Néhány éve belefutottunk egy német nyelvújításba, ami tökéletesen fejezi ki az utazás iránti olthatatlan szenvedélyünket.

Fernweh: Viele Sprachen kennen Heimweh. Fernweh beschreibt das Gegenteil: die Sehnsucht in der Ferne zu sein.

A szó a híresen lefordíthatatlan szavak egyikét képezi, de a jelentése nagyjából ennyit teszt: a honvágy ellentéte - vagyis a vágyódás arra, hogy az ember valahol távol legyen.

A rendszeres olvasók biztos tudják, hogy szinte minden utazásunk során legalább egy olyan helyre elutazunk, ami "régi nagy vágyaink" között szerepel. Alighanem túl sok nagy álmunk lehet, hogy minden évre több ilyen hely is jut, (vagy csak túl sok gyönyörű hely van Európában,) mindenesetre a téli Dolomitok ezek közül a tervek közül meglehetősen előkelő helyen szerepelt. Tartsatok velünk a porcukros hegyek, jégkék vízesések és hópaplanba burkolózó Dél-Tirol varázslatos világába, ami még ahhoz is túl szép, hogy igaz legyen!

<= Franciaország keleti része is tele van szebbnél-szebb látnivalókkal, ezekről itt tudsz olvasni

Miután elbúcsúztunk az Alpoktól, a nyugati peremén észak felé vettük az irányt, a mézeskalács-városokat felvonultató Elzász és a misztikus hangulatú Fekete-erdő felé.

<= Az előző napokban bejárt Provence-ról itt olvashatsz

Bár el kellett búcsúznunk a mediterrán Provence levendulagőzös és színpompás forgatagától, már nagyon kíváncsiak voltunk Európa legmagasabb csúcsaira, melyek Franciaország és Svájc kacskaringós határán vártak ránk. Rengeteg fotón láttuk már a Mont Blanc-t és a jellegzetes svájci gleccsereket, ám arra nem számítottunk, hogy a francia oldal is ennyire különleges. Amerre csak nézel, gleccserek, hegyi hágók és tavak, gigászi síparadicsomok és égbetörő vízesések kínálnak végigehetetlen, több évre elegendő étlapot.

<= A Francia-Alpokban megélt élményeinkhez kattints ide

A bohém Provence a legtöbbet reklámozott turistacélpontok egyike, ám annál meglepőbb, hogy minden, amiről áradoznak, szóról szóra igaz. Provence a valóságban TÉNYLEG olyan elbűvülő, mint amilyennek mondják. Provence és Provence-i Elő-Alpok már a legelső itt töltött esténken bemutatkozott: rövid, félig activity-be oltott telefonálgatás után kiderült, hogy a szállásunk kulcsát a vendéglátónk egy kerti virágcserépben helyezte el és rövid kincskeresés keretében tudunk hozzájutni. Ezzel a kis vidám közjátékkal indultak a Provence-Alpes-Côte d’Azur (röviden csak PACA :D) tartományban töltött napjaink. Ezt a területet délről Monaco és a Földközi-tenger, keletről Olaszország, északról és nyugatról pedig francia területek határolják. A szállásunkra érve mintha átléptük volna az Alpok és a mediterrán Franciaország küszöbét, a középkori városkák, buja illatok, felfoghatatlan színek és elképesztő sziklaformációk szövevényébe csöppentünk a marcona hegyekből.