Szép-szép a Glencar-vízesés, de az "Ördög Kéménye" - Devils Chimney - vízesés, mely Írország legmagasabbja, ezerszer izgalmasabb! Alapvetően három eshetőségre számíthatunk, ha felkeressük:

1. száraz körülmények között egyáltalán nem folyik;

2. nagy esőt követően hatalmas vízhozammal ömlik le a hegyoldalon;

3. a 2. eshetőség és az erős szél kombinációjában nem esik, hanem egyenesen repül! Méghozzá felfelé. :)

Erről a jelenségről kapta a nevét is: amikor a szél pont olyan irányból érkezik, hogy a lezúduló vízfüggöny alá tud nyúlni, felkapja azt és visszarepíti a platóra, ahonnan lefolyt.

A szerencse mellénk szegődött, és bár teljesen ad hoc módon tettük be előző nap a vízesést a programba, a lábánál állva a legmegdöbbentőbb variációval találtuk szembe magunkat. :) Az ördög szarvacskái hetykén meredtek felfelé a tomboló szélben.

Az elemek tombolásából mi odalent nem sokat érzékeltünk, a videón viszont több mint érzékletes:

Egyszer talán majd így is fogjuk látni, ahogy a parkolóban levő táblán reklámozzák:

A kirándulós napok után jól esett délután kényelmes civil ruhába bújni és elvegyülni Galway nyüzsgő városának forgatagában. A lakóövezetben foglaltunk B&B-t, ahonnan negyed órás sétával el is érhettük volna a belvárost. Persze mi inkább a tengerparton közelítettük meg, így a klasszikus kikötőváros arcát is láttuk, illetve a tengeröbölbe hosszan benyúló móló végén található Mutton-szigetre is kisétáltunk. Kamerával őrzött kerítésbe botlottunk, viszont a kb. 1 km hosszú móló két oldalán csapkodó tenger erejét látni mindenképpen megérte. Ahogy a Wikipédia viccesen megírja, a sziget lakatlan. De ki is akarna egy szennyvíztisztító-telepen lakni? Ekként funkcionál ugyanis a sziget.

A széltől kicsit megtépázva értünk be a házak és a Corrib folyó labirintikus kanálisai közé. Mivel Galway egyetemi város, rengeteg, tanórákat már aznapra letudó fiatal rótta az utcákat velünk együtt. Sok kiemelkedő látnivalót nem találtunk, bár a Cathedral of Our Lady Assumed into Heaven katedrális lenyűgözött minket. Utána csak a belváros utcáin csámborogtunk és átadtuk magunkat a kezdődő parti hangulatnak, ami a két nappal későbbi Szt. Patrik napi ráhangolódásnak már betudható. :) Egyszeri alkalomként beültünk vacsorázni, ahol párocskám biztos, ami biztos alapon maradt a steaknél, míg én a "Catch of the day"-t kértem és csak remélni mertem, hogy a nap fogása nem polip lesz. :D Szerencsére nem az volt, hanem valamilyen mezei halacska, ami persze szinte biztos, hogy aznap reggel már nem szelte a tenger lágy hullámait.

5.nap

Ezen a napon Írország alighanem leggyakrabban említett látnivalóját, a Moher-sziklákat terveztük felkeresni. Borzasztóan örültünk, hogy az előrejelzés a heves esőt csak kora délutánra jósolta, így a korán keléssel bebiztosítottuk magunkat. A jó idő egészen kb. 10 óráig kitartott, amikor kiértünk az óriási, turistabuszokkal és kínai turistáktól zsúfolt parkolóból a tengerpartra és kb. fél óráig teljesen pompájában csodálhattuk.

A sziklák kb. 200 m magasak, a Slieve League után és a korábban látott francia és német sziklaszirtek után kicsit féltünk tőle, hogy csalódás lesz. Viszont üde zöld színük és a fantasztikus hullámzó partvonal, abráziós kapuk és abráziós tűk igenis meg tudtak lepni. A Moher-sziklák amellett, hogy szimplán szépek, sok másról is híresek. Itt él például Írország egyik legnagyobb lundakolóniája, viszont csak a párzási időszaktól nyárig járnak ide, a parttól pár méterre magasló Kecske-szigetre. A fanatikus ornitológusok és lundaimádók mellett a Harry-Potter rajongóknak is kötelező ellátogatni ide. Ilyen személyként ciki vagy nem, de egy Galwayben talált prospektuson fedeztük fel, hogy a 6. film végén található horcrux-barlangot az itt található óriási hasadék testesíti meg. Szintén a prosin reklámozzák a közelből induló változatos hajókirándulásokat, amik a közeli Aran-szigetekre kínálnak eljutási lehetőséget.

És akkor milyenek maguk a sziklák? Kitaláltuk, hogy nyugat felé elsétálunk egészen a Hogs Headig, ami a Moher-partszakasz kissé kinyúló vége. Innen visszafelé pazar kilátás nyílhat az egész partfalra, amit sajnos a szembesütő nap miatt a másik irányból nem igazán lehet jól látni. Elindultunk hát sok lakkcipős turistával együtt a tengerbe szakadó sziklaszegélytől egy palánkkal elválasztott ösvényen. Néhány kanyar után a kevésbé komoly szándékúak elmaradoztak és végre nem kellett halálra aggódnunk magunkat, hogy a támfalon átmászva melyik szelfiző turista fogja előbb szemrevételezni szabadesés közben a Moher-sziklákat...

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Haladni nem volt egyszerű, mert a pocsolyák és a vizesen nagyon csúszós anyagos talaj elég nehéz terep volt. Hamarosan beborult az idő, félúton pedig a heves eső és szél is utolért minket. Egyből felkaptuk az esőkabátot, és a célt lebegtetve szemünk előtt törtünk előre, bízva benne, hogy úgyis mindjárt elvonul a zuhé. A Hogs Headnél már az égvilágon semmit nem láttunk, ráadásul az eső még nem este ki magát eléggé, úgyhogy hátraarcot csináltunk és szinte rohantunk vissza a kocsi felé. Jó három órás volt kb. a séta, a második felét combtól lefelé már csatakos nadrágban és szortyogó cipőben tettük meg. Természetesen a látogatóközpont közelébe érve a felhők elvonultak és a nap ismét kisütött, még egy kis szivárványt is láttunk. Csak az boldogított, hogy a látogatóközpont megtekintése után a kocsiba visszaülve láttuk ám közeledni az ég következő adag vizes ajándékát is. :D És azt se vette zokon senki, amikor rögtönzött öltözőkabinná avanzsált a bérkocsink.

Immár száraz ruhában, de átfázva jutottunk el a következő célpontig, a Poulnabrone-dolmenig, ami egy jellemzően két oldalsó falból és egy ráhelyezett zárókőből álló megalitikus építmény, az egyik leghíresebbje fajtájának. Valószínűleg Kr.e. 4200 és 2900 között épült temetkezési célokra, és azóta OTT ÁLL UGYANAZON A HELYEN! 1985-ben azért történt vele egy apró közjáték, amikor egy repedés következtében a sír összeomlott. Azóta a meggyengült sziklát pótolták és a tetejét visszahelyezték rá. A sírban az ásatások szerint 33 embert temettek el a személyes tárgyaikkal, fegyverekkel, kerámiákkal és kristályokkal együtt.

A következő két és fél napot sógornőméknél, imádnivaló unokaöcsinket babusgatva töltöttük. Innen mozdultunk ki Killarney-be a Szent Patrik-napi felvonulás erejéig, ami az írek number one ünnepe. Ilyenkor az egész ország zöldbe borul és kicsik-nagyok egyaránt Írország jelképeit öltik magukra: ír zászlót, ír lóherét és minden egyebet, ami zöld. Szent Patrik kb. 387 és 460 között élt, a hagyomány szerint március 17-én halt meg, ezért ünneplik máig is ekkor a Szent-Patrik napot. Híres kereszténytérítő volt, és halála után Írország védőszentje lett.

Állítólag Szent Patrik a jellegzetes ír háromlevelű lóherével magyarázta a Szentháromság tanát az íreknek, ezért is lett a lóhere központi szimbólummá. Zöld színe és alakja egyébként is az újjászületést és az örök életet szimbolizálja. Szent Patrik csodatételei közé tartozik például az, hogy Írországban azért nem élnek ma se kígyók, mert ő kiűzte őket akkor, amikor 40 napos böjtje alatt meg akarták támadni őt. Kicsit ellensúlyozza ezt a romantikus legendát, hogy Írországban az utolsó jégkorszak után már egyáltalán nem éltek kígyók. A csúszómászók valószínűleg inkább a pogány druidákat szimbolizálhatják, akiket valóban kiűzött a kereszténység megalapításakor.

Szent Patrik-napon viccesebbnél viccesebb szokásoknak hódolnak az írek, melyek közül szerintem az alábbiak a nyerők:

- fesztiválok bolondabbnál bolondabb jelmezekbe öltözött írekkel, hagyományosan zenészek, katonaság, tűzoltóbrigád, kulturális és jótékonysági szervezetek, gyerekek felvonulásával;
- a böjt alól erre a napra hivatalosan is mentesülnek, így az evés és (alkohol)ivásban ilyenkor nem ismernek mértéket;
- ír zene és tánc kimerülésig;
- a Szent Patrik nap hete az „ír nyelv hete”, ilyenkor a híres látnivalókat zöld fénnyel világítják ki;
- az alkoholok (ír whiskey, sör, cider) a hosszas megszorítások után érthetően főszerepet kapnak ezen a napon: a lóhere „megfojtásának” hagyománya szerint az ünnepség végén a lóherét egy pohár aljára helyezik, majd felöntik valamelyik nemes nedűvel, lehúzzák és toastot mondanak Írországra, Szent Patrikra és a jelenlévőkre. A lóherével két dolgot tehetünk a továbbiakban: vagy megisszuk az itókával, vagy a vállunk fölött hátradobjuk, hogy szerencsét hozzon nekünk. :D

A hazaút napja

Hogy ne legyen olyan monoton a kb. 5 órás autózás a reptérig, nem tudtuk megállni két várrom meglátogatását. Kicsit megilletődve fogadtuk a tipikusan óceáni éghajlaton leesett néhány centis havat, ami mindent fehérbe borított. A Rock of Cashel várrom a komoly időjárási viszontagságok :D miatt zárva is volt, de azért a kiállítást meg lehetett tekinteni ingyen. Innen tudtuk meg, hogy a kastély híres helyszínként vonult be a történelembe, brit uralkodó ugyanis 2011-ben tette be először a lábát a független Írországba, és II. Erzsébet ide is ellátogatott nemes gesztusként.

• 
• 
• 

A Rock of Dunamase várrom már régóta távoli vágyaink tárgyát képezte, bár nem különlegesen jellegzetes vagy szép, viszont itt forgatták a nagyon bájos Szökőhév c. filmet, amit előszeretettel szoktunk megnézni egy-kétévente. A filmben természetesen az utólag ráküldött effekteknek köszönhetően alig lehet ráismerni, de azért sikerült megtalálnunk az egyetlen helyet, ami árulkodó lehet. :)

• 
• 
• 
• 

Írország az első perctől az utolsóig lenyűgözött minket, legtöbbször természeti gyönyörűségével és a kézzel fogható nyugalommal. Persze azért spórolós utazókként az árnyoldalakat se úsztuk meg, két éjszakát hostelben töltöttünk, ott is éjszakánként 15.000 forintért és cserébe az egyik helyen megfagytunk, a másik helyen nem volt meleg víz. Viszont három éjszakát BnB-be foglaltunk és mindhárom szuper volt, a kedvencünk a Slieve League-hez legközelebb található szállás, a Slieve League House BnB. A tulajdonos srác finoman célozgatva jegyezte meg, hogy mi még csak a második magyar pár vagyunk a szálláshelyén, mert nem sokan ismerik ezt a sziklaformációt, és igazán jó lenne, ha többen jönnének, úgyhogy ez itt a reklám helye. :)

Összességében tehát a lehetőségekhez képest pénztárcabarát utazást próbáltunk összerakni, feláldozva ezt a kényelem oltárán. Viszont Írország olyan fantasztikus, hogy ha "csak" ilyen feltételek mellett van lehetőségünk felkeresni, akkor se habozzunk sokáig, hanem induljunk neki, garantáltan megéri!!!