<= Az út első felében Capri szigetén és a Vezúv környékén barangoltunk, itt olvashatsz az ott gyűjtött élményeinkről

Az Amalfi-part egyszerre hökkenti meg és nyűgözi le a szemlélőjét. Távolról figyelve meghökkenti, mert a meredek, durva hegyoldalakba brutál terepre építettek városokat az itt élők, megmutatva, hogy nincs, amit az emberiség kellő akarattal ne tudna elérni. Ugyanakkor lenyűgöző is a természet és az emberi környezet harmonikus idomulása egymáshoz. A hamisítatlan olasz életérzés pedig betölt mindent, miközben ámulunk-bámulunk: sétáljunk a dús ültetvények között, barangoljunk a kis óvárosokban, vagy dugózzunk Olaszország egyik leghíresebb tengerparti útján, igazából mindegy, mert a dolce vita festői világában kalandozunk.

Tartsatok most velünk Caprira, a Vezúv lábához és az Amalfi-partra, ahol a hamisítatlan dolce vita annyira rabul ejt, hogy legszívesebben ott élnénk le az életünket minden felfoghatatlan szervezetlensége és fejetlensége ellenére is. <3

Néha a józan ítélőképességünk helyett az ösztöneinkre hagyatkozunk az úti céljaink kiválasztásakor, és hagyjuk, hogy a különös becsípődéseink vezessenek minket. Dél-Olaszországba is pont egy ilyen sodort el minket. Bár lelki szemeimbe jó pár éve beleégett Capri szigetének szépsége, valahogy nem tűnt életszerűnek Európa egyik legnépszerűbb és legexkluzívabb szigetére utazni. A pálfordulást az okozta, hogy a most íródó amatőr regényem második kötete Capri szigetén játszódik. Egy ilyen motiváló tényezővel pedig lehetetlen lett volna máshová utazni, mint Caprira. És ha ide, akkor már a közvetlen környezetébe is, erre az icipici, de annál csodásabb vidékre.

Szlovénia és Olaszország neve már önmagában biztosítékot jelent a csodálatos természeti környezetben való felfrissülésre. Tavasz elején, ami errefelé sokkal inkább még a tél vége, egészen különleges pillanatában fedezhetjük fel az északi hegyvidékeket: fél lábbal még a havas hegyekben, fél lábbal már az ébredező természetben járunk. Az osztrák-szlovén-olasz határ környékén ezúttal is végtelenül tartalmas utazásban volt részünk, még ha az eredeti, kissé vakmerő tervünket kicsit finomítani is kellett a hóhelyzet miatt.

A Cinque Terre ahhoz talán túlságosan távol van Magyarországtól, hogy egy önálló úti cél lehessen, kiválóan ki tud egészíteni viszont egy észak-olaszországi utazást. Mi a tavaly őszi kilencnapos, Toszkánát bejáró körutunk végén kanyarodtunk erre.

<= A toszkán beszámolót itt tudod elolvasni

A tíz évvel ezelőtti, 2012-es utamról szóló beszámolóért, ami főleg a klasszikus látnivalókra fókuszál, kattints ide

És most ugorjunk is át 2022-be, amikor már egy férjjel, egy kutyával és egy mini camperrel felszerelkezve indultam neki Toszkánának. Az elmúlt tíz évben sokat tanultunk arról, hogy mely programok jelentenek számunkra valódi kikapcsolódást, és melyek inkább megterhelőek, így ezúttal főleg természeti látnivalókat és nyugalmas, a tömegek által elkerült helyeket terveztünk felkeresni.