Németország hatalmas kiterjedésének köszönhetően mindenből rendelkezik egy kicsivel, amivel az élményekre és látnivalókra vágyó turistákat be tudja vonzani. Északon kietlen, misztikus tengerpartok, az ország belsejében gazdag történelemről tanúságot tevő városkák és dimbes-dombos erdőségek, míg délen az Alpok nyúlványai nyűgözhetnek le.

Engem alapvetően nem nehéz elbűvölni, bármilyen természeti látnivalóban vagy kulturális érdekességben megtalálom azt, ami megfog. Ám Bajorország, annak is az Alpokhoz tartozó része különleges szerepet játszott az életemben. Végre nyilvánosságra kerül az eddig rejtegetett kulisszatitok, vagyis hogy itt szerettem bele reménytelenül a hegyekbe. :) Azelőtt sosem ültem még rendes felvonón és nem láttam 1500 méternél magasabb hegyet se. Itt viszont egyből elhatalmasodott rajtam ez a fertőzés, amit csak azok értenek, akik egy hegycsúcs tetején járva úgy érzik, övék a világ, és folyton ezekről a pillanatokról álmodoznak. Valahol nagyon mélyen, kiszakíthatatlanul azonnal gyökeret vert ez a szenvedély, ami azóta is hajt előre a magashegységi világ felfedezése felé. Bár sokszor nem könnyű saját erőből kitapasztalni az utat és hogy hogyan tovább, de kellő vállalkozó kedvvel és önbizalommal mindenhova el lehet jutni! Ki tudja, jövőre talán irány egy négyezres. :)

De addig is, következzen egy kis ízelítő, hogy miért is olyan ellenállhatatlan Bajorországnak ez a csücske!

Először 2013-ban jártunk itt 4-5 napra párocskám családjával és akkor főleg a klasszikus látványosságot jártuk végig: hajókáztunk a Königssee több száz méteres sziklákkal határolt türkizkék hullámain, megcsodáltuk a kilátást Hitler luxusvillájából, felvonóval felrepültünk 1874 méterre, bányavasúttal leereszkedtünk egy sóbánya gyomrába, és belekóstoltunk a hamisítatlan hütte-hangulatba is egy családi almon.

Már akkor bizonygattuk, hogy egyszer visszatérünk ide, hogy a Berchtesgadeni Alpok nehezebben hozzáférhető érdekességeit is bejárjuk. Így most augusztusban kilenc napot töltöttünk itt, ezúttal a túrázást és a hegymászást helyezve a középpontba.

Miért is mondom, hogy olyan ez a vidék, mint egy meseország? Mert a sziklatenger, amin átkeltünk Mordorra emlékeztetett, a gerinc, amit megmásztunk tüskés dinoszauruszra, szikla peremén táncoló menedékházaink kacsalábon forgó palotákra, a meghitt almok pedig Grimm-mesék eldugott színtereire.

A rengeteg élményt két részre osztottam, először a könnyebben elérhető, ám szépségben semmivel nem elmaradó helyekre kalauzollak el benneteket. Bajorország a második legnagyobb tartomány és a turizmus szempontjából alighanem a legszerencsésebb is. Lássuk miért! :)

Königssee, Németország legtisztább tava

Hogyha nem lennének földrajzos előismereteim, azt mondanám, hogy Norvégiába csöppentünk és a Berchtesgadeni Alpok szívét képező Königssee egy gyönyörű, hegyek között kacsgaringózó fjord. Pedig közel sem! Kialakulása az Alpok ezen részének földtörténetével fonódik össze: a körülötte magasodó hegyek, akkor még több ezer méter magas sík platót alkottak, ennek emlékét őrzi a Berchtesgadener Land jelképe, a Watzmann-hegy is 2713 méteres magasságával. A jégkorszak folyamán azonban a gleccserek kezükbe vették az irányítást és hatalmas völgyekkel szabdalták fel a tájat: így alakult ki a Königssee völgye is, ahol a lefolyó víz a gleccser visszahúzódása után megült. A völgy legbelső csücskében található Obersee-től kis szárazulat választja el, mely az egykori gleccserek morénájából alakult ki.

Amilyen meredek és magas sziklák magasodnak a türkizkék víztükör fölé, ugyanúgy a víz alatt is folytatódnak a gigászi alakzatok. Vidám türkizkék színe alapján meg nem mondanánk, hogy a legmélyebb pontján 190 méter mély! A tó a Berchtesgadeni Nemzeti Park részét képezi, és hogy az emberi tevékenység ne tegyen kárt az élővilágban, kizárólag elektromotoros hajók közlekedhetnek rajta. Ezért is lehet, hogy ez Németország legtisztább tava, a vize ivóvíz minőségű!

Mivel gyalogszerrel nem lehet megkerülni a teljes tavat, mindenképpen a hajókhoz vagyunk kötve - ha meg már így jártunk, akár egy teljes napot is érdemes rászánni a tó bejárására. :) Íme tehát a recept egy tökéletes nap eltöltéséhez:

Hozzávalók:

- 1 jóképű hajóskapitány
- 1 pár kényelmes sétálócipő, ízlés szerint
- 1 tubus napozókrém
- 1 db esőkabát
- legalább 100 fotóhely (SD kártyán)
- egy nagy csipet jókedv. :)

Előkészületek: Keressük fel a tó partján megbújó Schönau városkáját, mely több száz éves faberakásos házikóival páratlan hangulatú. (Mellesleg egy itteni étteremben kapható a világ legfinomabb császármorzsája is!) A belvárosból alig tíz perc sétával elérhetünk a schönaui bobpályához is, ahol minden évben rendeznek versenyeket.

Váltsuk meg jegyünket a hajónkra, mely Schönau egyik romantikus kis csónakházából indul fess személyzetével, akik rögtön indulás után demonstrálják a tó világhírű visszhangját. A Watzmann-hegy több száz métere sziklafalai pompásan verik vissza a trombitaszóló trilláit. Kalauzunk itt azért megjegyezte, hogy persze ehhez az is szükségeltetik, hogy a sziklafallal átellenben az erdőben megbúvó kollégája pontosan ugyanazt játssza vissza, amit hall. :D

1. Az első megálló St. Bartholomä félszigete, mely a Watzmann oldalából lezúduló törmelékből alakult ki apránként. Földrajztudósok előrejelzése szerint a törmelék néhány száz éven belül elrekeszti a völgyet és kettévágja a Königssee-t. Egyelőre azonban legfőbb látványossága jellegzetes bajor hagymakupolás kis szentélye, illetve a félsziget vendéglőjében kiállított legnagyobb óriáspisztráng, melyet valaha kifogtak a tóból és körülbelül 28 kilót nyomott - vagyis több mint fele olyan nehéz volt, mint én. :O Egy kis vállalkozó kedvvel innen rövid kirándulással felmászhatunk az Eiskapelléhez (jégkápolnához) is, mely az egykori Watzmann-gleccser kis maradványa.

2. Ismét szálljunk hajóra, ringatózzunk el a tó végén található Salet állomásig és vállalkozzunk egy kis sétára az Obersee-ig. Itt is érdemes időznünk, hiszen a hegykoszorú és a festői tó teljesen elvarázsol.

3. Ha van még kedvünk, akkor akár egy további kitérővel is megfűszerezhetjük a programot és az Obersee-t megkerülve elkirándulhatunk a Fischunkelalmra falatozni egyet a kis vendéglőben, vagy felmászni a közeli vízeséshez.

4. Nem könnyű elszakadni a látványtól, de ha kigyönyörködtük magunkat ideje visszatérnünk Schönauba. A visszaúton elhaladunk a tó keleti partján kiépített Kessel nevű szükségmegállóhely mellett, melyet elsősorban a túrázók használnak. A hajó itt csak akkor áll meg, ha van leszálló, vagy ha a parton a tábla kihelyezésével jelzik, hogy felkéredzkednének. Vagyis itt főleg korán reggel számíthatunk kiszálló és estefelé felszálló utasokra.

Jenner - pár perc felvonózás = csodás panoráma

A völgyből kerekedjünk fel és hódítsuk meg a hegyeket is. :) A Jenner az egyik leglátogatottabb csúcs a Königssee partján: 1874 m magas, ami magyar viszonylatban már tekintélyes magasság. Annak idején kis szardíniásdobozszerű kabinos felvonóval lehetett feljutni a csúcsára. Most éppen a felvonó újjáépítése/korszerűsítése zajlik, de 2018 tavaszától már ismét a nagyközönség rendelkezésére fog állni. A felvonóval tíz perc alatt áthidaljuk az 1200 m szintkülönbséget és már csak egy rövid séta vár ránk a csúcsig. Szép időben innen megcsodálhatjuk a Königssee-t, a Watzmannt és elláthatunk a Hochkönigig is, mely a Berchtesgadeni Alpok legmagasabb csúcsa és még nyáron is messzire csillámlik a tetején trónoló Matrashaus menedékház és a lábánál fehérlő gleccser.

A felvonó felső állomásánál található étkezdében találkoztam először az alpesi csókák furcsa fajával, akik annyira ráálltak, hogy a turistáktól kapják a táplálékot, hogy ha egyik napról a másikra kihalna az emberiség, tuti ők is a járulékos veszteség részét képeznék... Szlovákia és Tenerife kivételével egyébként minden magashegységben találkoztunk velük eddig, úgyhogy szerintem nemcsak a földrajzi, de a függőleges övezetesség is befolyásolja az elterjedésüket. Ahol van elég ember és elég magas hegy, ott tuti lesz alpesi csóka is. :)

Kehlsteinhaus - Sasfészek

A Berchtesgadeni Alpok mindig is a tehetősek és hatalmasok kedvelt pihenőhelye volt, nem csoda hogy Hitlernek is volt itt egy ingatlanja. Nem is akármilyen, ugyanis "nyaralója" 1834 méter magasan épült. Az egykori gazdagság nyoma ma is mellbevágó, bár ma már csak turistacélokat szolgál. A lenti parkolóból szervezett buszokkal vagy gyalog jutunk fel félútig, személygépkocsival nem szabad behajtani. A végállomástól aztán besétálunk a hegy gyomrába egy alagúton, ahonnan az aranyberakásos lift alig egy perc alatt felrepít minket a felszínre. Csak rövidke séta választ el a csúcstól és a csúcskereszttől, amit természetesen nem érdemes kihagyni! Komolyabb túrázók innen indulhatnak klettersteigen a Hoher Göll, a Berchtesgadeni Alpok egyik ikonikus kopasz csúcsára, amit inkább csak Hoher Gollam-ként szeretek emlegetni. :)

Schaubergwerk - a sóbánya titkai

A Berchtesgadeni Alpok és Salzkammergut, mely Ausztria határos tartománya egykor sóbányáiból biztosította megélhetésének legjelentősebb részét. Hallstatt, Hallein, Berchtesgaden... csak néhány a környék rengeteg sóbányája közül. Tulajdonképpen, ha egy itteni sóbányát láttunk, nyugodtan mondhatjuk, hogy mindegyikben jártunk, mindegyik látogatóközpont ugyanarra a szisztémára épül. Ha pont esős időt fogunk ki Berchtesgadenben, akkor viszont mindenképpen érdemes az itteni bányát választani programnak, ugyanis talán ez a legérdekesebb mind közül. Akárcsak a többi helyen, itt is egy csúszdán popót nem kímélő lecsúszással kezdődik a történelmi és geológiai utazás, és kisvonatozással folytatódik, de még földalatti tó is van, mely a Speigelsee (Tükörtó) nevet kapta. A vezetés része egy fényjáték, ami a tó vizén mutatja be a sókristályok kialakulását, miközben a bánya mélyén ringatózunk az éjfekete vízen.

Forrás: salzburg.info

Ramsau - csendélet hegyekkel és patakkal

Nagyon sok itt az egy négyzetkilométerre eső képeslapra illő helyek száma, a legidillibb látványban a környéken Ramsau falucskájában lehet részünk. A falu híres zarándoktemploma olyan tökéletes, festménybe illő kompozíciót alkot az előtte épült régi fahíddal és a mögötte magasodó hegyekkel, hogy ilyet csak tervezni lehet! Nem véletlen, hogy rengeteg festő kereste fel régen a falucskát és a hely nekik köszönhetően lépett a népszerűség útjára. Hogyha szuvenírnek lapozós naptárat vennénk, tuti, hogy legalább egy alábbihoz hasonló fotó lesz benne. :D

Hintersee - könnyed séta festői környezetben

Ramsautól már csak pár kilométer autóval a Hintersee, mely szintén annyi festő bakancslistáján szerepelt, hogy a kis ösvényt, melyen körbe lehet sétálni csak "Malerweg"-nek - festőútnak, festői útvonalnak nevezik.

Dr.-Hugo-Beck-Haus - házi készítésű alpesi finomságok

Az egész Alpok, de főleg a nagyobb kiterjedésű hegycsoportok tele vannak kis almokkal és olyan hüttékkel, melyek éjszakai szállást nem biztosítanak, viszont napközben megpihenhetünk és feltöltődhetünk "hausgemacht", azaz házi készítésű harapnivalókkal. A Jenner oldalában mi is felkerestünk egy ilyet, a Dr.-Hugo-Beck-Haust, ahol szinte kötelező megfeledkezni a nyomasztó itthoni dolgokról és átadni magunkat a szabadság és a finomságok élvezetének.

A környéken rengeteg további látnivaló vár még kicsiket és nagyokat egyaránt: enciánlikőrfőző műhely, sziklamászás, csónakázás a tavakon, középkori várak, gyerekközpontú tanösvények, termálfürdő és még sok más. Talán az emberi jelzővel tudnám a legjobban leírni ezt a vidéket. Rengeteg a látnivaló, ebből kifolyólag a turista is, de még sincs rohanás, a megnyugtató környezetben elég eltölteni egy-két napot és varázslatos módon mindenki átveszi az itteni élet nyugodt ritmusát. Hamar feltöltődnek az energiaraktárak ezeken az idilli helyeken, amikből aztán hosszú ideig tudunk töltekezni. :)

A folytatásban a környéken tett túráinkról és extrém élményeinkről mesélek. :)