<= A gyakorlati infókat és a szervezési tippjeinket le tudod csekkolni az előző részben

A Dolomitok az a hely, amit akárhányszor keresünk fel, mindig lesz újabb és újabb néznivaló, mert minden egyes hegycsúcs, minden egyes tó, minden egyes hágó különleges és csodaszép a maga egyediségében. Egyszerűen megunhatatlan.

Annak idején, három Dolomitok-úttal ezelőtt a klasszikus látnivalókkal kezdtünk, és – nem is tudom, miért – most meglepődtünk, hogy még a negyedik alkalommal is olyan népszerű, must see helyekre tévedtünk, ahova soha korábban. Amikor elkezdtünk ismerkedni a Dolomitokkal, akkor még nem futott fel az Instagram, nem volt divat a közösségi média alapján úti célt választani, így nem tolták az arcunkba mindenhol azokat a "tipikus" látnivalókat, amikről most mesélni fogunk – talán így lehetséges, hogy egész eddig ezekkel elkerültük egymást.

Ahogy anyukám mondta, amikor sorra küldözgettem neki az utazásunkon lőtt fotókat: olyan, mintha egy festményben lennénk. Egy barátnőm egyenesen azzal "vádolt" :D meg, hogy stockfotókat küldözgetek neki. Talán ez mindent elárul arról, hogy mennyire is szép valójában a Dolomitok – ami egyébként is Európa legeslegszebb helye – őszi pompájában.

Amióta jó pár évvel ezelőtt olvastam róla egy fotós blogot, azóta szerettem volna elcsípni az ősznek abban a néhány hetében, amikor az európai vörösfenyő (Közép-Európa egyetlen lombhullató fenyőfaja) zöld gúnyáját sárgára cseréli, és ezáltal olyan szürreális hellyé varázsolja a Dolomitokat, amelyre nincsenek szavak.

<< A Tzoumerkába a Meteoráktól és Korfuról érkeztünk, a linkeken az utunk azon részeiről is olvashattok

A 2021-es görög utunk egyik legnagyobb konklúziója az volt, hogy Görögországban nem feltétlenül kell a tipikus turistacsalogató helyszíneknél leragadni, hanem bátran el lehet indulni felfedezni például a hegyvidékeket is. Legalább olyan különleges, ha nem extravagánsabb helyekre tévedhetünk ugyanis a tengerpartoktól távolabb. Az egyik ilyen vidék a Pindus-hegység, aminek az északi részében, a Vikos-Aoos Geoparkban már jártunk, a déli részébe, a Tzoumerkába (ejtsd: Dzumerka) pedig most fogunk elvinni Titeket. Erre a területre is 2021-ben találtunk rá, amikor a térképen kíváncsian nézegettem a hegyvonulat déli folytatását, hogy ott vajon milyen szépségek bújnak meg.

<= Utazásunk első fejezete a Meteorák kolostorairól szólt, itt olvashatsz róluk

Aki járt már tengerparton, annak bizonyára ismerős a nagy kékséghez fűződő zsigeri vonzódás. Gyerekként persze a tenger még csak a strandolást és a pancsikálást jelenti, de felnőttkorra beleszeretünk a hatalmas víztömegek színének, hangjának, mozgásának a szépségébe, a természet félelmetes erőinek a közelségébe. Bizonyára nem véletlenül állítják a friss kutatások se, hogy a tenger közelsége meghosszabbítja az életet. Ám mindezek ellenére Korfura kivételesen nem is annyira a tenger vonzott engem, hanem három teljesen szubjektív indíttatás, lásd lentebb. Ezek mellett pedig arról se feledkezzünk meg, hogy nem szép görög sziget NEM LÉTEZIK, úgyhogy amint alaposabban is elkezdtem utánajárni Korfu látnivalóinak, teljesen be is zsongtam. Hát csoda?

Először is szögezzük le, hogy Görögország nem tehet semmiről... <3 De a Nincs megállás-járgány, ami az utazás során hősi halált halt, annál inkább. De legalább a később részletezett körülmények ellenére a 10 és fél naposra tervezett nyaralásunk első 9 és fél napja tökéletesen sikerült, így szerencsére a csúnya befejezés előtt volt bőven részünk élményben is. Tartsatok velünk a most következő háromrészes élménybeszámolóra a Meteorákhoz, Korfura és a Tzoumerka-hegységbe. ;)