Hó volt, hó nem volt... az országhatáron túl, ahol a kurta fülű mackó is durmol a nagy hideg miatt, ott található egy varázslatos, méltatlanul kevés figyelmet kapó hegység: a Kis-Fátra. :)

Nekünk, magyaroknak nem cseng ismerősen a neve, legfeljebb csak a Tátrához való névhasonlósága miatt. A legtöbben értetlenül fogadták bejelentésünket, hogy 2017 év végén a két ünnep között ide utazunk, mivel szépségének híre egyáltalán nem jut el hozzánk. Pedig a szlovákok egyik legkedveltebb túracélpontjáról van szó, ami emellett népszerű síparadicsom is.

Úti beszámolónk idején itt Magyarországon már javában tombol a tél, az irodában néha kesztyűben ücsörgök, annyira átfagyok reggelente munkába jövet és non stop öntöm magamba a forró teát. Ilyenkor esik a legjobban visszaemlékezni a spanyol városok túlfűtött hangulatára és a mediterrán nap langy melegére, amint visszaverődik a mór építészet remekműveiről. A fülbemászó flamenco-gitármuzsikára és a törpepapagájok vidám trillázására. :)

Párocskámmal nosztalgiázva állapítottuk meg a minap, hogy már fel se tudjuk idézni, mikor volt Magyarországon utoljára december elején vékony porcukorrétegnél vastagabb hó. Az első decemberi hétvégére már hónapokkal ezelőtt egy baráti kirándulást fixáltunk le a kollégáival, ezért határtalan gyermeki lelkesedéssel fogadtuk az északon leeső 20 centis havat. Általánosságban minden túra izgalmakat tartogat, hiszen minden egyes nap időjárása, minden hegycsúcs, minden kilátás más és más. Csak akkor derül ki, hogy pontosan milyen körülményekre számíthatunk, amikor beugrunk a bakancsba és felkerekedünk.

Minden gondosan megtervezett és előkészített utazásnak van egy mumusa: az időjárás. Lehetünk bármilyen precízek és előrelátóak, mindig benne van a pakliban, hogy miután az összes szállást lefoglaltuk és kifizettük, kiderül, hogy az utazásunk alatt végig esni fog.

A legutóbbi bejegyzésemben lelkesen ajánlgattam mindenkinek, hogy milyen felüdítő is egy-egy hosszú hétvégét Ausztriában tölteni a hegyek birodalmában - például az október 23-ait. Megfogadva a saját tanácsomat mi így is készültünk, és naivan még az időjárás-jelentésnek is bedőltünk, miszerint szombaton még esőmentes idő lesz és végre sikerül végigjárnunk az Attersee klettersteiget (biztosított sziklamászó utat). Szombat reggel aztán kiguvadt szemmel meredtünk a beígért napsütés helyett a szaporán záporozó ESŐRE. És tudtuk, hogy a vasárnap és a hétfő ennél csak rosszabb lesz...

Miért is tökéletes választás két-háromnapos programnak, akár egy őszi-téli hosszú hétvégére is a Rax hegység?

Főleg a hangulata miatt, a fenyőkkel-törpefenyőkkel teleszórt lágyan hullámzó fennsík hangulata azonnal a hatalmába kerít és már egy-két nap alatt segít varázslatos módon elfeledtetni veled minden otthoni rossz dolgot. Emellett nagyon könnyen kivitelezhető az eljutás/feljutás is a Raxra, így kisgyerekkel, kiskutyával, nagyszülőkkel is bátran belevághatunk: