<= A bevezető bejegyzést és Svájcban szerzett szubjektív tapasztalatainkat itt olvashatod el

A Svájcban töltött két hetünkben a hegyeket igyekeztük csak csínjával, beosztva adagolni, valahogy úgy, mint a görög drámákban: először a bevezetés (az ország keleti és északi része, távol a nagy hegyektől), a kibontakozás (a nyugati országrész, az elszigetelt völgyek vidéke), és végül a végkifejlet, a nagy finálé (a leglátogatottabb, központi hegyvonulat). Az osztrák-svájci határt a Bodeni-tónál léptük át, és nagyjából az első Svájcban töltött egy óránkban beláttuk, hogy itt nincs olyan, hogy "kicsi hegy". :D

Bár a való élet lassan kezd olyanná válni, mint egy visszatérő rémálom, és lassan minden remény elúszik, hogy idén még külföldi talajt tapodhat a lábikónk, pont ilyenkor lehet erőt meríteni a mókuskerék tovább tekeréséhez a jól sikerült utazásokból, kalandokból. :) Már csak egy utazásunkkal vagyok adós, az augusztusi kéthetes, Svájcot keresztül-kasul bejáró kempingezős kiruccanásunkkal, így most ez az élménybeszámoló és útiajánló következik.

Évek óta álmodoztunk egy olyan utazásról, amin a hangzatos, de kicsit megfoghatatlan Cseh Paradicsom, Cseh Svájc és Szász Svájc mesebeli tájait járjuk be, és amin végre megvilágosodunk, hogy melyik megnevezés pontosan melyik régiót is takarja, már azon felül, hogy mindegyik káprázatos homokköveiről és megkapó legendáiról híres. Eredetileg idén ősszel vágytunk ellátogatni ide, mert a ködös őszi időjárás és a színpompás  gúnyába öltözött növényzet tipikusan ebben az évszakban festi a legkülönlegesebbé a persze egyébként sem elhanyagolható szépségű természeti látnivalókat. Mindenesetre már nyáron sejtettük, hogy őszi külföldi utazásokra nem érdemes a fejünket tenni, így végül előre hoztuk júliusra, és lemondtunk az elmaradt júniusi görög nyaralásunk bepótlásáról.

Néhány éve belefutottunk egy német nyelvújításba, ami tökéletesen fejezi ki az utazás iránti olthatatlan szenvedélyünket.

Fernweh: Viele Sprachen kennen Heimweh. Fernweh beschreibt das Gegenteil: die Sehnsucht in der Ferne zu sein.

A szó a híresen lefordíthatatlan szavak egyikét képezi, de a jelentése nagyjából ennyit tesz: a honvágy ellentéte - vagyis a vágyódás arra, hogy az ember valahol távol legyen.

A rendszeres olvasók biztos tudják, hogy szinte minden utazásunk során legalább egy olyan helyre elutazunk, ami "régi nagy vágyaink" között szerepel. Alighanem túl sok nagy álmunk lehet, hogy minden évre több ilyen hely is jut, (vagy csak túl sok gyönyörű hely van Európában,) mindenesetre a téli Dolomitok ezek közül a tervek közül meglehetősen előkelő helyen szerepelt. Tartsatok velünk a porcukros hegyek, jégkék vízesések és hópaplanba burkolózó Dél-Tirol varázslatos világába, ami még ahhoz is túl szép, hogy igaz legyen!