A Tési-fennsík - bár méltatlanul mellőzött -, egyáltalán nem egy unalmas terep, hát még ha az áprilisi hó is megtréfálja a gyanútlan túrázót! Képes beszámoló következik a Keleti-Bakony dimbes-dombos mészkőfennsíkján tett 20 km-es túránkról, ami pont annyira megerőltető, amennyire jól esik. Ebéddel és nézelődésekkel együtt kb. 6 óra alatt tettük meg ezt a távot:
Túránkra Tés faluból indultunk, ami a legtöbbek számára talán a szélmalmairól lehet ismerős. Alighanem "a legnagyobb, áprilisban épített hóember hazája" címet is elnyerhetné, mert a főutcán egyből ez a barátságos óriás fogadott, kicsit előrevetítve, hogy talán az agyonhasznált régi bakancsainknál egy fokkal vízállóbb cipőt kellett volna magunkkal hoznunk. :'D Mentségünkre legyen szólva, hogy az időjárási viszonyokat maximálisan naprakészen követő férjecském is ledöbbenve fogadta a helyi hó-állapotokat.
Már a kirándulás legelején bebizonyosodott, hogy mennyire igazunk is volt. Miután vidáman üdvözöltük az egyetlen, ismétlem, EGYETLEN EGY turistát, akivel a teljes körút során találkoztunk, egyből Exatlonba illő akadályok vártak ránk: temérdek mennyiségű dagonya, és hófehér, néhol érintetlen hó, ami alatt békésen bújt meg a turistaút. Ó te, kamásli, ó te téli túrabakancs, amik a szekrény mélyén pihentek otthon!!!
A magyar viszonylatban nagy mennyiségűnek számított leesett hó és a Tési-fennsíkra jellemző szél olyan hóformációkat hozott létre, amiket főleg magashegységekben szoktunk látni, például a domb tetején átbillenő hósipkát. Ezt általában már csak a szentlélek tartja a helyén, így például egy kitett hegygerincen kicsit sem ajánlatos rálépni:
A fennsík végeláthatatlan szántók és az azokat megtörő érintetlen kis cserjések váltakozó sakktáblája, amit itt-ott legelésző lovak, vagy éppen a legelőkön átnyargaló őzcsapatok nesztelen léptei vernek fel.
A megtett körút érinti a Várpalota felől megközelíthető Vár-völgy környékét, ahol néhány héttel korábban nagy felfedezőtúrát tettünk. A völgy elsőrangú medvehagymalelőhely, és rengeteg tűzrakóhelyből lehet válogatni egy hangulatos hétvégi ebédhez a szabad levegőn, ráadásul van némi kulturális élmény is a Bátorkő-vár égbetörő romjának köszönhetően.
Most a völgyig nem ereszkedtünk le, mert jelentősen megdobta volna a túra hosszát, viszont tettünk egy kis kitérőt a Vár-berek kilátópontra, ahonnan felfedeztük a Vár-völgy kanyargózó kígyóját, a nagyon távolban a Balatont, és a közelebbi távolban az ún. Fajdas-hegyet. Mivel ott pár hete egészen idilli látványban volt részünk, muszáj megosztanom ezt a pillanatképet (a bárányokat terelgető juhászkutyát és pásztort, akik a bokrok mögött ejtőztek, csak képzeljétek rá a képre):
A Vár-berek tájékán a napocska kevésbé szorgoskodott, a fák aljában helyenként még sűrű hótakaró nyugodott, megtörve kissé a virgonc medvehagymákat, de cseppet sem kisebbítve az egész erdőt beterítő illatukat!
Túránk útvonala érintette a királyszállási Nagy-Magyarország Parkot, aminek óriási székelykapuján keresztül áradt felénk a jó kis magyar muzsika. A parkban a mai határokon kívül elhelyezkedő híres épületek makettjei mellett van kemping és étterem is, így minden adott ahhoz, hogy nagy magyar szellemiségben töltsünk el itt néhány órát/napot.
Innen tértünk be ismét az erdőbe, és onnan ki a nyílt fennsíkra, aminek az északi felén kismillió karsztos víznyelő, zsomboly található. A legtöbb megközelíthetetlen, bozótos csalitos mélyén búvik meg, de van néhány, amit meg lehet azért közelíteni dzsungelharc nélkül is. A 121 méter mély Jubileumi-zsomboly a fennsík 3. legmélyebb aknabarlangja. Manapság az árvizek már ritkán jutnak el a barlang szájáig, általában a feljebbi víznyelő tölcsérekben elnyelődnek, de azért így is el tudjuk képzelni, mekkora erővel zuboghattak le annak idején a kürtőbe, hogyha ilyen munkát tudtak végezni!
Egy másik megközelíthető érdekesség a Háromkürtő-zsomboly, ami nevéhez híven három víznyelő nyiladék együttese és egész kis zöld ökoszisztémának ad otthont a szántóföldek kellős közepén.
Innen már a célegyenesben voltunk vissza az autó felé, elnehezült lábakkal, de egyre jobban feltöltődve, és a Windows lankákra emlékeztető táj csak még tovább simítgatta az idegeinket:
Búcsúzni két tési pillanatképpel búcsúzunk, csak hogy az emlegetett szélmalmokat közelebbről is megmutathassuk. Az egykori itt dolgozgató négyből már csak kettő áll, viszont az egyikük, a Helt-malom ma múzeumként látogatható.
Nincs megállás, kirándulásra fel! :)
