<= Ha érdekel, hogyan jutottunk hozzá lakóautónkhoz, és miért választottunk egy nem éppen tipikus téli úti célt, kattints ide az előző bejegyzéshez.

Nemrég már beszámoltam Medárd megvásárlásának körülményeiről és a téli horvátországi utazásra felkészülésünkről. Most tartsatok velünk, és nézzétek meg, hogy szerintetek jó ötlet-e felfedezni egy olyan tipikus nyaralóhelyet, mint a magyarok hőn szeretett Dalmáciája, télen. :) Mi az ide utazáshoz a Vasaltutak csapatától vettük a tippet, akik több ízben is jártak itt év elején sziklát mászni és via ferratázni. Emellett vettünk ötleteket egy, az ELTE Földrajzos Klubjában hallott előadásból, egy ide szervezett terepgyakorlat érdekes élménybeszámolójából.

A 2021-es év a sok nehézség ellenére az egyik leghőbb álmunkat is valóra váltotta: egy lakóautó büszke tulajdonosaivá váltunk. Medárd, MDD-rendszámú VW Transporterünk kicsit már koros, és amióta nálunk van, túl van egy generál szervizen, de karácsony és újév között bebizonyította, hogy igencsak ereje teljében van. Elvitt minket egy pompás körútra Horvátországba, hogy a téli nyugalom lecsendesült időszakában járhassunk be világhírű nemzeti parkokat, westernfilmbe illő kanyonokat, mediterrán szigeteket és középkori városkákat.

<= Az első részben azokról a látnivalókról áradoztunk, amik a portugál "kötelezőkön" kívül egy új oldalát is felvillanthatják Európa nyugati partvidékének.

Jártunk már világvégi tengerpartokon és bájos kastélyokban, így most folytatjuk ezt a törekvést a természeti érdekességekkel és a cseppet sem hétköznapi városkákkal. Ezek közül némelyre tudatosan készültünk már otthon, némelyik meg egész egyszerűen szembe jött velünk és levett a lábunkról.

Már a nyár végén a fejünkbe vettük, hogy az őszi szünet idején idén valamilyen szívet melengető helyre lenne jó elutazni, ahol picit Celsius fokban kifejezve is melegebb van, mint Magyarországon. A meleg ábrándképe egyből összekapcsolódott a tengerparttal (de persze nem a klasszikus hassüttetős beach-csel), ahol egyszerűen minden ki tud törlődni az ember fejéből és elmerülhet a végtelen szabadság érzésében. Van erre jobb helyszín Európában, mint a kontinens legnyugatibb vidéke, vagyis az ezerarcú Portugália?

Az utazásunk a dűnék és a vad hullámok utáni vágyakozással indult, de végül annyira sokszínű programkavalkádba torkollt, amit sose gondoltunk volna - a kicsit talán méltatlanul mellőzött - Portugáliáról. 1400 km-es körutunkon a következő területet barangoltuk be, és meglepetés ért meglepetés hátán minket:

<= Észak-olasz tóvidéki és az Adamello-Brenta natúrpark-beli érdekességekért nézz el ide is, utunk előző részéhez

Saját készítésű látnivalótérképünket a kéthetes utazás során meglátogatott helyekről ITT találod.

Utunk eddigi részében a gleccserek után csak távolról ácsingózhattunk, ám most a Parco Nazionale dello Stelvio nemzeti park felé közeledve a legjobb úton haladtunk afelé, hogy változtassunk ezen. A konklúziónk az, hogy nem láttunk még olyan gleccsert, mint itt, amihez ilyen kevés erőkifejtéssel ilyen közel lehet férkőzni. A Ghiacciaio dei Forni északkeleti tájolású, így - bár rohamosan fogyatkozik a mérete, - még ma is ékes példája ennek a természeti tüneménynek.