A május 1-jei hosszú hétvégén még hagyományosan tréfás kedvében szokott lenni az időjárás, a hegyekben többméteres hótól rekkenő hőségig bármire lehet számítani. Alaposan ki voltunk már éhezve egy jó kis edzésközpontú via ferratás kiruccanásra, de az indulás előtti napig még mindig nem szántuk rá magunkat a döntésre. Előzetesen nagyon hideg, kempingezésre alkalmatlan estéket és esős időt ígértek be, de végül eldőlt, hogy az esti hideg elviselhető lesz, 8-10 fok, a nappalok pedig zömében szárazok lesznek.

<= Az Írország északi és nyugati részén begyűjtött élményeinkről az 1. részben olvashattok

4. nap

Ezen a napon már a szakadó eső fenyegető rémképével a szemünk előtt indultunk útnak, az első rossz idős napnak néztünk elébe, így nem voltunk nagyon felpörögve. Mégis minden álom kiröppent a szemünkből, amikor az útba eső Killybegs-ben, Írország legjelentősebb halászkikötőjében kiszálltunk sétálni pár percet. Előző nap itt vásároltunk, így már akkor kaptunk egy kis ízelítőt a város levegőjét átható hal aromából. Most még elemibb erővel érezhettük ezt, karöltve a halászkikötő közvetlen közelében és a halfeldolgozó üzem fölött cirkáló sirálytornádóval.

Képzeljük magunk elé a "Smaragdszigetet" - avagy a koboldok hazáját,  a Guinness és a Jameson szülőföldjét.

A zöld sziget nevéről akaratlanul is mindenki a végtelen zöld mezőkre és a legelésző bárányokra asszociál, esetleg a fent említett nemes alkoholos nedűkre és a mesebeli történetekre: leprikónokra, szerencsehozó lóherékre és Szt. Patrik csodatételeire. Írországban járni olyan, mintha kicsit minden földöntúli lenne, pár centivel a valóság fölött lebegnénk: a sziget partjait minden irányból a rejtélyes óceán végtelen hullámai ostromolják, így a kontinenstől távol érintetlenül őrződött meg ennek az ékszerdoboznak az ősi hangulata. A furcsa, misztikus nyugalom hamar beeszi magát a bőrünk alá, ám az instant lelki gyógyfröccs mellett természeti látnivalókban is tobzódik.

Nem vall ránk, de az utóbbi időben ráálltunk arra, hogy csak pár nappal az utazásunk tervezett időpontja előtt választunk úti célt. Nem lustaságból, hanem az időjárás kiszámíthatatlansága miatt, mert sokszor fürödtünk már be a napokon át tartó esőzés, havazás miatt, amikor aktív kinti programot terveztünk.

Tavaly a januári nagy hideg és hóesés idején a mesebeli Bükkben jártunk, a fagyos hidegben remek egynapos túrát csaptunk, míg a másik nap az egész napos átmelegítő pancsolás jegyében telt a Miskolctapolcai Barlangfürdőben. Annyira felfrissített az a testi-lelki energiafröccs, először a kimerítő sport, majd a lazító relaxálás, hogy idén  szerettük volna megismételni.

Február közepén megint eljött az az időszak, amikor a hó tartósan megmarad, sőt még gyarapodni is tud a magyar hegyekben a nagy hideg miatt. Mozgásra nagyon vágytunk az egész heti ücsörgés után, viszont egy többórás autózáshoz valamelyik szomszédos ország igazi magashegységéig nem lett volna türelmünk. Az előrejelzés szerint tiszta, napsütéses idő ígérkezett, és honnan máshonnan lehet ilyen adottságoknál szebb a kilátás, mint a Mátrából? :) Így a célpont adva volt, és férjecském remek egy napos túrát állított össze, ami a 80 centis hóban izgalmas kalandpályává változtatta az egyébként kevésbé ingergazdag túraterepet.