<< Itt olvashatsz arról, hogy mennyi minden történt velünk Norvégia északi részén

Az előző bejegyzésben már "istenített" Odda Campingben a zsúfoltság és a kevésbé meghitt hangulat közepette arra futotta csak az energiánkból, hogy megvacsorázzuk napi konzervünket és kicsit utánajárjunk másnapi túrahelyszínünk, a Trolltunga megközelítésének. Ugye-ugye, egy újabb trollokat idéző elnevezés. :) A Trolltunga egészen pontosan annyit tesz, hogy Trollnyelv norvégul. Hamarosan az is kiderül, hogy mi és miért olyan nagyszerű benne.

<= Érdekelnek kalandjaink a Lofoten-szigeteken? Itt olvashatsz róluk

Szerencsére a lofoteni kompon átélt gyomorforgató élmény után férjem hamar magához tért és képes volt még két és fél órát levezetni esti kempingünkig. Már a komp lefoglalása után találtunk egy látnivalót a kempinghez közel, és úgy számoltuk, hogy zárás előtt pont odaérhetünk. Ez az Arctic Circle Center, vagyis a Sarkkör Központ, amit pont az északi sarkkörre építettek. Már szürkületben értünk az épülethez, ami a kopár, lenyúló gleccserektől és felhőktől szürkéllő komor fennsíkon egyes egyedül áll, több órányira bármilyen lakott településtől.

<= Mi történt velünk az idefelé úton? Kattints ide érte

A Lofoten-szigetcsoport kapujában ismét korán reggel ébredtünk, és épphogy sikerült az érkező eső előtt összeszedelőzködnünk és elindulnunk. Egy kis földrajzóra, amíg virtuálisan átautózunk első tényleges úti célunkig, a szigetcsoport közepén kezdődő tényleges látványosságokig, amiket megnéztünk.

<= Ha kíváncsi vagy az előkészületeinkre, itt olvashatsz róluk

Ha beütjük a Google térkép útvonaltervezőjébe, hogy mennyi idő alatt lehet eljutni a Lofoten-szigetekre, utunk legészakibb pontjára közúton, először tuti elszörnyedünk: 40 óra!!! Ez megspékelve a Csehországban és Németországban az útépítések miatti rendszeres dugókkal, csak tovább nő. Ezért dugig megpakolt kis autónkkal feltankolva az első napokat elég megviselőnek vizionáltuk.

Idei nagy nyaralásunkon az éjféli nap országát, Norvégiát jártuk be keresztül-kasul. Óriási vállalkozás volt, aminek a megvalósíthatóságában alighanem nemcsak mi kételkedtünk, hanem sokan a környezetünkben is, de  nyugodtan mondhatjuk, hogy az utunk tökéletesen sikerült. :)

Arra a kérdésre, hogy miért éppen a hideg, esős Norvégia, egyértelmű a válasz: tele van olyan természeti csodákkal, amiket elég egyszer megpillantani fényképen és máris beleszeretünk. Nekem középiskola óta vágyam volt egy igazi fjordot (lehetőség szerint a Geiranger-fjordot) látni, a halászfalvak, gleccserek, végtelen fenyőerdők, rénszarvasok és az éjfélkor ragyogó nap pedig csak tovább gazdagítják az önmagában is fantasztikus tájat.