Kövess minket Instán!

Nincs megállás!

Nincs megállás!

Egy csipetnyi Japán és egy falatnyi Afrika - egzotikumok az országhatárainkon belül

2021. április 01. - ynda

csor_horgok.jpg

Talán nem vagyunk egyedül, akik úgy érezzük, hogy az élet lassan már csak a munkából, a korlátozásokból és az egészségügyi nyavalyákból áll. Nekünk egy jól bevált mentsvár a hétvégi kirándulgatás, és az egy éve tartó járvány kezdete óta sok olyan területére jutottunk el Magyarországnak, amiket máskülönben valószínűleg sosem fedeztünk volna fel. Egy képes gyűjteményt már korábban feltettünk erről a blogra. Az elsődleges alapvetés mindig az, hogy ne legyen túl zsúfolt a választott túraterep, és a Kirándulástippeken most talált leírás a Keleti-Bakony egy szegletéről pont ezt ígérte, ráadásul meglehetősen látványosan. Hiszen hosszadalmas és kényelmetlen repülőút nélkül találhatjuk magunkat - kis túlzással - egy másik kontinensen. :)

Az útvonal leírását nem részletezem külön, mert tulajdonképpen végig a belinkelt leírást követtük. A mai cikk szóljon inkább a táj hangulatairól. Már a túra legelején egy másik országba csöppentünk, legalábbis így, hogy a tavasz küszöbén kerestük fel a csóri japán kaput. Ha nem is cseresznyevirágzás, de vadon növő gyümölcsfák színes díszlete fogadott, ami már-már túl giccses ahhoz, hogy igaz legyen. A japán sinto vallásban a torii kapu a földi és szakrális világ közötti átjárót szimbolizálja és szent helyet jelöl - talán nem véletlen, hogy minket is elfogott valamilyen földöntúli békesség ebben a kompozícióban gyönyörködve. Hogyha valakiben (rajtunk kívül) felmerül a kérdés, hogy honnan pottyant a Dunántúl közepére ez az élénkpiros, némiképp meghökkentő építmény, akkor itt olvashat utána.

img_20210327_095835.jpg

Japánból az utunk tömzsi fenyők erdején vezetett keresztül, még száraz, de azért néhol már rikító tavaszi hériccsel tarkított ropogós fűszőnyegen. Itt találkoztunk egy jó tíz centis simogatnivaló hernyóval, amiről otthon utólag megállapítottuk, hogy nagykorában minden bizonnyal málnapohók lesz belőle. Miért van az, hogy a csodaszép, cuki hernyókból mindig seszínű, csúnyácska lepke lesz? :S

img_20210327_100605_1.jpg

Lepkefotó forrása: Szerző: Balogh Diána, forrás: izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0

Kisvártatva kibukkantunk a fák gyér árnyékából túránk első kilátópontján, és elénk tárult a Napot övező részleges halo, észak felé pedig a folyóvizek több ezer évvel ezelőtti szorgos munkálkodásának eredményei, a mészkő-dolomit hegygerincek, és az őket egymástól elválasztó kanyargós "horgok".

img_20210327_111116.jpg

Némi nyelvészeti nyomozás után a Térszíni formák nevei a magyar népnyelvben kötetből kibogarásztam, hogy a horog jelölhet szűk, hegybe vájt utat. Jelen esetben azért ne egy Gyűrűk Ura-féle Holtak Ösvényét képzeljünk el, hanem inkább egy nagyobb méretű árkot, vízmosást vagy talajmélyedést, amit ugyancsak ezzel a kifejezéssel illettek ezen a vidéken. Hamarosan alászálltunk a Szenes-horogba, aminek az alján bájos kis hóvirágok köszöntöttek utolsó bágyadt fejhajtásaikkal, na meg persze a tavasz első lila és citromsárga hírnökei. Ti is megfigyeltétek, hogy idén a hóvirágok kései virágzása teljesen egybecsúszott a medvehagyma levélbontogatásaival és az első színes virágok és gyümölcsfák nyílásával?

img_20210327_103849.jpg

A Szenes-horogból kiérve megérkeztünk az afrikai szavannába, egész pontosan egy száraz pampával borított szeles fennsíkra, amit csak kacskaringós törzsű fák rendezetlen sorfala tört meg. Már csak a naplemente hiányzott a tökéletes szafari-hangulathoz. A fennsík a kommunizmus alatt katonai gyakorlóterületként szolgált, ezért meglehetősen sok út hálózza be keresztül-kasul, és olyan ínyencségekre bukkanhatunk, mint például egy 20 forint 70 filléres székelykáposzta konzervdoboza, amit jó néhány évtizeddel korábban felejthettek ott.

img_20210327_120935.jpg

A fennsíkról visszaereszkedtünk egy újabb árokba, a Száraz-horogba, amit az elsőnél sokkal látványosabb hófehér sziklaképződmények árnyékoltak be. A vállalkozó szelleműek akár a sziklák felső peremén is végig sétálhatnak, vagy csak megpihenhetnek egy kellemes tavaszi piknikezésre és tisztes távolból csodálhatják őket.

img_20210327_133133.jpg

Mi az utóbbit választottuk, és miközben élvezettel falatoztunk a pikniktakarónkon, a hazai rovarvilág úgy döntött, hogy megtréfál bennünket. Valami megcsiklandozta a karomat, és amikor odakaptam, a takaróra esett egy élénkpiros, nagyjából egy centis pók. Párocskám első ösztönös Nyomd agyon! felkiáltását követően a pók kereket oldott, de még jó ideig követtük őt a fűben, és sikerült le is kapnunk őt. A fantasztikus Google Lens alkalmazással rákerestettünk, és megtudtuk, hogy egy hím bikapókhoz volt szerencsénk, aminek a természetvédelmi értéke 5.000 Ft. A bikapók a száraz sztyeppelejtőket és sziklagyepeket kedveli, így ha szeretnétek találkozni eggyel, akkor nem is kell olyan messzire kiruccannotok, ugyanis a budapesti Sas-hegyen is élnek példányai.

img_20210327_130324.jpg

A pók okozta első ijedség (a csípése nem halálos, viszont tartós fejfájást és vállfájdalmakat okozhat) után összeszedelőzködtünk, hogy visszaereszkedjünk a kocsihoz Csór település hangulatos, gyümölcsfákkal beültetett víkendházait érintve. Bár a túra szintkülönbségét és távolságát tekintve egyáltalán nem volt kimagasló, a Magyarországon nem feltétlenül megszokott tájelemek kifejezetten izgalmassá varázsolták, így Nektek is csak ajánlani tudjuk. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://megallasnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr5716483684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2021.04.03. 11:53:53

A cím után rosszabbra számítottam, de klassz írás lett.

ynda 2021.04.03. 20:57:52

@gigabursch: Akkor ezúttal kellemes meglepetést sikerült szereznem! :) Örülök, hogy végső soron tetszett!
süti beállítások módosítása