A november 1-jei hosszú hétvégén a nyirkos, sötét, szottyos időből igazi karácsonyi feelingbe csöppentünk, néhol több méteres hóval, illatozó törpefenyőkkel és sherryt iszogató lengyelekkel. A tél szokatlanul korán érkezett a Tátrába, október közepén már esett fél méter, ami utána hamar elolvadt, de a november eleje ismét vastag hótakarót borított a tájra. Még az is lehet, hogy rászokunk az őszi/téli túrákra, csak hogy tényleg minden évben láthassunk igazi, hóembernek is elegendő mennyiségű havat. :)

Első ízben 2014 júliusában jártunk a Tátrában (a gyerekkori kiruccanásokat nem számítva), és leghíresebb látnivalóit, a Kőpataki-tavat, a Kis-Tarpataki-völgyet, a Csorba-tavat és a Zöld-tavat néztük meg.

A Lomnici-csúcsot az időjárásra tekintettel skippelnünk kellett, ami nem csoda, hiszen a Magas-Tátrában híresen kiszámíthatatlan a nyári időjárás. Sokkal érdemesebb a száraz tavaszra vagy őszre időzíteni túránkat, de akkor ezzel még nem voltunk tisztában. Ennek is köszönhető életünk egyik meghatározó halál közeli élménye - de ne szaladjunk ennyire előre.

Talán nem mondok újat, hogyha kijelentem, hogy a hegyek és az utazás szerelmesei vagyunk. És legalább ugyanennyire szeretünk a természetben lenni és mozogni is. Idén találtunk rá ezeknek a dolgoknak az ötvözetére, egy olyan sportra, amely kihívásokhoz, adrenalinhoz, sikerélményekhez és nem utolsó sorban fantasztikus vidékekre juttat el minket. Ez nem más, mint a via ferrata, avagy klettersteig.

Az alábbi beszámoló augusztusi nyugat-európai körutunk harmadik szakaszát mutatja be.
Az összefoglaló bejegyezést ITT olvashatod el.
Az első, német és dán területekről szóló élményeinket ITT találod.
Holland, belga és luxemburgi kalandjainkról pedig EZ a bejegyzés szól. 

*

Franciaország olyan hatalmas, hogy legalább két hónapot kellene itt eltöltenünk, hogy azt mondhassuk, ismerjük valamennyire. Mi most az északi felét, a La Manche-csatorna partját jártuk be: az Opál-partot, az Alabástrom-partot, Normandiát és Bretagne-t.

Az alábbi beszámoló augusztusi nyugat-európai körutunk második szakaszát mutatja be.
Az összefoglaló bejegyezést ITT olvashatod el.
Az első, német és dán területekről szóló élményeinket pedig ITT találod.

Utunkat Hollandiában folytattuk, és az országba lépve az első változás, ami szembetűnt nekünk, az a számtalan csatorna és vízvezeték volt, ami behálózza az egész országot. Mivel Hollandia területe a tengerszint alatt fekszik, szükség is van rájuk, hogy a tenger ne öntse el a földeket - a víz elterelése a csatornákba segít megelőzni az árvizet.