A 2021-es év a sok nehézség ellenére az egyik leghőbb álmunkat is valóra váltotta: egy lakóautó büszke tulajdonosaivá váltunk. Medárd, MDD-rendszámú VW Transporterünk kicsit már koros, és amióta nálunk van, túl van egy generál szervizen, de karácsony és újév között bebizonyította, hogy igencsak ereje teljében van. Elvitt minket egy pompás körútra Horvátországba, hogy a téli nyugalom lecsendesült időszakában járhassunk be világhírű nemzeti parkokat, westernfilmbe illő kanyonokat, mediterrán szigeteket és középkori városkákat.

Valamiért már évek óta bekattant nekünk a gondolat, hogy milyen hangulata lehet egy tipikus nyaralóhelynek télen, innen jött az ötlet, hogy nézzük meg Horvátországot a karácsonyi-szilveszteri időszakban. Összességében nagyon sok pozitívumot tapasztaltunk egy klasszikus nyári nyaraláshoz képest, de az egy-két hátulütő mellett sem érdemes elmenni szó nélkül. Összegyűjtöttünk néhány pro és kontra érvet a téli és a nyári horvát "nyaralásokról", segítségképpen a tervezéshez.

Az alábbi volt a körút programja - a kék pöttyök jelölik a látnivalókat, a kicsi Medárdok pedig a kempingeket:

A látnivalókból egyelőre csak egy kis ízelítőt adok, ami talán már sejteti, hogy mennyire különleges atmoszférája van a magyarok kedvenc nyaralóhelyének télen:

A télen is nyitva tartó kempingeket a camping.hr gyűjtőoldalon kerestük ki, de a biztonság kedvéért le is informáltuk mindet, hogy valóban nyitva vannak-e. A Hvar szigeti kempinget úgy találtuk, hogy az összes létező kempingre ráírtunk, és az egyik válaszolt: "we are open all year round because we live here". Ez a kijelentés később a kemping körülményeinek ismeretében roppant mulatságos színezetet kapott. :D

Az egyik kempingben mókásabb tapasztalatokat gyűjtöttünk, mint a másikban. A kempingezés mindig szórakoztató és fordulatos utazási forma, de így, télvíz idején még inkább. Összességében az a tapasztalatunk, hogy a téli kempingezés érdekében kell némi áldozatot hozni, de a dolog minden pénzt megér. Például az ember rendszerint kénytelen kuka sötétben kibotorkálni a szaniterhelyiségbe, mert fölöslegesnek tartják bekapcsolni a kemping világítását. A nap későn kel és korán sötétedik, de cserébe simán el tudunk édesdeden szundikálni 9-10 órákat, és aztán reggel már vígan turbékolunk, amikor narancssárgás-vöröses színorgiával felkel a nap. A hőmérséklet nappal 10-18 fok között alakult, de éjszakára mindig lehűlt 6-10 fokra.

A Camping Plitvice (https://campingplitvice.hr/) volt az egyetlen kempingünk, ami a szárazföld belsejében található, nagyon közel a bosnyák határhoz, a hegyek közelében. Karácsony után még viszonylag hűvös volt az idő, ezért a legeslegelső lakóautóban töltött éjszakánk reggelén hóra ébredhettünk. :D Mivel rajtunk kívül senki nem kempingezett, ezért igazán kiváltságos élmény volt egyedüliként birtokba venni a reggeli sötétben a szűz havat és kihasználni a csúcsmodern, fűtött szaniterhelyiségek komfortját.

A Falkensteiner Premium Camping Zadarban (https://www.falkensteiner.com/en/premium-camping-zadar) a tengerparttól való távolság függvényében többféle helyet lehet választani különböző árfekvésekben. Amikor a recepciós hölgy meglátta, hogy szülinapom van, ingyen kiutalt nekünk egy tengerközelibb helyet, hiszen amúgy is csak körülbelül tíz lakóautó tengett-lengett rajtunk kívül az óriási területen. A kemping nyáron teljesen fullextrás, saját wellness részleggel. Mivel ez télen nem üzemel, ingyen belépést biztosítanak a szomszédos, ugyancsak a Falkensteiner-lánc tulajdonában levő egyik hotel (Falkensteiner Club Funimation Borik) sokcsillagos wellness részlegébe, ahol lehet pancsolni a bel- és kültéri medencében, és szaunázni, relaxálni, Kneipp-taposózni. A nomád kempingezőkből szempillantás alatt menő, elegáns vendégekké váltunk a törölközőmentes wellness részlegben.

Reklámképek forrása: https://www.falkensteiner.com/club-funimation-borik/; https://www.booking.com/

A Camp Solaris (https://en.campingsolaris.com/) is igazolta, amit már az elejétől sejtettünk, hogy mivel a turistaszezonban Adriát lehet rekeszteni a kempingekkel, mindenki valamilyen egyedi szolgáltatással, felszereltséggel próbál kitűnni a többi közül. A šibeniki Camp Solaris például kiépített magának egy kis etno falut, ahol nyáron kézműves programokkal és a helyi foglalkozásokat bemutató múzeummal várják a gyerekeket. Ezt a kis mesterséges falut egész decemberre adventi forgataggá varázsolták műjégpályával, Mikulás-fotózással és minden karácsonyi cukormázzal. Hogyha lett volna némi hó és húsz fokkal hidegebb, simán Lappföldön éreztük volna magunkat. ;) A vizesblokk azért már kicsit súrolta az ingerküszöbünket, mert itt délen nem építettek zárt és fűtött szanitert, így felülről kellemesen átjárta a hideg az összes zuhanyfülkét.

A kempingezés mély- vagy inkább csúcspontja az Autocamp Mlaska (https://www.mlaska.com/) lett Hvar szigetén. A kompunk már napnyugta után futott be a kikötőbe, ahonnan negyed óra alatt elautóztunk a vaksötétben egy pici bekötőútig, majd lekanyargóztunk az állítólag egész évben nyitva tartó kempingig. A recepció épülete természetesen zárva volt, de a Kamp felirat fölé diszkréten odabiggyesztett egy csillag egy kicsit még inkább elbizonytalanított minket. Beljebb gurultunk, és az első, amit megláttunk, a félig-meddig kivilágított szaniter volt, és körülötte gágogó ludak garmadája. Még beljebb óvakodtunk, és mivel a kemping étterméből fény szűrődött ki, bekopogtunk. A tulajdonos kedélyesen megnyugtatott minket, hogy természetesen nyitva van a kemping, hiszen itt laknak, de meleg víz csak akkor van, amikor süt a nap. = Tehát amikor biztosan nem a kempingben vagyunk. :D Rajtunk kívül csak a kemping négy lúdja, tyúkok és macskák tucatjai garázdálkodtak a vaksötétben, amikor találomra beparkoltunk az egyik helyre, alig tíz méterre a védett öbölben andalítóan hullámzó tengertől. A képek alapján a kemping nyáron valódi kis édenkert szokott lenni, az öbölben csodálatos, áttetsző türkizkék a víz és egymást érik a kirándulóhajók. Eltekintve attól, hogy nem lehetett fürdeni, a mosogatás langyos vízzel történt és hajnali háromkor már kukorékolásba kezdtek a kakasok, összességében ez a kemping lett a kedvencünk. Van valami varázsa annak, amikor azért csukod be a fürdőajtót, hogy a szállásadód horrorludai ne támadjanak rád fogmosás közben. Aztán amikor kifelé menet seggbe csapod az egyik ludat az ajtóval, és az egész baromfiudvar bosszúszomjasan köréd gyűlik... :D A cicák a kempingasztalunkról startolva még a furgonba is megpróbáltak bejutni, így néha arra eszméltünk, hogy a kocsi ablakában csüngenek és árgus szemekkel könyörögnek némi nyalánkságért.

Az omiši Kamp Galeb (https://www.kamp.galeb.hr/en/) kényelmi szempontból kellemes felüdülés volt az utolsó éjszakánkra. Itt ismét nagyüzemi körülmények között hozhattuk rendbe a mosatlanjainkat és saját magunkat is. Olyannyira zárva volt a vizesblokk, hogy a privát családi wc-khez kapott minden kempingező saját kulcsot, úgyhogy az extra kényelem is biztosítva volt.

És most végre ideje bemutatnunk Medárdunkat is, aki ezt az utazást lehetővé tette. A lakóautós életmódba már akkor beleszerettünk, amikor a korábbi kempingezések során csorgattuk a nyálunkat a változatosabbnál változatosabb lakókocsikra és lakóautókra. Hosszú évek spórolása és álmodozása, nézelődése előzte meg, hogy megvettük az első (félig-meddig) lakóautónkat. Előéletét tekintve őméltósága magasított mentőautóként dolgozott Ausztriában, mielőtt elkezdték volna az átépítését lakóautóvá, majd átköltözött Magyarországra. Mi már úgy vettük, hogy volt benne állófűtés, forgatható az anyósülés, volt rajta omnisztor, emellett pedig a múltjából adódóan eleve be volt kötve az áram csatlakozás.

Bár már október óta nálunk van, elég sok időt töltött teljes átvizsgáláson és műszaki javításon szervizben, így most először tudtunk több időt együtt tölteni és összecsiszolódni. Az első kempingbeli estét azzal töltöttük, hogy a bevásárlószatyrokba bepakolt ételeket, kempingcuccokat, edényeket és holmikat elrendezgettük a mentő korából származó fakkokban, így ezután többé-kevésbé már átlátható rendszer uralkodott odabent, tényleg mint egy kis lakásban. Az otthonosság kedvéért még a karácsonyfaégőnket is felaggattuk (ezt sok más kempingezőnél is láttuk), és hála a céges korlátlan internet előfizetésnek, esténként gond nélkül nézhettük a Négysáncverseny közvetítéseket a tévéként funkcionáló tableten. Az egymásra hangolódáshoz két-három napnál több nem is kellett, de azért attól még sokáig zavarba jöttünk, hogy mekkora is Medárd. Például amikor a kompon meg kellett adni, hogy milyen hosszú, vagy amikor Hvar szigetén egy alagút előtt a 2,7 méternél magasabb autóval behajtani tilos táblával szembesültünk.

Amióta nálunk van, alaposan kitakarítottuk a belsejét (tuti tipp: a nitrohigító csodákra képes!) és kezdésnek próbáltuk bővíteni kezdetleges elektronikai és műszaki ismereteinket. Be is kellett szereznünk csomó mindent, ami nélkül nem szívesen indultunk volna el: kerékkitámasztó éket, hogyha egyenetlen, saras lenne a kempingben a talaj; altatógáz-riasztót, ami jelzi, hogyha éjszaka altatógázt fecskendeznének az autóba, hogy kirabolják; szénmonoxid érzékelőt, ami csak a legelső éjszaka szólalt meg, valószínűleg azért, mert túl közel tettük a fűtőtesthez; egy elektromos fűtőtestet, hogy áramról gyorsan jó meleget tudjunk varázsolni; egy aksitöltőt, amivel a munkaaksinkat tudjuk tölteni; és még rengeteg kicsi apróságot.

Ami a konyharészleget illeti, egyelőre betettük a sátorban évek óta használt kis minibár jellegű hűtőnket, amit a kempingekben rádugtunk az áramra. Így télidőben szerencsére nappal a készülék tartotta bent azt a hideget, ami minimálisan kellett az ételeknek. A főzést a jól bevált hordozható indukciós főzőlapunkon abszolváltuk, ami természetesen egyelőre szintén csak kempingben működő megoldás. Vésztartaléknak azért magunkkal vittük a gázfőzőnket is, de szerencsére nem volt rá szükség, így mindig villámgyorsan tudtunk magunknak reggelit és vacsorát rittyenteni.

És hogy miért VW és miért Transporter? Bár nagyon szemezgettünk a Ford Nuggetekkel is, végül az Európában lenagyobb számban előforduló VW mellett döntöttünk az elmúlt évek kempingezős tapasztalatai alapján. Bízunk benne, hogy ha Medárd Európa bármely szegletében megadná magát, akkor mindenhol lesz a közelben pótalkatrész, és olyan szerviz, ahol láttak már VW furgont...

A vásárlás eldöntéséig azért is vezetett annyi idő, mert ahogyan mások nekünk, úgy mi magunknak is feltettük a következő kérdéseket:

- Nem drága a fenntartása?
- De... Hiszen ugyanúgy kell rá kötelező, mint a személygépkocsikra. Így minden költségünk szinte duplázódik, ha nem triplázódik. Egy tizenöt éves furgon ráadásul több törődést igényel, mint a meglévő kisautónk. 

- Nem fogyaszt többet, mint az a kombi, amivel eddig utaztunk?
- De, kb. 2,5 literrel százon, így a "kempingbe megyünk, mert az olcsóbb" jeligét nemigen tűzhetjük már a zászlónkra.

- Hol tároljuk?
- Mivel Medárd személyautónak van minősítve, az utcán parkol kerületi parkolási engedéllyel. Ugyanebből kifolyólag sima személyautó autópályamatrica kell rá, és bárhol parkolhat (ahova befér).

- Nem túl nagy?
- Nem, sőt! Azért vacilláltunk annyit, mert egy hozzá hasonló méretű furgont kerestünk, ami mozgékony, de azért kellő életteret biztosít. Teszteltük, még keskeny, szerpentines panorámaúton is fickándozva veszi be a kanyarokat.

Az utazás arra nagyon jó volt, hogy kitapasztaljuk, mennyiben mások az igényeink egy hosszabb utazás során, mint amiket Medárd jelenleg kiszolgál. Így már tudjuk, hogy a további átalakításakor mikre szeretnénk majd ügyelni. Illetve az olyan gondok is előkerültek, minthogy beázik a tetőablak, a tolóajtó belső része leesik, az oldalablak alapos kenést igényelne és így tovább. Azt már most tudjuk, hogy a kiadásokat számolgatni nem is nagyon lesz érdemes, mert lakóautót nem azért vesz az ember, hogy olcsón utazzon.

Hanem hogy olyan élményeket gyűjtsön, amikről a folytatásban számolok majd be. =>