Rövid ausztriai kiruccanásunk apropója ezúttal amellett, hogy kicsit kiszakadjunk a munkából, az volt, hogy nem árt még egy kis izomerőt gyűjtenünk augusztusi nagy franciaországi utazásunk előtt. :) Jó pár via ferratát (biztosított mászóutat) szemeltünk ki arrafelé, ezért a biztonság kedvéért próbáljuk minél jobban felvértezni magunkat a hosszabb és/vagy kitettebb útvonalakra. Jól ki is néztünk nagyjából egy órás hatókörön belül néhány olyan osztrák klettersteiget, ami egyszerre tűnt kellőképpen megerőltetőnek és élvezetesnek is egyszerre.

Íme a kínálat az Alpok mélye felé vezető egyik fő csapásirány, az S6-os autópálya mentén - a vidék Magyarországról 3,5 óra alatt bármikor könnyen elérhető.

Bürgeralm Klettersteig (D [E/F])

A Bürgeralm miniatürizált kis síközpont, télen, a hópaplan alatt pont olyan lehet, mintha Grimm-mesék erdőbeli kunyhócskáit gyúrták volna össze egy extrém élményparkkal. Így nyáron inkább a montizásra, túrázásra és via ferratázásra ad remek lehetőséget, és a téli hangulatra csak a leszerelt síliftek emlékeztetnek. Le lehet parkolni Aflenzben a hegy lábánál és fellibegőzni, de mi autóval inkább egészen az almig felmentünk a fizetős panorámaúton. Kocsiknak 7 euró a behajtási díj, és ehhez nyugodtan automatikusan hozzá lehet adni az autómosás költségeit is, mert a murvás út végére a legfeketébb autó (ld. mienk) is albínóvá változik. :D

Az alm zöldellő platójáról egyből két via ferrata is megközelíthető, a közelebbi és egyben nehezebbik a Bürgeralm Klettersteig. Jól bele is csaptunk izmaink próbálgatásába, mert a D-s szakaszok szerintünk sokkal többen voltak, mint azt a falrajz indokolta volna:

Az út szinte végig illatos fenyőerdőben vezet, lélegzetelállító módon tekergőző sziklarétegek mentén. A legnagyobb élményelem a gondolkodós és pont ezért remek agytornát is nyújtó ritmusos mászás mellett egy ingó-ringó nepáli híd. A mögöttünk jövő magyar párosnak még a bicskája is beletört, legalábbis az egyikük állítólag jó hosszú ideig lógott a híd alatt, ahonnan lecsusszanhatott.

A klettersteiget sokáig csak a világ legnehezebb útjaként emlegették, hála az E/F nehézségű Aréna-variánsnak. Persze a videón mindig olyan könnyűnek tűnik, ahogy a profik felszökellnek. :D

Az Aréna-variánstól egyébként hivatalosan is átvette a világ legnehezebb via ferratája címet a Gran Canaria-i Ferrata Extraplomix. A G-s nehézség már-már emberfeletti erőt kíván, ezért is nevezhették el tréfásan az útvonal részeit Asterix-áthajlásnak, Obelix-barlangnak vagy éppen Panoramix-lenglőlétrának. :D Íme a gallok erejére méretezett szabadtéri játszótér:

Feistringstein Klettersteig (C)

Miután jól lefárasztottuk a karunkat, a lábainkat fogtuk be egy kis edzésre. A Bürgeralm a Hochschwabgruppe délkeleti szélén bújik meg, és innen a teljes hegycsoport, számtalan menedékház elérhető kisebb-nagyobb túrával. Mi a hegység az egyik félreesőbb keleti nyúlványát szemeltük ki, ahova két órás emelkedéssel értünk el. Menet közben szorgosan álmélkodtunk a legelésző tehenekből áradó relaxhullámokon, ami még mindig lenyűgöz minket, valahányszor az Alpokban járunk. A Feistringstein csúcs felé vezető nyereg tartogatta út közben a legnagyobb meglepetést, egy havasi gyopár mezőt. Az Alpok jelképének számító bársonyos kis virággal lehetetlen betelni, így hihetetlenül boldogok voltunk, hogy pont az év ezen szakában jutottunk el ide (hihetetlen, de az egész Alpokban istenített kis növénykét eddig öszvisz két helyen sikerült megfigyelnünk természetes élőhelyén).

A Feistringstein felé karsztos mélyedések és hófoltok kísérték az utunkat, míg végül egyszer csak elfogyott az ösvény és már csak a szemközti hegycsúcsot láttuk egy sziklahasadék túloldalán. Itt nyert értelmet a bergsteigen.comra feltöltött topo, ami azt mutatta, hogy először le kell ereszkednünk a klettersteig első felén, majd utána fel a másodikon. A lefelé haladás mindig lassabb és problémásabb, mert az embernek fogalma sincs, mi van a lába alatt, de pont ettől volt izgalmas. Ugyanígy a fölfelé menet se volt uncsi, mert a drótot pont annyira lazán hagyták, hogy kellemes himbálózással és a sziklákat használva trükkös lépésekkel lehessen feljutni. A csúcson aztán nem sokat időztünk, mert gyanús felhők dörögtek a távolban és nem nagyon bíztunk benne, hogy elkerülnek minket. Így gyorsan visszamásztunk és csak akkor nyugodtunk meg, amikor már a potenciális menedéket nyújtó törpefenyők közé értünk.

A gyopármezőre érve ismét megnyugodott kicsit a légkör, úgyhogy kis kitérőt tettünk a Schönleitenhaus felé. Menet közben kis híján szívrohamot kaptam egy lábam előtt átsikló keresztesVIperától, amivel egy éve is találkoztunk a Raxon. Valahogy kiment a fejemből, mennyire imádja a törpefenyőket, és én még azok alá akartam bebújni a VIllámlás elől. Erősen elkezdtem gondolkodni, hogy a két VI-vel kezdődő veszélyforrásból melyik a kisebb rossz. :D

Wildenauersteig (D)

Még a legelső via ferratás próbálkozásainkkor szemeltem ki a Hohe Wand nyugati fertályán épült Wildenauersteiget, aminek a pikantériáját az adja, hogy egyáltalán nincsen rajta drótbiztosítás, csak fém lépések. De ez még nem minden, a leírások azzal is rémisztgetnek, hogy egyes helyeken kampó sincs, ott rögtönözni és nem lenézni érdemes. :D Most végre úgy éreztük, hogy elég rutin van a hátunk mögött és talán tudjuk abszolválni, úgyhogy belevágtunk. Persze alaposan felkészítettem párocskámat, hogy ha esetleg elakadnék, akkor valahogy a pihenőszárával húzzon fel engem maga után...

Már a beszállás előtt kezdett tetszeni az ösvény, hiszen alulról remekül fel lehetett látni a legizgalmasabb részig, egy szűk barlangnyílásig. Miután a falon császkáló hegyi kecske utat engedett nekünk, meg is indultunk fölfelé. A 164 és fél centimmel a kampók távolsága és hiánya enyhén szólva valóban gondot okozott, de kellő agyalással, trükkös balettmozdulatokkal és lábujjhegyen nyújtózkodással sikerült átlendülnöm minden necces ponton. A barlang kapcsán óva intenek, hogy ne vigyünk nagy hátizsákot, mert azzal együtt nem lehet átférni, de férjem még így is vígan átpréselte magát a szűk járaton. Odafentről premier plánban ráláttunk a szomszédos Gebirgsverein Klettersteig-re, amit két éve, egyik első külföldi szárnypróbálgatásként már megmásztunk.

A visszafelé úton kis szakaszon a Hohe Wand keresztekkel és menedékházikókkal tarkított peremén sétáltunk, majd a létrás-drótos Wagnersteigen ereszkedtünk le, a jólesően hűsítő szemerkélő esőben.

Pittentalersteig (C/D)

A Pittantalersteignek helyt adó Türkensturz szikla már messziről kiszúrható, hiszen a tetején egy várrom ékeskedik. Némi erővel és kicsit több gondolkodással, főleg terpeszben felfelé haladva ezt vehetjük be röpke fél óra alatt. Az út egy óriási barlang mellől indul, és egy steigbaum (mászófa) után végig elég kitetten vezet felfelé.

A klettersteig végén elolvashatjuk, hogy honnan is kapta a nevét a Türkensturz. 1532-ben a környéken semmisítették meg a török hódítók egy seregét, aminek megmaradt lovasai a Pittentalban kerestek menedéket. Az elkeseredett és kizsigerelt parasztok a lovasokat egytől egyig felhajtották, és a szikláról a halálba taszították őket. Johann Joseph, Lichtenstein hercege ennek emlékére emeltette 1824/25-ben a Türkensturz tetején álló műromokat, melyek ma is félelmetes bástyaként őrködnek a Pittental völgy fölött.

Vasárnap délutánra már nagyon közelinek tűnt a beígért hidegfront, csak úgy tombolt a szele. Inkább nem kockáztattunk, a Peilstein via ferratáit kihagytuk, helyette gondoltunk egyet és levezetésnek felautóztunk a Hochwechsel csúcsára. Bíztunk benne, hogy addigra elmegy a vihar és lesz részünk szép kilátásban, és felérve ragyogó napsütés kerekedett. Kicsit bosszankodva néztük meg a radaron, hogy a zivatarok nemes egyszerűséggel kiesték magukat és felszívódtak. :D A hétvége zárásaként a csúcs környékén sétálgattunk egy kicsit és a Wetterkoglerhaus teraszáról élveztük a tehenek kolompolását és a hegyeket. A Hochwechselen áll egy különleges építmény is, Ausztria legmagasabban fekvő katonai temetője. A kis kápolna a  törökök, a napóleoni hadjáratok és a világháborúk áldozatainak is emléket állít, és formabontó díszítései egészen megérintik a szemlélőt.

Via ferrata rajongóként abszolút feltöltődve zártuk ezt az ausztriai miniszabit, de hogyha valaki kevésbé megerőltető programra vágyik, akkor is hihetetlenül tartalmas két napot fog tudni kerekíteni itt, az Alpok keleti szélén. :)