Alighanem kevés aktuálisabb reklámozandó természeti látványosság van perpillanat Magyarországon, mint a felsőtárkányi Vöröskő-forrás. Attól olyan nagy szenzáció az idei év, hogy a forrás csak pár évente örvendeztet meg minket csodás gejzírszerű látványával és idén több héten keresztül is látható.
Száraz időben a forrás kiapad, és csak a tél végi hóolvadáskor és nagyobb esőzésekkor (mint most) kap elég vizet, hogy az újra elérje a felszínt a hetekig tartó csordogálás után a Bükk barlangrendszereinek belsejében.
Mi a mindenhol reklámozott a Felsőtárkányi Állami Erdei Vasúttal közelítettük meg a forrást. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy kifogtuk a két héttel ezelőtti esős vasárnapot, mivel szombaton, a gyönyörű napsütéses időben az egész napot jegyesoktatáson töltöttük. :( Viszont így legalább felfértünk a kisvasútra - még így, az esős időben is zsúfolásig volt a menetrend szerinti második járat, pedig a turistautak csak úgy cuppogtak a több centis sártól.
A kisvasúttal a felsőtárkányi Fűtőház megállótól a Stimecz-házig lehet elzötykölődni, ahonnan még 3 km-es sétával közelíthető meg a Vöröskő-forrás.
A kisvasúttal érkezettek táborából mi diktáltuk a leggyorsabb tempót, úgyhogy az út felére mindenkit beelőztünk, így sikerült néhány fotót lőni pózoló turisták nélkül is az ösvényről és forrásról. :)
A tömeg persze hamarosan megérkezett, úgyhogy jobbnak láttuk nekivágni az igazi túrának a forrásvölgyben, fel a forrásbarlang felé, aminek gyönyörű rózsaszínes-zöldes palás kőzetei egészen különleges látvánnyá teszik a bejáratot.
Innen tovább kapaszkodtunk felfelé, hogy aztán rátaláljunk a felhőbe burkolózó Toldi kunyhóra. Lefelé menet egy olyan túraösvényre találtunk, ami egy keskeny gerincen húzódott végig, a mélyben két pataktól övezve: nagyjából olyan érzés volt rajta sétálni, mintha egy csúcsos háztetőn mászkálnánk. :) Kicsit messzebbről visszatekintve pedig azt is megláthattuk, hogy a völgyet, amiben felkapaszkodtunk a forráshoz, továbbra is felhő borítja be.
Azért a felhős-nyirkos időben a közelgő tavasz jeleit is felfedeztük (hóvirágokat százszámra):
Eredetileg is úgy terveztük, hogy csak fölfelé megyünk kisvasúttal - legyen egy kis testmozgás is a napban -, így a vissza irányba nem is vettünk jegyet. A Stimecz-háztól egy kényelmes fél óra alatt le is értünk vissza a kocsihoz. Menet közben megsimogattuk a muflonokat és gímszarvasokat a kisvasút köztes megállóhelyén, ahol kiderült, hogy a szarvasok imádják széttrollkodni az ember fotóit. :D
Összességében körülbelül reggel 7 és este 7 óra között megjártuk a Bükknek ezt a csodáját, és teljesen feltöltődtünk az árkon-bokron keresztül lenyomott majdnem 14 kilométeres túrától. :)