<= A Francia-Alpokban megélt élményeinkhez kattints ide

A bohém Provence a legtöbbet reklámozott turistacélpontok egyike, ám annál meglepőbb, hogy minden, amiről áradoznak, szóról szóra igaz. Provence a valóságban TÉNYLEG olyan elbűvölő, mint amilyennek mondják. Provence és a Provence-i Elő-Alpok már a legelső itt töltött esténken bemutatkozott: rövid, félig activitybe oltott telefonálgatás után kiderült, hogy a szállásunk kulcsát a vendéglátónk egy kerti virágcserépben helyezte el és rövid kincskeresés keretében tudunk hozzájutni. Ezzel a kis vidám közjátékkal indultak a Provence-Alpes-Côte d’Azur (röviden csak PACA :D) tartományban töltött napjaink. Ezt a területet délről Monaco és a Földközi-tenger, keletről Olaszország, északról és nyugatról pedig francia területek határolják. A szállásunkra érve mintha átléptük volna az Alpok és a mediterrán Franciaország küszöbét, a középkori városkák, buja illatok, felfoghatatlan színek és elképesztő sziklaformációk szövevényébe csöppentünk a marcona hegyekből.

Madeira az utazási irodák világába csak mint "az örök tavasz szigete" vonult be. A jelző abszolút találó, hiszen a sziget az év egészében olyan, mint egy "földi édenkert". Október végi-novemberi eleji 10 napos utunk alatt nekünk szinte nem is tavaszi, hanem nyárias időben volt részünk. A fenti gyönyörű állandósult jelző mellé szívem szerint még néhányat aggatnék, legelőször kedvencemet, "a lépcsők szigetét". Aki nem szeret sétálni, annak nem igazán lesz való Portugália ezen szeglete, mert csak úgy röpülnek bele a kilométerek a lábikókba. Hamarosan kiderül, hogy miért szolgál rá a sziget erre a névre, na meg a továbbiakra, amikből egyértelmű lesz, hogy Madeiráról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. :)

<= Az úti előkészületekről, illetve hogy miért pont ezt a vidéket választottuk idén úti célnak, a bevezető bejegyzésben olvashatsz

Ahogy utazásaink képzeletbeli útmutatójában meg van írva, ismét szerettünk volna minden rendelkezésünkre álló időt kihasználni, ezért pénteken munka után egészen az olasz Redipugliáig nyomtuk a gázt. Az útból csak egy óriási felhőszakadásra emlékszünk, ami után másnap reggelre viszont ragyogó napsütés kerekedett és végig kísért minket egészen az első úti célunkig, ahol képletesen megkezdtük a valódi utazást, hiszen fizikálisan is beléptünk Franciaországba.

Hogyha Délkelet-Franciaországnak ki kellene választania, mi a mestersége címere, biztos azt mondaná, hogy mindenből egy csipetnyi. Nem is gondolnánk, hogy az ország egészéhez mérve parányi területen mennyi különböző arculatú vidék vegyül egymással. Európa legmagasabb hegyeit, a görög szigetvilágra emlékeztető tengerpartot, az aktív sportolásra csábító kanyonokat, tavakat, a római kori kulturális örökséget és a képeslapra illő városkákat fűszerezzük meg a tájegységről-tájegységre teljesen eltérő, rabul ejtő hangulattal és egy olyan nyaralás sül ki belőle, aminek során mintha minimum öt különböző országot végig jártunk volna.

2010-ben, második egyetemi évemben, az akkor már 10 éve legjobb barátnőm - szintén egyetemistaként - nagy kalandba vágott, Erasmus ösztöndíjjal Franciaországba készült, de ott sem ám valamilyen tessék-lássék vidékre, hanem egyenesen a Francia Riviérára! ;) Nem is volt kérdéses, hogy amint lehetőségem nyílik rá, meglátogatom, így az őszi félévben, októberre sikerült egy több mint egy hetes utazásra összespórolnom zsebpénzből és ösztöndíjból. Íme egy kis visszatekintés így csaknem tíz év távlatából, amikor még (felelőtlen) csitriként jártuk a világot. :D