Kövess minket Instán!

Nincs megállás!

Nincs megállás!

Hónyusziépítés áprilisban - tavak és vízesések földjén Ausztriában

2017. április 24. - ynda

dachstein.JPG

Salzkammergut, avagy az osztrák tóvidék Ausztria egyik leglátogatottabb vidéke, különösen a nyári szezonban. Három tartományon húzódik keresztül, Oberösterreich-en, Salzburgon és Steiermarkon. Ez a hegyes-völgyes vidék 76 tavacska, mesebeli falvak (köztük például a sokak által Európa legszebbjének tartott Hallstatt), meghitt fürdővárosok, érdekes fesztiválok (pl. Nárciszfesztivál - 2017. május 25-28.) hatalmas hegyek hazája, melyek mindenkit rabul ejtenek. Különösen nyáron gyönyörű a vidék, amikor mindezt a színek rikító kavalkádja teszi tökéletessé. Ilyenkor a tavak világos türkizkékben, a legelők rikító zöldben pompáznak, a hegyek csúcsáról pedig teljesen eltűnik a fehér hósipka.

Mi legutóbb 2015 májusában jártunk itt, amikor a leghíresebb és (azt hittük) leggyönyörűbb látványosságokat már megnéztük. Hogyha először jártok ezen a vidéken, akkor érdemes a korábbi útleírásunkban megtalálható látnivalókkal kezdeni, de ha már voltatok itt egyszer-kétszer, akkor jöhetnek az ínyencebb és kevésbé ismert programok is.

Annak idején az időjárás nem volt valami kegyes hozzánk: eső, felhő napokon keresztül és az utazás lezárásaként még szerencsére egy kevés napocska. Így érthető módon mi is visszavágytunk ide, hogy napsütésben is megcsodálhassuk az itt fellelhető több ezer természeti csodát. Persze akárcsak a szeszélyes május, a bolondos április és a húsvéti hosszú hétvége se kedveskedett nekünk valami szép idővel - röviden: kevés napsütés, sok eső (hó), rengeteg felhő.

De ez nem gátolt meg, hogy a meglátogatott helyek listáját tovább bővítsük: ezúttal egy ikonikus hegycsúcs, egy közkedvelt tó, egy félelmetes szurdok és egy lélegzetelállító vízesés került fel a palettára.

Traunstein (1691 m)

A Traunstein a Traunsee partján magasodó félelmetes sziklamasszívumok közül a legmagasabb, annyira magas, hogy legutóbb nem is látszott ki a csúcsa a szürke felhőtakaróból:

sam_3212.JPG

Új hobbinkat, a klettersteiget (biztosított sziklamászást) segítségül hívva most nemcsak, hogy alulról megcsodálhattuk, hanem meg is mászhattunk, majdnem a csúcsáig, ami a 480 m-en fekvő tó felszínétől több mint 1000 méteres szintemelkedést jelent. Természetesen gyalogszerrel is meghódítható, de mi a három fölvezető klettersteig útvonal közül választottuk az egyiket, a Naturfreundesteiget, ami végig a hegy tó felőli oldalán vezet, vagyis premier plánban gyönyörködhetünk a hullámok látképében.

Mielőtt azonban belevágnék az út bemutatásába: a Traunstein megfelelő túrázási tapasztalattal, hegymászó-felszerelés nélkül is megmászható. Ebben az esetben a Mariaalmsteigen kell megközelítenünk a csúcsot, ami bár klettersteig, tehát helyenként van rajta dróttal biztosított szakasz, de beülő és biztosító kantár nem szükséges. Így a Traunstein szép időben tökéletes úti cél lehet minden vállalkozó kedvű természetbarátnak és túraszeretőnek, akinek nincs nagy tériszonya.

A Naturfreundesteigen, amin mi másztunk fel, egyébként rengetegen szintén biztosítás nélkül mennek végig, még tájfutók is. Le a kalappal előttük, de igazából rossz volt nézni, ahogy 1500 m-es magasságban futva szökellnek a sziklákon és törmeléklejtőkön, ahol elég egy rossz mozdulat a megszédüléshez.

topo_traunstein.jpg

Forrás: bergsteigen.com

A tópartról egy kis sétát követően el is érjük a beszállási pontot, ahonnan  rövid dróttal biztosított és hosszadalmas, meredek gyalogos szakaszok váltogatják egymást. Az első néhány órában még a lelki töltetet jelentő menedékházak sem látszanak, de a magasabbra emelkedve egyre szebb kilátás kárpótol a végeláthatatlan kaptatásért.

A Traunkirchner Kogel 1575 méteres csúcsára érve megállapítottuk, hogy a fent épült hipermodern Traunsteinhaus menedékház és az innen kényelmes túrával elérhető Gmundner Hütte még téli álmát alussza, mivel mint arra elég hamar rájöttünk, abszolút szezonon kívül érkeztünk. Kis híján szétfagytunk miközben elmajszoltuk a szendvicsünket, és tartottunk a hosszas lefelé úttól, így a Traunstein csúcsára vezető könnyed túrát már inkább nem kockáztattuk. A legszebb kilátás a tóra egyébként is a legjobb helyre épített hüttékből nyílik.

Lefelé így is órákon át botorkáltunk a Hans Hernlersteigen, ami szép vonalvezetése és az aranyos zergecsordák mellett is elég monoton és combgyilkoló élményként maradt meg bennünk. Viszont ez az útvonal még mindig jobb, mint a Traunsee klettersteig, amin először tévedésből elindultunk lefelé, és nagyon nehéz útvonal lévén kész öngyilkosság lett volna arra továbbmenni - viszont így az egyik közeli sziklatornyon elhelyezett kerti törpéken jóra mosolyoghattunk még a visszafordulás előtt. :)

Postalmklamm szurdok

4 hónapos ausztriai kalandunk egyik ikonikus helyszínére tértünk vissza másnap, a Postalmra. Itt történt az első hosszú hétvégénken az ominózus defektünk, ami a kocsink kálváriájának kezdetét jelentette, pont ezért sose hittük volna, hogy visszatérünk ide. :) Viszont itt található Ausztria legizgalmasabb klettersteigje, a Postalmklamm klettersteig, ami elég indokot jelentett.

Attól függetlenül, hogy vállalkozik-e valaki a klettersteig megtételére, remek kis kirándulásokat lehet itt tenni. A Postalm télen síközpont, viszont nyáron elsőrangú kirándulóhely, ahol például egy mesebeli, a Postalmklamm szurdokba beleömlő vízesésre is bukkanhatunk. A vízesés vagy 100 m-en keresztül zubog a mélybe számtalan lépcsőn át és méltán tarthatna számot hatalmas hírnévre.

sam_5518.jpg

Visszatérve a Postalmklamm klettersteighez, tényleg nem véletlenül nevezik az ország legizgibb útvonalának.

topo_postalmklamm.JPG

Forrás: bergsteigen.com

A nyirkos időnek és az esősebb időszaknak köszönhetően a szurdok falai végig csurom vizesek, azaz pokoli csúszósak voltak. Mégis a négy különböző híd tette igazán jópofává és hátborzongatóvá a mászást. Az első ide-oda ingó függőhídon kissé inába szállt a bátorságunk, csak hogy utána végig dübörögjön a szervezetünkben az adrenalin, míg a lábunk alatt hangos morajjal áramlott a magas vízállásnak köszönhetően félelmetesen tomboló víz. A klettersteig legrosszabb (legjobb) része az, ahol egyetlen felső drót segítségével a szurdok egyik oldaláról ugorva kell átjutni a másikra.

Az útvonal épphogy csak kiér a szurdokból, amikor egy izzasztó, de nem túl hosszú kaptató után már kezdődik is a (kikerülhető) második szakasza, a D-s nehézségű felső rész, ami egy újabb adrenalinlöket a turistaút után. A kitett falról elsőrangú panoráma nyílik a Postalm körüli hegyekre, miközben a karunk és az agyunk teljes erőbedobással dolgozik. :)

A Postalmklammot viszonylag hamar megjártuk, így az egyik hétfői klettersteiget előrehoztuk délutánra. Vasárnapra és hétfőre végig esőt harangoztak be, viszont a szombatra ígért délutáni eső estig késett. Így klassz, egész délutános kirándulást tettünk, egy kis klettersteiggel kombinálva a Gosausee-nél.

Gosausee

A Gosausee - a többi salzkammerguti tóhoz hasonlóan - több egymáshoz képest lépcsőzetesen elhelyezkedő tóból áll. Az elülső Gosau-tó partján egy bevállalós klettersteig épült, a Laserer Alpin Steig, míg a hátulsó tótól elsőrangú a panoráma a Dachsteinre, sőt megfelelő felszereléssel itt lehetne áttúrázni is a hegy túloldalán fekvő Halstatti-tóhoz.

A klettersteig különlegességet az adja, hogy az út először lefelé indul el a tó víztükre felé (normál vízállásnál ez extrém élmény lehet), kb. 1-2 méterrel felette vezet.

topo_laserer_alpin.jpg

Forrás: bergsteigen.com

Ez után a turistautat úgy hidalja át, hogy a lenti sziklákról egy létrán kell felmászni a felső sziklákig, ahol az út folytatódik. A mászás legizgalmasabb része egy hosszú vietnámi híd, ahonnan lehet nézegetni az alattunk elsétáló turistákat, akik eközben minket néznek. :D A klettersteig útvonala egyébként teljesen jól kivehető a tó túlpartjáról is.

A hátulsó Gosau-tóhoz a parkolóból kb. 6 km-es kissé megerőltető túra vezet, ami ennek ellenére garantáltan megéri. Jó időben evőhely, bocik és tömeg teszi hangulatossá a hátsó tavat, míg most még a hó és a jég volt az úr, rajtunk kívül már senki nem járt itt nem sokkal naplemente előtt.

Echerntal & Waldbachstrub vízesés

Ismét egy olyan látnivalóra bukkantunk, ami annak a hírnévnek a töredékét se kapja meg, amit érdemelne. Mivel Hallstatt-tól kb. 5 percre található, részben érthető módon elhalványul a műemlék falucska mellett. Márpedig az Echerntal és a Waldbach patak völgyében kiépített tanösvény egészen váratlan meglepetéseket tartogat mindenkinek.

echerntal.jpg

Az elején még csak egy ártatlan sétának indul a völgyben, magányos tanyák és egy pofás vízesés mellett, majd elkezd emelkedni, és egy kis mászással elvezet a Waldbachstrub vízesésekhez. Akárcsak a trópusokon lennénk, nem lehet betelni a megszámlálhatatlan vízesés látványával. A romantikus tájképre pedig a patak felső szakaszát áthidaló hidacska teszi fel a koronát.

A vízesésektől folytatva a tanösvényt eljutunk a "Gleccserkerthez", ahol az egykori gleccser nyomait csodálhatjuk meg: egy újabb vízesést gleccsermalmokon és üstökön keresztül.

A gleccserkert tetejére elérve legnagyobb meglepetésünkre egy aszfaltútra lyukadtunk ki, ami a térképen megnézve pont a Waldbachstrub vízesések aljáról látott híd felé visz. Így gondolva egyet folytattuk a kaptatást, egészen a hídig, amiről korábban még viccelődtünk, hogy milyen jó is lenne onnan fentről lenézni a vízesésre. Közben a Hallstatti-tóra is vethettünk egy pillantást. A látvány sajnos nem sokban különbözött attól, ahogy két évvel ezelőtt láttuk a tavat...

A hídon aztán megint elméláztunk, hogy mivel tengernyi időnk van még és annyira nem szakad az eső, menjünk-e tovább. Így hát elsétáltunk egészen az útja végén a Hallstatti-tóba ömlő Waldbach patak forrásáig. Innen lehetne - megfelelő felszereléssel - felmászni a Dachsteinen található hüttékhez, onnan pedig tovább leereszkedni a Gosausee-hez a gleccsereken keresztül.

sam_5656.jpg

sam_5660.jpg

Strobl

A Wolfgangsee parti szállásunkról vasárnap este egy rövid (és esős) sétával besétáltunk Strobl városka központjába egy első évfordulós vacsira. Egy part menti étterembe ültünk be, ahonnan szép időben fantasztikus kilátás nyílik a tóra. Most be kellett érnünk a hangulatos városközponttal és az így sem csúnya, felhőben úszó hegyek látványával.

Pötschenpass (993 m)

A hosszú hétvége érdemi része sajnos az időjárás miatt itt véget is ért, a hétfő ugyanis esővel, magasabban fekvő helyeken hóval köszöntött minket. Viszont pont azért, hogy tapicskolhassunk egy kicsit hóban áprilisban is, kiválasztottuk az útba eső Pötschenpass-t (hadd ne mondjam, milyen becenevet adtunk neki :D) az átkelésre. Az itt készített havas képekkel és hónyuszival búcsúzok ezúttal. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://megallasnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr2912434679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása