Az alábbi beszámoló augusztusi nyugat-európai körutunk második szakaszát mutatja be.
Az összefoglaló bejegyezést ITT olvashatod el.
Az első, német és dán területekről szóló élményeinket pedig ITT találod.

Utunkat Hollandiában folytattuk, és az országba lépve az első változás, ami szembetűnt nekünk, az a számtalan csatorna és vízvezeték volt, ami behálózza az egész országot. Mivel Hollandia területe a tengerszint alatt fekszik, szükség is van rájuk, hogy a tenger ne öntse el a földeket - a víz elterelése a csatornákba segít megelőzni az árvizet.

Augusztusi nyugat-európai körutunkról az összefoglaló bejegyzést itt olvashatod: Sátorral, négy keréken Nyugat-Európában

Most pedig utunk első szakaszáról, németországi és dániai élményeinkről számolok be.

*

Nincs ember, akinek Németországról ne a precizitás jutna eszébe, és az országhatáron átlépve valami tényleg megváltozik a levegőben - nemcsak az autógyártásra és a dübörgő német iparra gondolok itt. Ez inkább maga az életmód, ami Németországban - és különösen az északi felén - megfigyelhető: elég csak sétálni egyet valamelyik csöppnyi Balti-tenger parti faluban, és az ember lelke megnyugszik. Itt minden a helyén van, az emberek körülöttünk mosolygósak, nem küzdenek anyagi gondokkal és nem megy luxusszámba az, ha pár napra gondtalanul élvezhetik az életet (pedig ez a térség az ország legszegényebb tartománya!!!). :)

Tavasszal beköltözött a türelmetlen és folyton utazásra noszogató kis bogár a fülünkbe és azt sutyorogta hosszú időn keresztül, hogy miért ne járhatnánk be Európa északi és nyugati szegletét ezen a nyáron. Hiszen egyszer vagyunk fiatalok, addig kell felfedezni a világot, amíg van rá lehetőségünk. Kiskocsink pedig négy hónapon keresztül hűségesen velünk tartott Ausztria széltében és hosszában, így akár messzebbre is elvihetne minket. Ha már álmodunk, álmodjunk nagyot, nem igaz? :)

Június közepén régi álmunk vált valóra: hogy ezúttal a nyaralásunk helyszíne végre egy igazi tipikus nyaralóhelyszín legyen tengerparttal, pálmafákkal és kánikulával. Az elmúlt években valahol mindig meg kellett húzni a határt a rendelkezésre álló pénz és/vagy szabadságok miatt, de mivel áprilisban volt az esküvőnk, a nászút pontosan elegendő ürügyet szolgáltatott rá, hogy most az egyszer merjünk nagyot álmodni.

Mit is mondjak, nagyon bejött nekünk a tavaly decemberi tátrai kirándulás. Amióta van kocsink és tényleg 4,5-5 óra alatt ki lehet érni oda Budapestről, azóta előszeretettel megyünk oda. Ezúttal az Alacsony-Tátrát szemeltük ki célpontnak: egy nap Chopok-Gyömbér gerinctúrát terveztünk, egy nap Szlovák-paradicsomot és egy nap Kassát/Poprád Aquacity-t.

A pünkösdi hosszú hétvége pont ideálisnak mutatkozott erre a kiruccanásra, és az esős időjárás ellenére is belevágtunk. Ott némileg át kellett írni a forgatókönyvet, mivel az egész szombat (amit eredetileg a gerinctúrára szántunk volna) esős volt, így helyette egész nap az Aquacity Poprad-ban pancsoltunk. A fürdőzés mellett egy jópofa találmánnyal is szórakoztatják az embereket, amiről más fürdőben még nem hallottunk: ez a lasershow, de nem akármilyen, hanem tematikus, és a legnagyobb medence vizére vetített fényjáték.