Nem vall ránk, de az utóbbi időben ráálltunk arra, hogy csak pár nappal az utazásunk tervezett időpontja előtt választunk úti célt. Nem lustaságból, hanem az időjárás kiszámíthatatlansága miatt, mert sokszor fürödtünk már be a napokon át tartó esőzés, havazás miatt, amikor aktív kinti programot terveztünk.

A húsvéti hosszú hétvégén Ausztriába szerettünk volna menni via ferratázni, aztán Nagypénteken hajnalban végül Szlovéniába indultunk, az 5-6 órás úttal elérhető Triglav Nemzeti Park irányába. Négyből két napra ide is csapadékot mondtak, de volt egy kis esély, hogy az legalább nem eső, hanem hó formájában fog leesni, Ausztriában pedig négyből négy nap túrázhattunk volna ázott egerekként.

Többször jártunk már a szlovén-olasz-osztrák hármas határ környékén (autós körtúrán és Triglav-mászáson is), de valahogy a klasszikus, kicsit giccses látnivalók mindig kimaradtak. Most listáztuk az összes olyan érdekességet a környéken, amit eddig mellőztünk és kiválogattuk az így, tél végén nyitva levőket. Az eredmény? Sokkal jobban tetszett ez a vidék, mint azt sejtettük volna, itt a klasszikus is rászolgál erre a névre és a giccses is emberléptékűen az. Mi az tehát, amit nem érdemes kihagyni, ha erre járunk? A mi "best of" listánk szubjektív sorrendben a következő:

+2 Ez a most utazni készülőknek talán már nem aktuális, de mi nagyon élveztük, hogy a már bezárt, de foltokban még havas sípályákat birtokba lehet venni egy önfeledt popsitepsizés erejéig.

+1 Vintgar-szurdok, ami jelenleg még zárva van, de előzetesen április 27-től ismét nyitva lesz a nagyközönség előtt. Ez a leghíresebb szlovén szurdok, türkizkék vize hipnotikus révületbe ringatja a partján sétálókat. Hidakról és pallókról élvezhetjük 1600 méter hosszan a víz hömpölygő útját és fényjátékát, különösen, amikor megsüti a nap.

8. Dom na Komni menedékház

A méltatlan helyezést csakis a pocsék időnek köszönheti, amiben volt alkalmunk felkeresni. Egyébként ez az egyik legimpozánsabb helyen fekvő menedékház a Triglavon, régóta vágytam meglátogatni ezért a csodás kilátásért:

Most kevésbé nyújtott felejthetetlen látványt, viszont rég örültünk annyira menedékháznak, mint ennek akkor, három óra folyamatos ázás és kaptató után. A Bohinj-tótól pár percre fekvő Koca pri Savici fizetős (a gyakorlatban március végén ingyenes) parkolóból indultunk a házhoz, szakadó esőben, amit néha hegyrengető dörgés és villámlás kísért. Csak úgy morajlott az ezer méteres fölénk magasodó hegykoszorú, amin óriási leleményességgel átvezető szerpentint alakítottak ki a ház felé. Az építők humorérzékét dicséri, hogy az úton megteendő hajtűkanyarokat végig számozással látták el. 47-ig sikerült követnünk a hófedte sziklákon a számozást, utána már az utat is el-eltévesztettük, úgyhogy a lelkesedésem inkább a vágyott meleg házikóra tevődött át.

Néhány perc alatt teljesen átáztunk ott, ahol  az esőkabát és az esőnadrág nem védett. 1300 méter felett "szerencsére" már jég esett, aminek a végtagjaink majdnem áldozatul estek, viszont legalább a ruhánk nem tudta beszívni a nedvességtartalmát. Egyébként is csoda, hogy annyi víz elfért például a kesztyűmben és így is több óra kellett a túltelítettségig, amikor már spontán nyomódott ki minden lépésnél, amikor rászorítottam a túrabotra. Kiváló olajfestményeket sikerült készítenem egyébként az esőeffektus segítségével:

A Dom na Komni az egyetlen egész évben nyitva tartó menedékház a Triglavon, de ezen a szombati esős-jégesős napon a házigazdák otthonkában beszélgettek a teljesen néptelen ebédlőben és laza napot tartottak. :D A pultnál csomó ínycsiklandó étel szerepelt a kínálatban azonnali nyálcsorgatást eredményezve, de kiderült, hogy aznap semmi mással nem készültek, csak húsos káposztalevessel. A Triglav-mászás során ettünk már ilyet, és sajnos elfogyasztása azóta se lett könnyebb (hatalmas hússzelet úszkál elvághatatlanul a káposztareszelék tetején). Cserébe viszont tápláló és finom. :) Hihetetlenül jól esett a három méteres hóban küszködés után, még úgy is ,hogy a hótalp jótékony funkcióit élvezhettük.

Szép időben premier plánban rálátni a ragyogó kék vizű Bohinj-tóra jutalomképpen. Mi már csak tudjuk! :D A kb. két és háromnegyed órás, 1000 méter szintkülönbséget tartogató fölfelé út egyébként szép időben garantáltan megéri. Azért még így is:

7. Pokljuka-szurdok

Avagy a Pokol lyuka-szurdok, átkeresztelését a nyelvtörő mutatványok mellett a sötét sziklafalak árnyékában megbúvó fekvése is indokolja. Érdekes, hogy a főút mentén tucatnyi helyen van kitáblázva, sőt ezt ajánlják a zárva levő Vintgar-szurdok helyett. Bennem nem tett olyan mély benyomást. A szurdokvölgy az egykori, Triglav Nemzeti Parkot beborító számos gleccser egyikének visszahúzódásával keletkezett, amikor a gleccser alján olvadékvízként összegyűlő sebes, hordalékot szállító vízmosás bevágta magát az üledékes kőzetbe.

Körülbelül másfél óra alatt-oda vissza megjárható, a kirándulás során több érdekességgel is találkozunk. Az egyik rögtön a sziklafalakkal övezett szakasz legelején egy hatalmas barlangterem, amin keresztül lehet sétálni (inkább mászni, tekintettel a meredekségére) és aminek három óriási ablaka van.

A völgyet a 20. században fedezték fel vadászok, akik többször is nyomát vesztették az űzött vadnak. Mélyebben behatoltak hát a szurdokba, és megtalálták annak kivezetését, amin az állatok meglóghattak. Az elmélet szerintünk kicsit sántít, mivel a szurdok végén található, alig egy embernyi széles átjáró kb. öt méter magasságban található. A turisták számára magasra épített "galériát" emeltek, amin abszurd élmény átpréselni magunkat.

Az egykori gleccser nyomait a szurdok kiszélesedő, pocakos szakaszai őrzik, amiket a népnyelv "virágcserépnek" keresztelt el. A völgy érdekessége, hogy eltekintve a hóolvadás környéki időszakos vízmosástól a legelején, teljesen száraz.

6. Vodnikov kilátópont

Égen-földön csodálatos kilátással, afféle képzeteket keltve hirdetik ezt a tulajdonképpeni hegycsúcsot, a Vodnikov Razgledniket, hogy innen nyílik a legszebb panoráma a Bohinj-tóra. A furcsa az, hogy egy szépen kiépített, autós panorámahelyre számítottunk, erre valakinek a kiskertjében találtuk magunkat. Utólag megtaláltuk, hogy inkább a közeli falu templománál kellett volna leparkolni, akkor be se kell(ett volna) hajtanunk a csak ott lakóknak járható útra. Időhiányunkban azonban és mivel nem néztünk utána eléggé, inkább csöndben elosontunk a házikó mögött egy méterrel megbújó jelölt turistaúton. A templomtól oda-vissza összesen kb. másfél óra lett volna elsétálni a csúcsig, ehhez képest mi a tíz percünkkel jók voltunk. Másnak azért nem ajánlom, kicsit szégyelltük magunkat, hogy elbitoroltuk a ház melletti egyetlen parkolóhelyet és zavartuk a nyugalmukat.

A kilátás mindenesetre páratlan:

5. Bohinj-tó

Szlovénia legnagyobb természetes tava az egykori hatalmas Bohinj-gleccser U-alakú teknővölgyében fekszik. Legnagyobb mélysége jelenleg 45 méter, viszont a Triglav tömbje felől a vízesésekkel érkező törmelék kb. 22.000 év múlva fel fogja tölteni a medrét, láp lesz belőle, vagy teljesen el fog tűnni.

A tó "fővárosa" Ribčev Laz, ahol a legendás Zlatorog (Aranyszarv) szobra is áll. Itt található Szlovénia legtöbbet fotózott temploma (figyelem: nem a bledi az!), a 15. században épült Szent János-templom. Külső falát hatalmas, a mai napig fennmaradt gótikus freskók díszítik, köztük Szent Kristófé, az utazók védőszentjéé. Az itt élők úgy tartották, hogy amennyiben valaki egy adott napon egy pillantást vet a szent valamely  képére, azon a napon nem halhat meg.

A tavat körbe lehet sétálni, amit ha sok időnk van nem érdemes elmulasztani. Ha nincs, akkor is érdemes  legalább ITT megállnunk, egy a tóba benyúló stégnél, amit párocskám szúrt ki és ahonnan fantasztikus, naptárba, vagy még inkább romantikus észak-amerikai filmbe illő képkockákat lehet lőni. Felhőtlen időben a korábban már bemutatott Dom na Komni menedékház is látszik és a hatalmas sziklakatlan, mely nyugatról öleli körbe a tavat.

4. Fusine-tavak

Kicsit kilógnak a sorból, mivel ők Olaszországban lakoznak, nagyon közel a Szlovén határhoz. Többször jártunk már itt, ragyogó nyári és téli napsütésben is, így most ideje volt végre esőben és alig-alig felszakadó felhőtengerben is szemrevételeznünk. Ennek következtében most nem is láttuk a Mangart jellegzetes, robosztus, amfiteátrumra emlékeztető tömbjét a Laghi di Fusine tavak zsákvölgyében. A jelenlétét annál inkább éreztük!

A Rifugio Luigi Zacchi menedékházhoz (ami április 2-ig tartott nyitva, majd májusban fog újra nyitni) terveztünk elkirándulni, kellemes másfél óra alatt. Szórakoztatónak egyáltalán nem bizonyult a túra, mivel a tartós 0-1 fok beindította a hóolvadást és az egész nap szemerkélő eső is annyira átnedvesítette a katlan meredek sziklafalain megült hóréteget, hogy a távoli szürkeségből néha félelmetes, hatalmas hótömegek morajlását hallottuk. Semmit nem láttunk a lavinákból, így csak bízni tudtunk benne, hogy a turistautat a tőlük védett útvonalra építették. Utólag olvastuk, hogy a menedékház elődjét 1932-ban teljesen letarolta egy lavina...

A házikó egyébként tökéletes kiindulópont a Mangart megmászásához, több via ferrata útvonal és bivak is könnyen elérhető innen. A Rifugio Zacchi sajátossága, hogy minden négyzetcentiméterét baglyok foglalják el: hatalmas faragott fa bagoly a tornácon, baglyos fotók, rengeteg bagolyszobor és még a bögre is baglyos. :D

Lefelé nem az erdei turistaúton, hanem a könnyebben és hószánnal is járható "sztrádán" :D tértünk vissza a kocsihoz.

3. Savica-vízesés

Egyike a környék legfelkapottabb látványosságainak. A Bohinj-tó nyugati partjától pár perces autózással közelíthető meg fizetős (mi ezt is megúsztuk) parkolója, ahonnan 25 perc alatt kiépített lépcsőn érjük el a vízesést. A Savica-folyó a Bohinj-tóba torkollik, de előbb még vagy egy kilométeren át hihetetlenül zöld színben zubog el a fent említett turistaút mellett, hogy elvezessen varázslatos forrásához, a Slap Savicához (slap = vízesés szlovénul). A lépcsők elején áll ticket box, de szezonon kívül ez most zárva volt, és csak saját felelősségre lehetett továbbmenni. Szerencsére másodikként értünk a parkolóba, így nem kellett sokakkal osztoznunk a látványon. Visszafelé már megjelentek a szoknyás-esernyős-napszemcsis-farmeres turisták is, akikkel semmi gond nem lett volna, ha éppen nem dézsából öntötték volna a vizet. :)

A folyamatos esőfüggönytől fotózni alig lehetett, de úgyis képtelenek voltunk mást csinálni, mint bámulni ezt a csodát. A hóolvadás és a hatalmas eső itt is megtette a magáét, így a vízesés hozama vagy háromszorosa volt a nyári hónapokénak. (Ez ugyanaz a nap volt, amikor a Dom na Komni háznál, ahova egyébként innen indul a turistaút, bőrig áztunk.)  Hatalmas és félelmetes ereje így nyilvánult meg a legjobban! A Savica a Bohinj-tó legjelentősebb befolyása, és a Triglavi Tavak Völgyéből gyűjti össze vizét, ami az egyik legcsodásabb hely, ahol valaha jártunk.

2. Bled

A Bledi-tó bejárását hagytuk az utolsó napra, amikorra biztos napsütés ígérkezett, és milyen jól tettük! A tó önmagában még nem lenne olyan érdekes, viszont tiszta időben körös-körül láthatjuk a Triglav és a Karavankák kétezres csúcsait is, amik ilyenkor, tavasz elején a legmegkapóbbak, mikor a tetejüket még hósapka díszíti. Az első három napban csak tippelgettük, hogy vajon melyik kibukkanó csúcs lehet hőn szeretett Triglavunk, aztán hétfőre kidugta a kis buksiját végre - ismét megdöbbentve minket, hogy messziről is sokkal óriásibb, mint képzelnénk.

Bledben szinte kötelező program meglátogatni az ország EGYETLEN szigetét (ki gondolta volna? :O), mely a tó közepén terpeszkedik kemény 1,45 négyzetkilométeres területével. :) Többféleképpen megközelíthető, a klasszikus megoldás a pletnázás, ami egy emberi erővel hajtott fából készült kishajó. A pletnázás hagyománya a 12. századra nyúlik vissza, ekkoriban kezdték a sziget templomába érkező zarándokokat hajókkal átszállítani a szigetre. Mi ezt választottuk, és a tó fővárosából, Bledből indultunk. A szigethez közelebb eső kikötőnél nincs parkoló, ráadásul így több időt tölthettünk a tavon, gyönyörködve a tájban. A pletna mellett elektromos vízibusszal is mehetünk, vagy csónakot bérelhetünk és átevezhetünk. Ez pofátlanul drága, 30 euróba kerül egy óra, míg a pletnázás a távolabbi helyről is 24 euró volt/fő és hoztak-vittek minket. Egyesek jobban is járnának, ha inkább nem kísérleteznének a csónakázással, mert nem hittünk a szemünknek, több csónak gazdáinak sikerült valahogy jó irányba beülniük, de fordítva evezniük, így szerencsétlen csónakok a fenekükkel hátrafelé haladtak, nyilvánvalóan háromszor olyan lassan. Egyesek mintha direkt keresnék, hogy hogyan lehet minél bonyolultabbá tenni egyes szitukat. :D

Nekünk komoly fejfájást okozott otthon kideríteni, hogy egyáltalán mikor közlekednek a pletnák, mert a honlapjukon semmilyen üzemelési idő nincs feltüntetve. Helyben aztán találtunk tájékoztató táblát, amiről kiderül, hogy egész évben járnak akkor, amikor a sziget nyitva van (így márciusban 9-től 18-ig), csak az időjárás függvényében szüneteltetik néha a közlekedést.

A könnyebbség kedvéért berakom a tó térképét, amin látszik a különböző járművek útvonala:

Ha pletnával érkezünk, 40 percet tölthetünk a szigeten visszaindulás előtt, ami alatt pont be lehet járni kisszámú épületét, többek között a Mária mennybemenetelének szentelt templomot. A főhajóban lelógó kötél segítségével mindenki megkongathatja a Kívánságharangot - figyelem, háromszor kell megkongatni, hogy teljesüljön a vágyunk! Természetesen az első turisták érkezésével beindul az egész napos zenebona a szigeten. :D

A Bledi-tó völgyében már 14.000 évvel ezelőtt élt emberek nyomait meg lehet találni. A gleccser visszahúzódott és erdőknek adta át a helyét, ahol már könnyen találtak prédát maguknak: mormotát, zergét és őzt.

Ilyen érdekességek, na meg fantasztikus kilátás vár ránk a Bledi Várban, ahova érdemes felmászunk a tó partjáról. Kovácsműhelyet, borospincét és több tematikus kiállítást is találunk, de ami miatt a leginkább megéri kifizetni a 11 eurós belépőt, az a tóra és a kis szigetre nyíló panoráma.

A Bledi-tó "fővárosa" Bled, évszázadok óta a társasági élet központja. A zarándokok után a következő célcsoport a gyógyulni vágyó turistáké volt. Fürdőturizmus alakult ki a 19. század közepén, ekkor érkezett ugyanis ide a svájci Arnold Rikli orvos, aki gyógyterápiájának három elemét a következőkben jelölte ki: vegetarianizmus, nudizmus és masszázs. :D Kell ennél több? Korának egyik legismertebb természetgyógyásza volt és egész Európából érkeztek hozzá a "betegek" élvezni a speciális terápia és a promenádokkal, villákkal kiépült Bled jótékony hatásait.

A régi villák közül néhány még látható, de főleg kevésbé szép, szocialista beütésű remekművek övezik a keleti partot. Itt valahogy mégse zavart minket ez annyira, a rengeteg fa és a hegyek környező látványa mellett eltörpül ez az apróság.

Egy tartalmas nap zárásaként ki ne hagyjuk az elképesztően krémes-habos, a magyarnál szerintünk finomabb, vaníliásabb ízű, de egyébként teljesen ugyanolyan (érdekes, melyik volt vajon előbb?) bledi krémest.

1. Mostnica-szurdok

A könnyebb kiejthetőség jegyében említsük csak a jövőben Muslica-szurdokként. Ez az a szurdok, amit valamiért nem javasolnak a Vintgar-szurdok helyett, holott ezerszer látványosabb, mint a Pokol lyuka szurdok, ráadásul meg merem kockáztatni, hogy magánál a Vintgar-szurdoknál is különlegesebb. Ennek ellenére kitáblázva egyáltalán nincs. A parkolás természetesen fizetős (senki nem fizetett, nem hittük, hogy húsvét vasárnap sok ellenőr fog arra járni), és van ticket office is, de az még nem volt nyitva, így ingyen nézhettük meg a szurdokot.

A Triglav déli oldaláról lenyúló Voje-völgyben folydogál a víz létére természetfelettien ZÖLD Muslica folyó, hol lágyan hömpölyögve a hófehér sziklákon, hol könyörtelenül törtetve előre a néhol egy méter széles, saját magának kivájt szurdokban. A tájékoztatótábla szerint maga a kimondott szurdok 2 km hosszú, és helyenként 20 méter mély. A leggyönyörűbben az Ördög hídjáról látszik ez, amit a legenda szerint ő maga épített szarvas, villás farkú valójában. Fenekén zölden-kéken hullámzik lefelé a víz, és most (unom már ismételgetni :)) a hóolvadás és eső miatt a partjáról vagy tucatnyi kisebb vízesés ömlött bele, lenyűgöző vízi attrakciót nyújtva.

A szurdok reklámarca a "Kis Elefánt" névre keresztelt szikla, amiből most alig csak az ormánya teteje és a feje búbja lógott ki. Jó tudni, hogy a fáni csak a folyásirány szerinti bal partról tűnik ormányosnak, a másik irányból semmi elefántszerű nincs benne.

Számunkra lebilincselő és maradandó élmény volt a szurdoktúra tetszőlegesen beiktatható kb. másfél órás kitérőjének megtétele, ami a Muslica-folyó forrásvízeséséhez vezet. A vízesés szépsége szavakkal leírhatatlan, amikor ideértünk ragyogó napsütés kerekedett és csak élveztük az arcunkba szálló hideg permetet és a keletkező szivárvány szépségét. A Muslica-vízeséstől pár percre egy étterem is van, ami most még nem volt nyitva, de állítólag áprilistól már üzemben van.

Az úton szerencsére alig találkoztunk emberekkel, mivel elég korán érkeztünk. Így teljesen a miénk lehetett a vízesés előtt kiszélesedő völgy meghitt alpesi rétje az ilyenkor még érintetlen farmházakkal és nyíló krókuszokkal. Az ilyen pillanatokért szerelmesedtünk bele teljesen a hegyek világába. :)

Hogyha meggyőztelek, hogy ezt a vidéket egyszer mindenkinek látnia kell, akkor irány Szlovénia, mondjuk a május 1-jei vagy a pünkösdi hosszú hétvégén. :)