Talán nem vagyunk egyedül, akik úgy érezzük, hogy az élet lassan már csak a munkából, a korlátozásokból és az egészségügyi nyavalyákból áll. Nekünk egy jól bevált mentsvár a hétvégi kirándulgatás, és az egy éve tartó járvány kezdete óta sok olyan területére jutottunk el Magyarországnak, amiket máskülönben valószínűleg sosem fedeztünk volna fel. Egy képes gyűjteményt már korábban feltettünk erről a blogra. Az elsődleges alapvetés mindig az, hogy ne legyen túl zsúfolt a választott túraterep, és a Kirándulástippeken most talált leírás a Keleti-Bakony egy szegletéről pont ezt ígérte, ráadásul meglehetősen látványosan. Hiszen hosszadalmas és kényelmetlen repülőút nélkül találhatjuk magunkat - kis túlzással - egy másik kontinensen. :)

 <= Az előző bejegyzésért katt ide: Svájc, a természeti csodák és mérnöki bravúrok országa

Legutóbb a Matterhorn lábánál búcsúztunk el Svájctól, és most az a vidéke várt ránk, ahol szinte már túl sok a félelmetesen gyönyörű gleccserekből, rabul ejtő tavakból és a váratlan érdekességekből, mert ennyi csodának nem is lenne szabad rejtőznie ilyen pici helyen.

Az utazás lehetősége nélkül az ember hajlamos úgy érezni magát, mint a szárnyaszegett madár. Ezért az év nagy részében nem volt más hátra, mint megtalálni a lehetőséget a mozgásra és a levegőzésre Magyarországon, hogy ne zizzenjünk meg a harminc négyzetméteres lakásunkba zárva.

Álljon most itt egy válogatás a különlegesebb (=szokatlanabb) fotóinkból, amik ékesen bizonyítják, hogy egy egy ingerszegényebb, biztonságos kirándulás is lehet kalandos és szép, ha megfelelő nyitottsággal és fantáziával vágunk bele.

<= A bevezető bejegyzést és Svájcban szerzett szubjektív tapasztalatainkat itt olvashatod el

A Svájcban töltött két hetünkben a hegyeket igyekeztük csak csínjával, beosztva adagolni, valahogy úgy, mint a görög drámákban: először a bevezetés (az ország keleti és északi része, távol a nagy hegyektől), a kibontakozás (a nyugati országrész, az elszigetelt völgyek vidéke), és végül a végkifejlet, a nagy finálé (a leglátogatottabb, központi hegyvonulat). Az osztrák-svájci határt a Bodeni-tónál léptük át, és nagyjából az első Svájcban töltött egy óránkban beláttuk, hogy itt nincs olyan, hogy "kicsi hegy". :D

Bár a való élet lassan kezd olyanná válni, mint egy visszatérő rémálom, és lassan minden remény elúszik, hogy idén még külföldi talajt tapodhat a lábikónk, pont ilyenkor lehet erőt meríteni a mókuskerék tovább tekeréséhez a jól sikerült utazásokból, kalandokból. :) Már csak egy utazásunkkal vagyok adós, az augusztusi kéthetes, Svájcot keresztül-kasul bejáró kempingezős kiruccanásunkkal, így most ez az élménybeszámoló és útiajánló következik.