Idei nagy nyaralásunkon az éjféli nap országát, Norvégiát jártuk be keresztül-kasul. Óriási vállalkozás volt, aminek a megvalósíthatóságában alighanem nemcsak mi kételkedtünk, hanem sokan a környezetünkben is, de  nyugodtan mondhatjuk, hogy az utunk tökéletesen sikerült. :)

Arra a kérdésre, hogy miért éppen a hideg, esős Norvégia, egyértelmű a válasz: tele van olyan természeti csodákkal, amiket elég egyszer megpillantani fényképen és máris beleszeretünk. Nekem középiskola óta vágyam volt egy igazi fjordot (lehetőség szerint a Geiranger-fjordot) látni, a halászfalvak, gleccserek, végtelen fenyőerdők, rénszarvasok és az éjfélkor ragyogó nap pedig csak tovább gazdagítják az önmagában is fantasztikus tájat.

<= Előzmények ITT

6. nap: Piz Boè - a Dolomitok legkönnyebb háromezrese

A korán kelés jegyében a 9 órás felvonóinduláskor már izgatottan toporogtunk a Pordoi-hágóban, a Sass Pordoi ("a Dolomitok Terasza") lábánál. A Dolomitok egyik legnagyobb attraciójaként számon tartott felvonó három perc alatt 2.240 méterről 2.950 méterre repített bennünket. Odafönt legnagyobb csodálatunkra friss hó nyomait találtuk, és kezdtük megérteni, hogy miért volt olyan hideg az éjszaka a kempingben.

A Dolomitok egészen tavalyig csak egy mindenki által istenített, de kicsit távoli és megfoghatatlan fogalomként lebegett szemeim előtt. Aztán tavaly júniusban az elképzelt álomkép testet öltött (ld. korábbi bejegyzéseimet ITT és ITT) és egyszer s mindenkorra beleszerelmesedtem az Alpok - eddigi utazásaim alapján - szerintem abszolút leggyönyörűbb részébe.

Bármerre néz az ember, égig érő sziklaformációk kápráztatják el, türkizkék tavakkal és méregzöld erdőségekkel tűzdelve. Meghitt menedékházak, futurisztikus felvonók, kolompoló bocik és mindez megfűszerezve az óriási hegyek semmi máshoz nem fogható misztikus erejével. :)

A május 1-jei hosszú hétvégén még hagyományosan tréfás kedvében szokott lenni az időjárás, a hegyekben többméteres hótól rekkenő hőségig bármire lehet számítani. Alaposan ki voltunk már éhezve egy jó kis edzésközpontú via ferratás kiruccanásra, de az indulás előtti napig még mindig nem szántuk rá magunkat a döntésre. Előzetesen nagyon hideg, kempingezésre alkalmatlan estéket és esős időt ígértek be, de végül eldőlt, hogy az esti hideg elviselhető lesz, 8-10 fok, a nappalok pedig zömében szárazok lesznek.

<= Az Írország északi és nyugati részén begyűjtött élményeinkről az 1. részben olvashattok

4. nap

Ezen a napon már a szakadó eső fenyegető rémképével a szemünk előtt indultunk útnak, az első rossz idős napnak néztünk elébe, így nem voltunk nagyon felpörögve. Mégis minden álom kiröppent a szemünkből, amikor az útba eső Killybegs-ben, Írország legjelentősebb halászkikötőjében kiszálltunk sétálni pár percet. Előző nap itt vásároltunk, így már akkor kaptunk egy kis ízelítőt a város levegőjét átható hal aromából. Most még elemibb erővel érezhettük ezt, karöltve a halászkikötő közvetlen közelében és a halfeldolgozó üzem fölött cirkáló sirálytornádóval.