A környék kisebb erőfeszítéssel elérhető, szintén csodaszép látnivalóiról itt olvashatsz.

A Berchtesgadeni Alpok talán keveseknek cseng itthon ismerősen, mivel ide nem igazán szerveznek többnapos túrákat, elvégre hegyeket közelebb is lehet találni. Hogyha nincs olyan szerencsénk, hogy párocskámat rokonsága részben ideköti, lehet, hogy mi sem kerültünk volna kapcsolatba a környékkel. Így viszont, 2013-as utazásunk után végre eljött az ideje, hogy idén visszatérjünk ide, több hegymászó-tapasztalattal és alapos túratervvel.

Németország hatalmas kiterjedésének köszönhetően mindenből rendelkezik egy kicsivel, amivel az élményekre és látnivalókra vágyó turistákat be tudja vonzani. Északon kietlen, misztikus tengerpartok, az ország belsejében gazdag történelemről tanúságot tevő városkák és dimbes-dombos erdőségek, míg délen az Alpok nyúlványai nyűgözhetnek le.

A legmagasabb szlovén csúcs megmászásának ötlete egy két napos csúcstámadásnak indult, parkolótól-parkolóig a legrövidebb úton, egy éjszakázással. Aztán gyanútlanul elkezdtük nézegetni a képeket a Triglav hatalmas mészkőcsoportjáról és menthetetlen elvesztünk. Ötletelésünk eredménye egy 4 napos hátizsákos körtúra lett, amit most először egy az egyben végig is tudtunk vinni, hála a nyugodt, front utáni időjárásnak.

<= 1. rész

Tavak

A tavak itt kivétel nélkül gyönyörű türkizkék színnel párosulnak, de közülük is a leghíresebb a Misurina-tó (az előbbi a képek közül) és a Karersee, mely hivatalosan is a Dolomitok legszebb tava. Földöntúli színét tökéletesen átlátszó vizének és a sziklás aljzatnak köszönheti (ugye, meg nem mondanánk, hogy a mélysége 24 méter?)  A legenda szerint szivárványszíne onnan eredeztethető, hogy annak idején egy szép tündér élt a tóban, akibe beleszerelmesedett egy arra járó varázsló. A varázsló egy szivárvánnyal próbálta magához édesgetni a leányzót, de elfelejtett álruhát húzni, így az felismerte és örökre eltűnt a habokban. A varázsló mérgében belerobbantotta a szivárványt a tó vizébe, aminek a nyomát ma is őrzi tarka színe.

Az Alpokat már meglehetősen jól ismerjük, egyre több csúcsára jutunk el, de misztikus varázsát a mai napig megőrizte a szemünkben. Még hegymászó szenvedélytől mentes előző életemből... :D na jó, szóval korábbról, amikor még nem igazán ismertem az Alpok csúcsait és vonulatait berögzültek a "Júliai Alpok", "Dolomitok", "Karavankák" hangzatos szállóigék, amiket távoli mesebeli földeknek képzeltem égig érő hegycsúcsokkal. :)