Ha tél és szabadság, akkor a hegyekbe vezet az utunk (bár ez minden más évszakra is igaz ;))! Ám ezúttal a karácsony és újév közötti rövid szabi idején nem a Magas-Tátrába zarándokoltunk el, aminek lengyel és szlovák oldalát már többször megjártuk, hanem az Alacsony-Tátrába. A név senkit ne tévesszen meg, ugyanis a Chopok és a Gyömbér csúcsai is 2000 méter fölé magasodnak: az Alacsony-Tátra is magashegység, és szépségben és kihívásban semmiben nem marad el "nagy testvérétől"! ;)

A november 1-jei hosszú hétvégén a nyirkos, sötét, szottyos időből igazi karácsonyi feelingbe csöppentünk, néhol több méteres hóval, illatozó törpefenyőkkel és sherryt iszogató lengyelekkel. A tél szokatlanul korán érkezett a Tátrába, október közepén már esett fél méter, ami utána hamar elolvadt, de a november eleje ismét vastag hótakarót borított a tájra. Még az is lehet, hogy rászokunk az őszi/téli túrákra, csak hogy tényleg minden évben láthassunk igazi, hóembernek is elegendő mennyiségű havat. :)

Első ízben 2014 júliusában jártunk a Tátrában (a gyerekkori kiruccanásokat nem számítva), és leghíresebb látnivalóit, a Kőpataki-tavat, a Kis-Tarpataki-völgyet, a Csorba-tavat és a Zöld-tavat néztük meg.

A Lomnici-csúcsot az időjárásra tekintettel skippelnünk kellett, ami nem csoda, hiszen a Magas-Tátrában híresen kiszámíthatatlan a nyári időjárás. Sokkal érdemesebb a száraz tavaszra vagy őszre időzíteni túránkat, de akkor ezzel még nem voltunk tisztában. Ennek is köszönhető életünk egyik meghatározó halál közeli élménye - de ne szaladjunk ennyire előre.

Talán nem mondok újat, hogyha kijelentem, hogy a hegyek és az utazás szerelmesei vagyunk. És legalább ugyanennyire szeretünk a természetben lenni és mozogni is. Idén találtunk rá ezeknek a dolgoknak az ötvözetére, egy olyan sportra, amely kihívásokhoz, adrenalinhoz, sikerélményekhez és nem utolsó sorban fantasztikus vidékekre juttat el minket. Ez nem más, mint a via ferrata, avagy klettersteig.

Az alábbi beszámoló augusztusi nyugat-európai körutunk harmadik szakaszát mutatja be.
Az összefoglaló bejegyezést ITT olvashatod el.
Az első, német és dán területekről szóló élményeinket ITT találod.
Holland, belga és luxemburgi kalandjainkról pedig EZ a bejegyzés szól. 

*

Franciaország olyan hatalmas, hogy legalább két hónapot kellene itt eltöltenünk, hogy azt mondhassuk, ismerjük valamennyire. Mi most az északi felét, a La Manche-csatorna partját jártuk be: az Opál-partot, az Alabástrom-partot, Normandiát és Bretagne-t.