A pádis-fennsíki hótalpazást hirdető utazási irodás hírlevelek évek óta záporoznak a postafiókunkba, de valahogy sose lobbant fel bennünk az olthatatlan vágy a téli Erdély iránt, egészen mostanáig. 2020/21 és 2021/22 telén Magyarországon egyáltalán nem láttunk havat, és ennyi év után nagyon vágytunk már újra felidézni a téli túrázás egyedülálló élményét... Hagyni, hogy rabul ejtsen a páratlan csend és a minden zajt elnyelő vastag hópaplan csillogó fehérsége... A jégszobrokká fagyott vízesések, a tavaszra már készülő, épphogy csak kikandikáló első kis virágok, és az a megrendítő magány, amikor csak mi vagyunk és a csöndes természet. A hóban túrázás ráadásul minden porcikánkat megmozgatja, sokkal többet, mint egy "sima" nyári kirándulás. A március 15-ei hosszú hétvége ellenére, amikor utaztunk, alig voltak rajtunk kívül turisták, így a napjaink nagy részében az egész érintetlen táj csak a miénk volt, pont olyan lelki nyugalommal ajándékozva meg, amire vágytunk!

Rendszeres olvasóink már bizonyára tudják, hogy ha úti célt kell választani, akkor a hegyek biztos nem fognak hiányozni a repertoárunkból. 2021 első felében Magyarországon is ennek a zsigeri igénynek a mentén jöttünk-mentünk, aztán valamilyen belső sugallat átvezényelt minket az Alföld egy hangulatos szegletébe, ahonnan különösen feldobódva tértünk haza. Így történt, hogy az év során újra és újra oda vitt az utunk, ahol az első látásra seszínű táj és hangulat pont azt teszi a lélekkel, amire ilyen idegborzoló időkben szüksége van: kisimítja. Most három izgalmas, néhány óra alatt bejárható tanösvényt mutatok be nektek, ahol az apró érdekességek segítenek elterelni a fókuszt a negatívumokról és lelassítani, kikapcsolni kicsit.

<= Az utazás, első, klasszikusabb feléhez, amelyben Lefkada szigetét jártuk be, kattints ide az előző bejegyzésért

A 21. században, amikor már mindent felfedeztek és mindenhova utazási irodák szállítják a kíváncsi turistákat, elég ritka az az érzés, amikor olyan helyre indulhatunk útnak, ahol szinte hívogat minket az ismeretlen. Márpedig a felszabdalt magashegységi Vikos-Aoos Geopark és a mai napig régmúlt időket idéző Zagori falvak, amikre teljesen véletlenül bukkantunk egy csodálatos felvétel után nyomozva, egyenesen ilyenek. Az égvilágon semmit nem tudtunk ezekről a tájakról, de amint megpillantottuk fényképen a Vikos-szurdokot, menthetetlenül elvesztünk és elkezdtük tervezgetni a most bemutatott felfedezőutunkat.

Most már kevesebb idő van hátra 2022 nyaráig, mint több, végre el lehet kezdeni ábrándozni az idei nyaralásokról! :) Ti tervezitek már a sajátotokat? Ha igen, akkor az előzetes listátokra feltétlenül vegyétek fel Görögországot. De nem ám csak a fehérkavicsos, türkizkék tengerpartú szigeteket, hanem a káprázatos hegyvidékeket is, amiket itthon alig-alig ismernek! 2021. júniusi nyaralásunk felidézésével reméljük, hogy kiindulópontot tudunk nyújtani nektek egy igazán különleges utazáshoz, ami hoz minden kötelezőt, amit egy vérbeli tengerparti nyaralásnak tudnia kell, de annyira más kultúrát és hangulatot is, ami egy horvát vagy olasz nyaraláson nagyon nem jellemző.

<= Ha érdekel, hogyan jutottunk hozzá lakóautónkhoz, és miért választottunk egy nem éppen tipikus téli úti célt, kattints ide az előző bejegyzéshez.

Nemrég már beszámoltam Medárd megvásárlásának körülményeiről és a téli horvátországi utazásra felkészülésünkről. Most tartsatok velünk, és nézzétek meg, hogy szerintetek jó ötlet-e felfedezni egy olyan tipikus nyaralóhelyet, mint a magyarok hőn szeretett Dalmáciája, télen. :) Mi az ide utazáshoz a Vasaltutak csapatától vettük a tippet, akik több ízben is jártak itt év elején sziklát mászni és via ferratázni. Emellett vettünk ötleteket egy, az ELTE Földrajzos Klubjában hallott előadásból, egy ide szervezett terepgyakorlat érdekes élménybeszámolójából.