Éééés... tadadadammm... nagy tapsot kérünk Nyugat-Európa egyik legsokoldalúbb magashegységének, annak a bizonyos... dobpergés... tűzijáték... PIRENEUSOK-nak! Vad gleccservölgyek, Mordorba illő hegycsúcsok, szédítő kanyonok, mesés települések és kismillió kalandlehetőség otthonának. Néha átfut az agyamon, hogy tulajdonképpen minden hegység egyforma - Alpok, Tátra... minek is felkeresni mindet? -, de mindig bebizonyosodik ennek az ellenkezője! Minden egyes hegység egy külön-külön önérzetes egyéniség, egy külön világ! ;) A Pireneusokat a mediterrán és a magashegyi hangulat ötvözete teszi bájossá, különösen érdekessé pedig azok a felszínformák, amikkel ilyen nagy volumenben Európában nemigen lehet máshol találkozni.

A Pireneusok fantáziavilággal vetekedő hegyeibe lehetetlen nem egyből belezúgni. Esetemben a MAKASE hátizsákos túrájának fotói voltak az első kis morzsák, amik azonnal beindították a hegyfüggőség szokásos elvonási tüneteit: szapora légzés, libabőr és gyors Google-keresés a "Pireneusok", a "Pyrenees" és a "Pyrenees hiking" kulcsszavakkal... :D

Akkor még be se tudtam lőni, hogy hol készülhettek a szédületes fotók, mert annyira megfoghatatlannak, elérhetetlennek tűntek ezek a helyek. Évről évre mégis visszatértem a honlapra, gyönyörködni a felvételekben és ábrándozni, hogy egyszer eljutunk ide. Idén nyáron aztán valahogy megérett bennünk az elhatározás, hogy egy távolabbi célpontot választunk a nyaralásra. A prioritástól, Skóciától, ahol évek óta szeretnénk meglátogatni a sógornőmet, elválasztott minket a felfoghatatlan, ~1.000 forintos brit üzemanyagár :(, így a Pireneusok, régi nagy vágyálmom előrelépett az aktuális bakancslista első helyére.

Repülővel (Barcelonából vagy Toulouse-ból) viszonylag könnyen meg lehet közelíteni Magyarországról a Pireneusokat. Mi több összejátszó körülmény miatt saját autóval utaztunk, ami kicsit megbotránkoztatóbb és hosszadalmasabb, de nem biztos, hogy anyagilag megterhelőbb. Pihenőkkel együtt összesen 4,5-5 napba telt az oda- és visszaút, a teljes körutazás üzemanyag és úthasználat költsége pedig kb. 300e Ft-ra jött ki. A rendelkezésre álló 18,5 napunkból tisztán két hetet tudtunk eltölteni a hegységben, amin Spanyolország, Andorra és Franciaország osztozik. Ezek a tájak már vannak annyira messze, hogy valószínűleg többször nem fogunk eljutni ide, így hát mindent beletettünk a programba, amit csak megkívánt a kis szívünk.

A legutóbbi blogolásunk óta történt némi változás a házunk táján, ugyanis háromnegyed együtt töltött év után megváltunk első lakóautónktól, Medárdtól, akit mi nem igazán tudtunk kihasználni. Medárd idén új tulajdonosaival nyaralni ment Portugáliába, mi pedig kisebb, kompaktabb és fürgébb utódjával, egy VW Caddyvel indultunk neki a kb. 5000 kilométeres távnak. Az új Nincs megállás!-járgányt hosszú távon szeretnénk átalakítani egy ún. mini camperré, hogy vadkempingezni is lehessen vele, de addig is a hátsó üléssort félig kiszedve remek alvóhellyé lehet varázsolni a belteret. Az első hosszabb tesztutazást sikerrel abszolválta, egy 184 centis férfiember egy 164 centis feleséggel és egy 11 kilós kutyával több mint kényelmesen elfér benne. Egyedül a rengeteg holmi jelent  némi macerát, amiket éjszakára mindig ki kell költöztetni egy sátorba, úgyhogy erre még ki kell találnunk valamilyen megoldást.

Kéthetes körutunk során a rózsaszínnel és zölddel jelölt Magas-Pireneusokat jártuk be keresztül-kasul:

Forrás: https://www.purelypyrenees.com/all-pyrenees.html

A Pireneusok neve összefonódik néhány must have látnivalóval, de ha már elkocsikázunk odáig, szerettük volna  alaposabban bejárni a hegységet, és nemcsak a minimumra szorítkozni. Az alábbiakat sikerült beilleszteni a programba (a pirosak a központi vonulat "kötelező" látnivalói):

Spanyolország: Mont-rebei-szurdok, Mallos de Riglos kőformáció, Sierra de Guara hegység, Cascada del Cinca vízesés, Ibón de Bachimaña tavak, Panticosa város, Cañón de Añisclo, Ordesa-völgy, Torla város, Brecha de Rolando hágó

Andorra: Andorra la Vella, a főváros és Mirador Roc Del Quer kilátó

Franciaország: Gorges de la Carança szurdok, Le Petit train d'Artouste kisvonat, Lourdes zarándokhelye, Cirque de Gavarnie cirkuszvölgy, Cirque de Troumouse völgy, Carcassonne és Mirepoix városkák, Odeillo kísérleti naperőmű, Col du Tourmalet, Col du Peyresourde

Utazás, időzónák, fényviszonyok:

A Pireneusok felé indulva lehet választani a drága svájci és a még drágább olasz autópálya-használat között. Számításaink szerint még mindig az éves svájci matrica az olcsóbb, így északról kerültük meg az Alpokat. A spórolás mellett a pocakunk is erre buzdított minket, mert így be tudtunk ugrani egy Coopba, feltölteni a kifogyott készletünket a number one kemping kajánkból, a bio rösztiből. :P

Spanyolország a mi időzónánkban fekszik, vagyis ott teljesen mások a fényviszonyok augusztusban, mint Magyarországon. Még szerencse, hogy Foltosunk megkapta az első világító nyakörvét, mert augusztusban a Pireneusok környékén csak reggel 7-kor kel fel a Nap, így a reggeli kutyasétáltatások koromsötétben zajlottak. Eleinte nagyon furcsa volt nekünk az átállás az itthoni hajnali pirkadat után, főleg, hogy általában 6-kor már ugrottunk ki az ágyból (autóból), hogy megkezdjük a napot. A napfelkelte-eltolódás mellett időbe telt megbarátkozni a kisebb eltérésekkel, de általánosságban mindenhol 11 és 17 óra között tomboló szieszta intézményével is.

Az időjárás nagyon vegyes: a hegyektől kijjebb a spanyol és a francia oldalon is állandóan izzasztó 36-38 fok volt, de beljebb igazán kellemes kirándulóidő uralkodott. A hegyvonulat francia fele, annak is elsősorban az északi területei hasonló helyzetben vannak, mint az Alpok északi oldala: ott hajlamosabb hosszabb időre megülni az esős-felhős idő. A központi hegygerinc úgy viselkedik, mint amit a magashegységektől megszoktunk, délutánonként menetrendszerűen vonzza be a zivatarokat. A szárazság főleg a spanyol oldalon szembetűnő. Nem is feltétlenül kiszáradt folyók vagy vízesések jelzik, hanem a teljesen leürített víztározók. A MAKASE másik, Katalóniára fókuszáló túrájában látott evezős kanyon most például csak árnyéka önmagának:

Forrás: https://www.baldhiker.com/hiking-the-mont-rebei-gorge-catalunya és saját fotó

Hogy a hosszú kalandon a lehető legkevesebb váratlan esemény érjen minket, néhány dolgot még itthon beszereztünk:

Sebtében vásároltunk egy Praktikeres túrasátrat, amit egy négynaposra tervezett hátizsákos hegyi túra kedvéért vittünk magunkkal. Ez a második használatkor felmondta a szolgálatot, de hősi maradványai a holmik éjszakai tárolására azért még alkalmasak voltak. A pótlék egy Dunlop pop up sátor lett, ami pár nappal tovább bírta, de épp csak annyira, hogy házi barkácsmegoldással egyben tudtuk tartani. Ebből látszik, hogy hiába szerettük volna megspórolni egy Quechua-sátor árát, hülye ötlet volt.

Medárdnak volt beépített hűtője, ami napokig elműködött napelemről, így ezt megpróbáltuk reprodukálni a Caddyben is. Egy Dometic hűtőládával oldottuk meg a kaják hidegen tartását, ami menet közben az autó akksijáról, álltában pedig egy kis bikakábellel egy munkaakkumulátorról töltődött.

Foltosunkat már egy ideje készítgettük fel a magashegységek világára, és még időben kiderült, hogy a kis tappancsát bántja a törmelékes terep. Ezért rendeltünk neki kis túracipellőket a Fressnapfból, amiket néhány használat alatt még az itthoni séták során szépen meg is szokott. Ezekből lehet akár strapabíróbb, minőségibb, Vibram-talpas változatot is kapni külföldön, de az már nem érkezett volna meg időben, meg kicsit túlzásnak is éreztük. :D

Szintén nem volt olcsó, de kifizetődött az a spéci kutyaszállító hátizsák, amit külföldről rendeltünk. Alapvetően azért vettük, hogyha Foltos elfárad, tudjuk vinni a hátunkon, de erre nem került sor. Helyette a létrás-pallós részeken tett jó szolgálatot. Az egyetlen, Foltos méreteihez és súlyához is megfelelő hátizsák az Ibiyayáé volt, ez a legnagyobb, ami perpillanat kapható a piacon.

Előre foglalás és szervezkedés:

A legtöbb kempingbe a főszezon miatt nem engedtek foglalni. Többször is belefutottunk esténként a kempingek bejáratához kiakasztott "completo" táblába, de előbb-utóbb, többszöri próbálkozásra valahol mindig találtak nekünk egy parcellát.

Mindössze egy látnivalóra vettük meg előre a jegyet, a Petit train d'Artouste-ra, azaz az Artouste-kisvonatra.

Emellett a többnapos hegyi túránk előre foglalásával kellett résen lennünk, hogy mindenképpen legyen helyünk az augusztus közepi főszezonban a Refugio de Góriz menedékházban. A ház a Pireneusok harmadik legmagasabb csúcsának, a Monte Perdido klasszikus megmászásának a megszokott kiindulópontja, úgyhogy nagyon népszerű.

Foltos örökbefogadásával felmerült bennünk a kétely, hogy vajon mostantól minden korábbi utazási szokásunkról le kell-e mondanunk. Szerencsére nem, de azért némi kompromisszumot muszáj kötni. A Magas-Pireneusok központi magján két nemzeti park, a spanyol Parque Nacional Ordesa Y Monte Perdido és a francia Parc National des Pyrénées osztozik. A spanyol oldalon tárt karokkal várják a kutyás túrázókat. A francia oldalon a nemzeti park core zone részére viszont szigorú bünti terhe mellett tilos bevinni kutyát bármilyen formában, mert "zavarja a haszonállatokat" és "behurcolja a parazitákat". Eleve úgy készültünk, hogy az ottani látnivalókat csak egyesével fogjuk tudni megnézni, míg a másikunk a kutyusra vigyáz. Az itteni korlátozásokról franciául "sok" "hasznos" "információ" megtalálható a park honlapján.

Na de vissza a Refugio de Górizhoz, ahova nyugodtan magunkkal vihettük Foltost. A foglaláskor a menedékházban az ágyak már teltházasak voltak, és a házba amúgy se mehet be négylábú, így rászántuk magunkat a sátrazásra. Elég rémisztőnek tűnt 2.200 méteren éjszakákon keresztül kint aludni, és ez már néhány évvel ezelőtt is kicsit visszatartott. Szintén elrettentett a speckó étrendem a hegyen alvástól, de öröm látni, hogy sok hegyi menedékházban, így itt is már maximálisan fel vannak készülve a glutén- és laktózmentes étkezés biztosítására.

A házban lehet sátrat és polifoamot bérelni, hogy ne kelljen felcipelni magunkkal. Ennek köszönhetően már épp megbarátkoztunk a sátrazás gondolatával, amikor felvilágosítottak, hogy kutyát a bérsátorba nem lehet bevinni. A túra ekkor kezdett ismét expedíciós jelleget ölteni a szemünkben. :'D Szerencsénkre végül az időjárás nagyon kegyes volt, mert nem fagytunk halálra, hajnalban sem volt hidegebb 7-8 foknál, így feleslegesnek bizonyult felvinni a rengeteg kézmelegítőt és a gázfőzőt.

Az Ordesa és Monte Perdido Nemzeti Parkban 2022 februárjáig bárhol lehetett szabadon vadkempingezni. Azóta már csak a menedékházak környezetében engedélyezett, előzetes foglalással, a Refugio de Góriz esetén legfeljebb 50 főnek éjszakánként. Ilyen helyes parcellák közül lehet szemezgetni "aki kapja a síkabb, kevésbé göröngyös terepet, az marja" alapon. A sátrakat napközben mindig le kell bontani, mert csak naplemente előtt egy órával és napkelte után egy órával szabad állniuk. Napközben a ház csomagmegőrzőjébe lehet elrejteni őket.

Összességében egyöntetűen a hegység spanyol oldalát találtuk hangulatosabbnak és izgalmasabbnak, talán azért, mert az ottani formakincs, éghajlat, növényzet és építészet sokkal változatosabb. Sokkal szívélyesebb és segítőkészebb fogadtatásban is volt részünk, a spanyol mentalitás közelebb állt a szívünkhöz. Írhatunk 2022-t, de a franciák még mindig nem beszélnek idegen nyelveken. ':D

Gyertek, tartsatok velünk a következő részekben, hogy felfedezzétek, nektek melyik csücske tetszik a legjobban a Pireneusoknak! :)

Hamarosan érkezik a beszámoló az út első részéről >>