<= Az előző részben francia, andorrai és spanyol szépségekkel ismerkedtünk, ha még nem olvastad, itt bepótolhatod.

A mediterrán forróság után üdítő volt ismét zöldeket és kékeket látni, bevenni magunkat a sűrű erdőséggel borított hegyek és bővizű patakok közé, amik Spanyolország egy új oldalát villantották meg előttünk. Az előző bejegyzés végén már megérkeztünk az Ordesa és Monte Perdido Nemzeti Park környékére. A folytatásban ennek a vidékét, a pirossal jelölt útvonalat fogjuk bejárni keresztül-kasul, nem kímélve a láb- és hátizmainkat.

<= Hogyha érdekel, miért pont a távoli Pireneusok fogott meg minket idén ennyire, és hogy készültünk fel az útra, akkor katt vissza a bevezetéshez

Már mögöttünk volt két napnyi utazás Ausztrián, Svájcon és Franciaországon keresztül, amikor a fülledt és száraz Francia Riviérát, és a nyári csúcsforgalomtól terhes autópályát magunk mögött hagytuk. Általában nem szoktuk erőltetni a városnézéseket, mert ilyenkor mindig utolér minket a tömegiszony, de a környék nagyon bájos és emberi léptékű kulturális látnivalóit nem szerettük volna kihagyni. A programban szereplő öt városból kettőt már az első napon ki is pipáltunk. :D Tulajdonképpen mindkettő egy-egy beiktatott pihenés volt a hosszú autókázásban, de korántsem csak ezért néztük meg őket. Következzen most az...

Éééés... tadadadammm... nagy tapsot kérünk Nyugat-Európa egyik legsokoldalúbb magashegységének, annak a bizonyos... dobpergés... tűzijáték... PIRENEUSOK-nak! Vad gleccservölgyek, Mordorba illő hegycsúcsok, szédítő kanyonok, mesés települések és kismillió kalandlehetőség otthonának. Néha átfut az agyamon, hogy tulajdonképpen minden hegység egyforma - Alpok, Tátra... minek is felkeresni mindet? -, de mindig bebizonyosodik ennek az ellenkezője! Minden egyes hegység egy külön-külön önérzetes egyéniség, egy külön világ! ;) A Pireneusokat a mediterrán és a magashegyi hangulat ötvözete teszi bájossá, különösen érdekessé pedig azok a felszínformák, amikkel ilyen nagy volumenben Európában nemigen lehet máshol találkozni.

Tíznapos lengyelországi utunk után a kollégám egyből azzal a kérdéssel fogadott, hogy "Na, ajánlanád-e Lengyelországot?" Olyan még sose volt, hogy ne vágtam volna rá valamelyik utazásunk után egy ilyen kérdésre egyből egyértelmű igenlő választ. De most idő kellett ahhoz, hogy a tengernyi élmény leülepedjen, és mérlegeljem, hogy Lengyelország az a tipikus nyaralócélpont-e, ahol mindenki jól érzi magát. Összességében arra jutottam, hogy aki egy klasszikus, nyugalmas nyaralásra vágyik, annak nem feltétlenül ajánlom, legalábbis nem körút formájában. Mivel rengeteg a programlehetőség, ezért inkább egy-egy területre fókuszálva lehet igazán kikapcsolódós és tartalmas nyaralást szervezni ide. Aki pedig utazni szeret, rácsodálkozni a dolgokra, sokat tanulni és kicsit elfáradni a világ sokszínűségétől, az lépjen bátran a nyomdokainkba. :)

Szlovénia nyugati csücskében icipici területen annyira koncentráltan helyezkednek el a szépségek, hogy általában azt se tudjuk, hova kapjuk éppen a fejünket. Itt egy elemi erővel dübörgő vízesés, ott egy magashegyi hágó, jobbra egy szemkápráztatóan kék forrás, balra egy élénkzöld kanyon... Többször jártunk már az Isonzó völgyében és a Triglav Nemzeti Parkban különböző hosszú hétvégéken, de erre a húsvétra még mindig sikerült egy változatos, négy napot kitöltő aktív programot összeraknunk, amin egyetlen korábbi programot sem ismételtünk meg. És még mindig maradt mit megnézni... :'D

A városnézést ezen a hétvégén Štanjel, a szurdokokat a Vintgar-, a Tolmin-, a Mlinarica-, a Kis- és a Nagy-Isonzó-szurdok, a forrásokat az Isonzó és a Száva forrása, a vízeséseket az Alsó- és Felső-Martuljek-vízesés, a havas magashegyi fílinget pedig a Vršič-hágó képviselte: