egyszer sem volt csillagászati szempontból éjszaka, mindössze polgári, navigációs és csillagászati szürkület. Ez utóbbi a legsötétebb, amikor a nap ‒12° és ‒18° között jár, és sötét van, de még nem látható az összes csillag. Az északibb vidékeken esténként jól átlátható világosság volt, így nagyon jól esett sötétben pihentetni szemecskéinket. Ezen a honlapon lehet jókat játszani azzal, hogy a világ mely pontján mikor hogyan áll a nap.

Vittünk magunkkal készpénzt is, némi dán és svéd koronát, és 4200 norvégot. Nem túlzás, hogy ebből a 4200 koronából több mint 4000-et hazahoztunk. Százból egy az olyan hely, ahol valamiért nem lehet kártyával fizetni, a fizetős WC-től a kempingig, a parkolóautomatától a legkisebb kompig mindenhol tudtuk használni a kártyánkat. Összesen négy esetben volt szükségünk készpénzre, egyszer egy WC-nél, egyszer a parkolásnál (épp üzemen kívül volt a kártyaolvasó terminál), egy 80 éves bácsika kempingjében és néhány kempingben, ahol érmével működött a meleg víz. Egy-két kirívó eset akadhat, amikor tényleg szükség van KP-ra, például ha valamilyen vezetett túrára ott helyben a túravezetőnél szeretnénk ad hoc befizetni, de egyébként teljesen fölösleges tetemesebb mennyiségű pénzt hurcolni magunkkal.

A magunkkal vitt ruhák mennyiségével is kicsit fölé lőttünk. Szép ruhákra abszolút nem volt szükség, mert úgyis végig pulcsiban-hosszúnadrágban, rosszabb esetben pedig esőnadrágban, poncsóban, vízálló bakancsban és gumicsizmában voltunk. A hideg időjárásból adódik, na meg abból, hogy a végig utazással töltött napokon nem koszol össze az ember egy garnitúra ruhát, hogy több ruhát napokig tudtunk hordani. Ezzel a módszerrel a mosás mellett sok tusolással töltött időt is megspóroltunk. :D

Utazás közben a helyi rádiók mellett szeretjük a saját zenéinket is hallgatni, ezért pendrive-on elég sok kedvencet vittünk magunkkal. Az utazás legnagyobb részében, különösen északon és a fjordok-hegyek vidékén egyáltalán nem jött be semmilyen rádió, úgyhogy ez jól jött.

Az előkészületekhez tartozott a szállás-, azaz kempingfoglalás is. Visszanézve ez teljesen fölösleges volt főszezonon kívül, minden kempingben egyből kaptunk sátorhelyet, és sokszor nem is az eredetileg kinézett kempingben aludtunk, hanem helyben rögtönöztünk. Gyanítom, hogy főszezonban a legnépszerűbb látnivalók közelében más a helyzet, és lakókocsival is mindenképpen foglalni kell helyet, akárcsak a kis bungalókba.

Végezetül pedig megvizsgáltuk a Norvégia esetén szinte teljesen értelmetlen kérdést, azaz hogy biztonságos-e önállóan felkeresni. Természetesen igen, Norvégia Európán belül is a legbiztonságosabb országok közé tartozik. Bár az egyik kedves kolléganőm a lelkünkre kötötte a norvégiai jegesmedve-támadás után, hogy nagyon vigyázzunk magunkra, megnyugtattam, hogy sajnos a Spitzbergákra nem megyünk. :D Ezen kívül pedig az égvilágon semmilyen veszély nem leselkedik a turistákra.

Még otthon sokat olvasgattunk egyrészt arról, hogy miket érdemes megnézni, másrészt az utazási körülményekről. Az egyik fő támpontot a blogos úti beszámolók és kiköltözött magyarok írásai jelentették, de ezek elég szubjektívek és nem nagyon lehet készpénznek venni őket. Az egyik például jól ránk ijesztett azzal, hogy az utak minősége nem a legjobb, ezért nem lehet gyorsan haladni. Igaz, hogy tényleg nem lehet száguldozni, mivel főúton 80-nal lehet menni és autópályán is 100 km/h a maximum. Az utak minősége viszont kifogástalan, csak a biztonság kedvéért rengeteg az útépítés és útbővítés, amibe rengeteg energiát és pénzt ölnek.

Hogy ne üres kézzel menjünk, írott segítségnek vittünk magunkkal útikönyvet. Ezzel annyira nem voltunk kibékülve, mivel a Norvégiában élő szerző nem kifejezetten a magyar pénztárcára szabja a tippeket. Az egyik kedvenc ajánlatunk a "rorbu"-ban (hagyományos lofoteni faházikóban megszállás), ami 60.000 Ft-nál kezdődik éjszakánként két főre, illetve a kézműves norvég gyapjúpulcsi beszerzése (45.000 Ft-tól indul).

A könyv egyébként több tárgyi tévedést is tartalmaz, például hogy Lofotenen egész évben űzik a halfeldolgozás hagyományos szárításos formáját, vagy hogy a Briksdal-gleccser lábához el lehet gyalogosan sétálni. De sebaj, ezeket mind megpróbálom majd összegyűjteni ebben az útinapló sorozatban a tisztánlátás kedvéért. :)

*

A legnagyobb kihívásnak az egész utazás során előzetesen azt éreztük, hogy túléljük megfagyás nélkül ezt a kalandot. Az eső ellen, ami a statisztikák szerint minden második nap megörvendezteti augusztusban a lakosságot, még úgy-ahogy lehet védekezni, erre fel is készültünk. Az augusztusi hajnalokon befigyelő 0-5 fokok viszont nagyon ijesztőnek tűntek egy szál sátorban. A hálózsákjaink túlélési hőmérséklete 0 illetve 10 fok, de 10 fok alatt már mindketten fázni szoktunk benne. Ezért egy egyedi, egy hálózsák, két darab ágyneműhuzat és egy gyapjútakaró igénybe vételével kidolgozott, szabadalmaztatni tervezett módszer segítségével sikerült komfortosan átvészelnünk a hidegeket. Végül így is elgyengültünk kétszer, egyszer az eső, egyszer a hideg miatt, és akkor egy-egy kempingbeli bungalóban szálltunk meg, de erről is majd a maga idejében. Az időjárást ezen a megbízhatónak bizonyult előrejelzési oldalon tudtuk nyomon követni.

Itt olvasható a beszámoló utazásunk első részéről, a hosszú, 4 napon át tartó autózásról utunk legészakibb pontjáig, a Lofoten-szigetekig.

A bejegyzés trackback címe:

https://megallasnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr1714152463

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása