Vegyes élményekkel tudhatjuk magunk mögött az első hótalpas túránkat, Ausztria magyar szemmel nézve legikonikusabb hegyére, a Schneebergre. A "Hóhegy" az Alpok legkeletibb 2000-es csúcsa, és mint ilyen, a legkedveltebb célpontja a hegyekbe igyekvő magyaroknak.

Sokan azért szeretik, mert viszonylag kényelmesen fel lehet jutni a csúcsára a Puchbergből induló megkapó Salamanderbahn-nal (a 37 eurós oda-vissza menetjegy persze lehet, hogy kissé lelohasztja a lelkesedést), ahonnan már csak 200 métert kell gyalog leküzdeni a fantasztikus kilátásért.

A kimozdulós típusú embereknek felér egy kínzással egész héten keresztül bent ülni a munkahelyen, hétvégén pedig folytatni a gubbasztást a TV előtt, a lakásba kényszerítve... Viszont mínusz 15 fokban nem könnyű megfelelő úti célt találni, hát még rávenni magunkat, hogy ha már meg is van a jó kis terv, kidugjuk az orrunkat a melegből. Pedig érdemes vállalni ezt a kis kényelmetlenséget, még az extrán fázósaknak is jót tesz a feltöltődés a természetben. Egy hétvége alatt járni mínusz 15 és plusz 30 fokban, megmozgatni magunkat és gondtalanul relaxálni - kell ennél több egy komplex hétvégi kikapcsolódáshoz?

Ha tél és szabadság, akkor a hegyekbe vezet az utunk (bár ez minden más évszakra is igaz ;))! Ám ezúttal a karácsony és újév közötti rövid szabi idején nem a Magas-Tátrába zarándokoltunk el, aminek lengyel és szlovák oldalát már többször megjártuk, hanem az Alacsony-Tátrába. A név senkit ne tévesszen meg, ugyanis a Chopok és a Gyömbér csúcsai is 2000 méter fölé magasodnak: az Alacsony-Tátra is magashegység, és szépségben és kihívásban semmiben nem marad el "nagy testvérétől"! ;)

A november 1-jei hosszú hétvégén a nyirkos, sötét, szottyos időből igazi karácsonyi feelingbe csöppentünk, néhol több méteres hóval, illatozó törpefenyőkkel és sherryt iszogató lengyelekkel. A tél szokatlanul korán érkezett a Tátrába, október közepén már esett fél méter, ami utána hamar elolvadt, de a november eleje ismét vastag hótakarót borított a tájra. Még az is lehet, hogy rászokunk az őszi/téli túrákra, csak hogy tényleg minden évben láthassunk igazi, hóembernek is elegendő mennyiségű havat. :)

Első ízben 2014 júliusában jártunk a Tátrában (a gyerekkori kiruccanásokat nem számítva), és leghíresebb látnivalóit, a Kőpataki-tavat, a Kis-Tarpataki-völgyet, a Csorba-tavat és a Zöld-tavat néztük meg.

A Lomnici-csúcsot az időjárásra tekintettel skippelnünk kellett, ami nem csoda, hiszen a Magas-Tátrában híresen kiszámíthatatlan a nyári időjárás. Sokkal érdemesebb a száraz tavaszra vagy őszre időzíteni túránkat, de akkor ezzel még nem voltunk tisztában. Ennek is köszönhető életünk egyik meghatározó halál közeli élménye - de ne szaladjunk ennyire előre.