Számtalan hely van a nagyvilágban, aminek a szépségében bármeddig gyönyörködhetünk, a szemünk nem tudja befogadni. Bár jó sokat és jó messzire is lehet utazni, hogy a híresebbnél híresebb csodákat megnézhessük, néha elegendő egyszerűen csak a közeli szomszédainkhoz átugrani, hogy elálljon a szavunk. Van egy hely Szlovéniában, ahol a természet színei új értelmet nyernek, és ahol a legek tálcán kínálják magukat. Az Isonzó völgye és a Szlovén Toszkána valóságos kincsesbánya a természetjáróknak, mintha a Jóistenke megpróbált volna erre a viszonylag parányi területre minden szépségből bezsúfolni egy kicsit.

Figyelem! A következő, garantáltan Photoshopmentes képsorok megzavarhatják az olvasó nyugalmát és azonnali szabadságigénylésre és bőröndcsomagolásra ösztönözhetik. :D

Egy jó kis március 15-ei hosszú hétvége kiválóan alkalmas egy magyarországi wellnesses átmelegedésre, vagy éppenséggel visszautazni a télbe a környező magashegységek valamelyikébe. Mi természetesen az utóbbit választottuk, és bár sejtettük, hogy nem lesz éppen az az enyhe tavaszi idő, de a valós körülmények még így is túlszárnyalták a fantáziánkat, persze a jó értelemben. Jól felkészültünk természetesen, a teljes téli felszerelésünket felpakoltuk, hótalpat, macskát, túrabotot hótányérral és minden meleg öltözéket, és egy cseppet sem bántuk, hogy még így utoljára belekóstoltunk kicsit a télbe.

Melyik az a spanyol város, mely ugyanannyira híres különleges építészetéről, mesés időjárásáról, fiatalos, mediterrán hangulatáról, mint kitűnő étkeiről, és ami összességében minden második ember kedvenc helye a Földön? Ez bizony Barcelona. :) Eddigi kálváriánkból valahogy kimaradt, különösen mivel az utóbbi években a természetközeli nyaralásokra feküdtünk rá. A tavaly novemberi 1-jei hosszú hétvégén végül lehetőségünk adódott megnézni a várost, sőt egy kis szabival megspékelve még pár napra fel tudtunk ugrani a közeli Montserrat hegycsoporthoz is. Talán nem titok, hogy a montserrati monostor, akárcsak a Barcelonához közeli Cala del Moli via ferrata, mely állítólag az egyetlen tengerparti "vasalt út" Európában, sokkal inkább nyomott a latban az úti cél kiválasztásakor.

Elérkezettnek érzem az időt, hogy néhány korábbi élményteli utazásomat is megőrizzem az utókornak, így most előkerestem a fényképtarsolyból 2009-es brazíliai utazásom fotóit, hogy felelevenítsem, mennyi kalandban volt ott részem. Pont az érettségi évében, januárban kínálkozott egy viszonylag olcsó last minute lehetőség eljutni a világ 5. legnagyobb országába, amire legjobb barátnőm és szülei egyből lecsaptak. Hála az ő szemfülességüknek és barátságunknak, engem is vittek volna magukkal, és miután anyukám kérelmet írt az igazgatónőnek, melyben kifejtette, miért is olyan egyedülálló lehetőség ez, már minden akadály el is hárult az utazás elől. :D

Karácsony után immár hagyományosan szerét ejtettük az éves havas-túrázós utazásunknak, amikor  egész évre előre kiélvezhetjük a hóban dagonyázást, a jégbe dermedt táj megkapó látványát és az igazi télies hangulatot, amit Magyarországon az utóbbi években egyre ritkábban lehet megtapasztalni. Sokat töprengtünk az úti célon, ahol a sok hó és hideg mellett elringató, bájos hangulat és kalandos élmények is várnak minket, és végül az Alpokban kötöttünk ki.