Kövess minket Instán!

Nincs megállás!

Nincs megállás!

Hétvége a nyugalom földjén - egy csepp Stájerország

2017. május 25. - ynda

stajer.JPG

Egy rövid, de annál izgalmasabb szomszédolás Ausztriában bármelyik hétvégéből felejthetetlen mini nyaralást képes varázsolni - mintha bekapcsolnánk a mágikus pihenj funkciót, aminek hatására a lelkünk átlép egy másik univerzumba, ahol minden a helyén van és jól működik. :) Most az országnak a hozzánk szinte legközelebb eső szeletét mutatom be, mely annak ellenére, hogy Magyarország közvetlen közelében fekszik, sem életszínvonalban, sem hangulatban nem hasonlító össze vele.

Ezúttal a szüleim és párocskám utaztunk négyesben, péntek délutáni indulással és vasárnap esti hazaérkezéssel. Hogy ne menjen el túl sok idő az autózással, viszont mindenkinek találjunk személyre szabott programot, Stájerország közeli, de híres látnivalóit vettük be a programba. A térképen jól látszik, hogy melyik részen mozogtunk: kb. 4 óra utazással lehet számolni oda-vissza Budapestről, értelemszerűen Szombathelyen keresztül.

minihetvege.jpg

Riegersburg - fenséges végvár a szőlőtőkék ölelésében

Ausztria délkeleti csücske főleg mezőgazdaságilag jelentős: nincsenek hatalmas turistacsalogató hegyei vagy értékes ásványkincsei, viszont lankás dombjai és az Alpok-belinél kevésbé szélsőséges időjárása számtalan lehetőséget rejtenek magukban. Különösen a gasztrotermékek előállítására rendezkedtek be, úgy mint a tökmagolaj, a helyi bor, almából és sárgabarackból előállított készítmények, és persze a híres Zotter Csokoládégyár finomságai. A csokigyár látogatására érdemes egy teljes napot szánni, mivel a csokoládé készítéséről és történetéről szóló interaktív kiállítás mellett kóstoló, "ehető állatkert" és aktív programok is várnak a látogatókra - a gyárba előszeretettel visznek Magyarországról is egynapos buszos kirándulásokat, így akár így is eljuthatunk ide.

Akárcsak a híres Riegersburgba, aminek robosztus bazalttömbje és a rá épült vár már messziről meghatározza a vidék látképét.

img_20170520_144556.jpg

A vár - egy korábban már bemutatott várhoz, a Schloss Liechtensteinhez hasonlóan - a Lichtensteini Hercegség tulajdonában áll. (Ha hercegné lennék, tuti az lenne az első dolgom, hogy én is szerzek jó néhány panorámás ingatlant Európa legszebb országaiban! ;))

Egy gyufásdoboznyi történelem: a vár környéke annak idején a Római Birodalom része volt. Magát az építményt a 12. században emelték, és története során jelentős bővítést is eszközöltek rajta: a 17. században hozzáépített több kilométer hosszú várfallal, számtalan kapuval, lőréssel és két árokkal felvértezve Ausztria egyik legerősebb végvára lett. Ekkoriban a vidék csatározások rendszeres helyszíne volt, és pont ezért több ezer embernek is menedéket tudott nyújtani. 1822-ben, amikor Johann Josef von Liechtenstein megvásárolta a várat, persze már békésebb idők jártak, így nem csoda, hogy pont ezen a környéken ruházott be egy ingatlanba.

A várba háromféleképpen lehet feljutni, de a jegyünket mindenképpen a beléptetőkapu előtt kell megvennünk:

1) Gyalogosan, ahogy a szüleim sétáltak fel a kellemesen emelkedő szerpentinen az egymást túllicitáló szépségű kapukon keresztül. Séta közben így elhaladhatunk a vár szőlőültetvényei mellett a régi kor szekerei által kijárt keréknyomokban és közben a madárröptetést is megtekinthetjük (természetesen ez csak előre kitűzött időpontokban van és külön jegyet is kell váltani rá).

2) Felvonóval, mely a vár északi oldaláról indul és külön parkolóval rendelkezik - így lehet a legkényelmesebben és leggyorsabban legyőzni a szintkülönbséget.

sam_6205.jpg

3) A klettersteigezést választva juthatunk fel a legizgalmasabb úton, és ebben az esetben szó szerint átélhetjük, hogy milyen bevenni egy középkori erődítményt. :) A Leopold-Klettersteig és a Heinrich-Klettersteig vonalvezetése ugyanis végig a vár alapját jelentő bazaltsziklára épült: ezen kell felváltva oldalazva és emelkedve egyre magasabbra törni, majd végül megszállni a várat.

ks_1.JPG

Forrás: http://www.schall-verlag.at/images/Updates/riegersburg-klettersteige.pdf

Ennek a mászóútnak az az extra pikantériája, hogy végig egy igazi vár falán csimpaszkodhatunk. A vulkáni szikla egyébként jópofa újdonság volt számunkra, a bazalt felülete tele van apró rücskökkel, amik elsőrangúak a tapadás szempontjából. Egyébként viszont a törmelékes és málló üledékes kőzettől megszokott szögletes kapaszkodók és lábtartók teljesen hiányoznak. Ahhoz képest, hogy az út inkább közepesen nehéz, mint nehéz, karból sokat kellett dolgozni és néhány trükkös akrobatamutatványra is szükségünk volt. Mászás közben a kényelmes pihenőkön és a kis sétányon - nem vicc, tényleg van egy sétálóutcácska a szikla oldalában - gyönyörködni lehet a várat ölelő dimbes-dombos vidék bájában. A klettersteig végét egy harang jelzi, amit régen mindenki megkondított, aki bemászott a várba, boldogítva ezzel a Burgtaverne teraszán sütkérezőket - ezért lehet, hogy a harang nyelvét mostanra kiszerelték. :D

A várban ma a kultúrakedvelők három kiállítást járhatnak végig, amik a vár történetébe, a 17. századi boszorkányok életébe (köztük Catherine Paldauféba, aki "virágboszorkányként" képes volt bármilyen évszakban kivirágoztatni a növényeket) és a fegyvermúzeum révén a környék hadtörténetébe engednek bepillantást.

A kiállításokra nem kötelező jegyet váltani, hogyha csak sétálni szeretnénk a vár területén, akkor ehhez elegendő a kastély területére szóló belépésért fizetnünk, ami csak 2 euróba kerül. Miután felértünk a várba, sétálhatunk egy kisebbet a külső várudvarokban, vagy pedig letelepedhetünk az önkiszolgáló vártaverna hangulatos, árnyas teraszán és élvezhetjük az életet osztrák módra. És közben ne felejtsünk el tapsolni a várfalon átmászó, a várat meghódító sziklamászóknak se! ;)

Maga Riegersburg falucskája is nagyon meghitt egyébként, ott jártunkkor két esküvőnek is szemtanúi lehettünk egymással párhuzamosan.

sam_6229.jpg

Teichalm - hamisítatlan alpesi fíling

A Teichalm tó neve sokaknak ismerősen csenghet, hiszen a másik - szállóigévé vált - közeli látnivalóhoz, a Medve-szurdokhoz hasonlóan buszos utak tucatjait indítják ide Magyarországról. A klasszikus egynapos út úgy van kitalálva, hogy elsőként a pallókkal járhatóvá tett Medve-szurdokon keresztül, 24 vízesést leküzdve mászik fel a csapat a Teichalm fennsíkra, ahol kis pihenőt tart és megebédel. A Medve-szurdok (Bärenschützklamm) egyébként Ausztria egyik legnagyobb szurdokvölgye, amit Mixnitz falucskából érdemes megközelíteni. A délután kihívása a Hochlantsch 1722 méteres csúcsának meghódítása, melyet már klasszikus erdei ösvényen abszolvál a csapat. A csúcsfotók és a csúcscsokik után irány vissza a Teichalmra, ahol a busz felveszi a csoportot.

Hogyha autóval vagyunk, természetesen megtehetjük ugyanezt a túrát, de így nem ússzuk meg visszafelé a Teichalmról a Medve-szurdok bejáratáig hátralevő túrázós szakaszt. Mi a Hochlantsch csúcsát egyszer már megjártuk, nem az alm irányából, hanem a hegy túlsó, sziklás oldalán felvezető klettersteigen.

Ezért, és mivel most inkább egy könnyed sétára vágytunk a jó levegőn és melengető napsütésben, autóval közvetlenül a Teichalmig mentünk és itt is parkoltunk le. A történethez hozzátartozik, hogy ez a vasárnap délelőtti programunk volt, és a változatosság kedvéért a kocsink megint kimutatta a foga fehérjét: szombaton zokszó nélkül furikázott minket ide-oda, másnap reggel meg nemes egyszerűséggel nem indult a motor. Szerencsére a szüleim kocsijáról sikerült bebikázni, de a Teichalmhoz érve azért kicsit félve állítottuk le a motort, hogy vajon újra fogjuk-e tudni indítani. Persze nem sok kellett ahhoz, hogy elvesszünk a hamisítatlan alpesi hangulatban, ahogy elindultunk körbesétálni a Teichalm tavat.

A tó partján félúton remek vendéglőben, a Gasthof Teichwirtben olthatjuk a szomjunkat, és tömhetjük meg a hasunkat - ha itt járunk a császármorzsát semmi pénzért nem szabad kihagyni! Fenségesen finom, lehet almaszósszal kérni és egy családnak is elegendő desszertnek a hatalmas adag. Ráadásul mi a befalt gigászi mennyiséget még le is mozogtuk, amikor a kocsikból újra minden holmit kipakolásztunk, hogy újra be lehessen bikázni a hazainduláshoz. :D

Loipersdorf - termálfürdő osztrák módra

Fantasztikus, családi üzemeltetésű panziónk Loipersdorf falucskájában épült. Falu alatt errefelé nem feltétlenül házak egymás mellett álló csoportját kell értenünk, hanem a dombok tetején és a völgyekben egyesével megbújó házikók összességét. A dombok olyan zöldben pompáznak, mint egy festékreklámban, úgyhogy a zöld szín tudományosan is bizonyított regeneráló- és gyógyhatását, harmonizáló erejét első kézből tapasztalhatjuk meg saját magunkon is.

img_20170519_192130.jpg

viber_image3.jpeg

A Maria Theresien Hof Loipersdorf panzió még fél órára sincs a határtól, mégis minden porcikájában osztrák: péntek este a recepció bezárása után érkeztünk, de a kulcsot problémázás nélkül otthagyták a nevünkre a recepción. Csak reggelit kínálnak, viszont mindenféle enni- és innivaló (bor, rágcsálnivaló, üdítő, sütemény stb.) szabadon fogyasztható a kihelyezett készletből - az elszámolás pedig becsületkassza alapon történik.

Utunk egyik célpontja, a Therme Loipersdorf családi élmény- és wellnessfürdő sem okozott csalódást. Most először jártunk osztrák fürdőben, így amikor a zuhanyzó mellett lábfertőtlenítőt, az óriáscsúszdák felső állomásánál szemüvegmegőrzőt, az aljánál pedig papírzsepit (orrunkból-szánkból folyt a víz a durvább csúszdák után :D) találtunk, elég volt sokatmondón egymásra néznünk, hogy hiába, ez Ausztria!

therme.jpg

A fürdőben egyébként minden megtalálható, ami kell a tökéletes kikapcsolódáshoz: termálvíz, élménymedence, szaunavilág, strand, csúszdák, étterem, wellness-részleg, gyerekjátszó stb. A legjobban mi természetesen a csúszdázást élveztük, így erről jöjjön zárásként egy kis ízelítő:

A bejegyzés trackback címe:

https://megallasnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr8412534461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása