Talán nem mondok újat, hogyha kijelentem, hogy a hegyek és az utazás szerelmesei vagyunk. És legalább ugyanennyire szeretünk a természetben lenni és mozogni is. Idén találtunk rá ezeknek a dolgoknak az ötvözetére, egy olyan sportra, amely kihívásokhoz, adrenalinhoz, sikerélményekhez és nem utolsó sorban fantasztikus vidékekre juttat el minket. Ez nem más, mint a via ferrata, avagy klettersteig.

Az alábbi beszámoló augusztusi nyugat-európai körutunk harmadik szakaszát mutatja be.
Az összefoglaló bejegyezést ITT olvashatod el.
Az első, német és dán területekről szóló élményeinket ITT találod.
Holland, belga és luxemburgi kalandjainkról pedig EZ a bejegyzés szól. 

*

Franciaország olyan hatalmas, hogy legalább két hónapot kellene itt eltöltenünk, hogy azt mondhassuk, ismerjük valamennyire. Mi most az északi felét, a La Manche-csatorna partját jártuk be: az Opál-partot, az Alabástrom-partot, Normandiát és Bretagne-t.

Az alábbi beszámoló augusztusi nyugat-európai körutunk második szakaszát mutatja be.
Az összefoglaló bejegyezést ITT olvashatod el.
Az első, német és dán területekről szóló élményeinket pedig ITT találod.

Utunkat Hollandiában folytattuk, és az országba lépve az első változás, ami szembetűnt nekünk, az a számtalan csatorna és vízvezeték volt, ami behálózza az egész országot. Mivel Hollandia területe a tengerszint alatt fekszik, szükség is van rájuk, hogy a tenger ne öntse el a földeket - a víz elterelése a csatornákba segít megelőzni az árvizet.

Augusztusi nyugat-európai körutunkról az összefoglaló bejegyzést itt olvashatod: Sátorral, négy keréken Nyugat-Európában

Most pedig utunk első szakaszáról, németországi és dániai élményeinkről számolok be.

*

Nincs ember, akinek Németországról ne a precizitás jutna eszébe, és az országhatáron átlépve valami tényleg megváltozik a levegőben - nemcsak az autógyártásra és a dübörgő német iparra gondolok itt. Ez inkább maga az életmód, ami Németországban - és különösen az északi felén - megfigyelhető: elég csak sétálni egyet valamelyik csöppnyi Balti-tenger parti faluban, és az ember lelke megnyugszik. Itt minden a helyén van, az emberek körülöttünk mosolygósak, nem küzdenek anyagi gondokkal és nem megy luxusszámba az, ha pár napra gondtalanul élvezhetik az életet (pedig ez a térség az ország legszegényebb tartománya!!!). :)

Tavasszal beköltözött a türelmetlen és folyton utazásra noszogató kis bogár a fülünkbe és azt sutyorogta hosszú időn keresztül, hogy miért ne járhatnánk be Európa északi és nyugati szegletét ezen a nyáron. Hiszen egyszer vagyunk fiatalok, addig kell felfedezni a világot, amíg van rá lehetőségünk. Kiskocsink pedig négy hónapon keresztül hűségesen velünk tartott Ausztria széltében és hosszában, így akár messzebbre is elvihetne minket. Ha már álmodunk, álmodjunk nagyot, nem igaz? :)