Kalandjaink úton és útfélen, Magyarországon és külföldön, megállíthatatlanul...

Nincs megállás!

Hétvégi kiruccanás osztrák módra - az ikonikus Hohe Wand

2017. március 28. - ynda

A Hohe Wand az Alpok Magyarországról leggyorsabban elérhető keleti csücske, szó szerinti fordításban a "Magas Fal", mely a semmiből emelkedik ki, megjelölve a hegyek felségterületének kezdetét. Nem véletlenül emlegetik szállóigeként az utazási irodák, hiszen ez a hozzánk legközelebb eső és legjellegzetesebb hegy Ausztriában.

sam_5218_1.jpg

Az 1132 m magas, 8 km hosszan elnyúló karsztfennsík látványa már messziről is letaglózza a szemlélőt, gyönyörű fehér és vörös sziklaalakzataival nem lehet betelni. Plusz pont, hogy a Hohe Wand közvetlen jószomszédja a Schneeberg, a legközelebbi 2000-es (amit februárban már meghódítottunk), amire csodálatos kilátás nyílik innen.

Minden adott hát, hogy gyönyörű panorámában és a teljes kiépítettségnek köszönhetően remek időtöltésben legyen itt részünk. Kisgyerekek, felnőttek és nyugdíjasok, kocatúrázók, autós turisták és hegymászók - mindegy, mindenki talál magának programot!

Ausztriában itt koncentrálódik a legtöbb klettersteig (biztosított sziklamászó) útvonal egy helyen, de emellett számtalan turistaút közül is lehet választani. Vannak a hegy oldalán vagy a fennsíkon vízszintesen vezető pihentetőbb ösvények, de sok helyen fel lehet túrázni a fal tövében épült kis falvakból egyből a platóra is.

Kitérő: hiába éltünk 4 hónapig Ausztriában, ismét megdöbbentünk, hogy a nyugdíjasok bakkecskéket megszégyenítő ügyességgel és erővel baktatnak föl a hegyekre. Kisgyerekekkel szintén rengetegen kirándulnak, nem csoda, hogy az osztrákok a hegyek szerelmesei, hiszen szinte mászócipővel a lábukon és túrabottal a kezükben születnek. :) Sok "A" besorolású klettersteig útvonallal is bátran lehet próbálkozni egyébként, akár kisgyerekekkel, kutyával is, ezeken sokszor egyáltalán nem szükséges biztosítás.

Hab a tortán, hogy a Hohe Wandon egymást érik a hütték, ahol megpihenhetünk egy radler vagy császármorzsa erejéig fárasztó túránk után.

*

Mostani edzéstervünk célja alapvetően az, hogy nagy tavaszi/nyári túráinkra és klettersteig útjainkra megfelelő erőnlétbe kerüljünk. Na meg persze esetemben a tériszony ellenszerének megtalálása is. :)

Az év első felében főleg az Alpokba tervezünk utazni - aki már járt itt, tudja, hogy semmi sem fogható az érzéshez, mint amikor egy hegycsúcsról csodáljuk meg a minket körülvevő panorámát. Évek óta gyűjtögetjük apránként a meghódított csúcsokat, mert ezzel az érzéssel nem lehet betelni!

Tavaly szerencsésen rátaláltunk a klettersteigre, amivel kiválóan megmozgatjuk magunkat úgy, hogy kint vagyunk a jó levegőn és közben hegycsúcsokat hódítunk meg. Ennél több nem is kell nekünk. :)

Tavaszra/nyárra több klasszikus útvonal végigjárását tűztük ki célul, de nem árt megfelelően ráedzeni ezekre. Ezért szisztematikusan két-három hetente eljárunk Tatabányára edzeni, a legutóbbi hétvégén pedig a felkészülés következő lépcsőjeként a magassággal barátkoztunk a Hohe Wandon.

Összesen nyolc klettersteig utat másztunk végig, de abból két lemeneten egyáltalán nem volt szükség felszerelésre és biztosításra. Az első napból inkább csak bemelegítés lett, a három kinézett útvonal (és a két lemenet) bejárása során a legmegerőltetőbb az első beszállásáig vezető kaptató volt. :D

Mindenesetre gyakorlásnak és hogy megismerkedjünk a Hohe Wand klettersteig típusaival remek volt. Emellett egész hétvégén a színpompás virágok látványa vett körbe minket, itt már javában tombol a tavasz.

sam_5227.jpg

Az első nap kocsival a Hohe Wand tetején parkoltunk le. Nem túl drága, de fizetős a behajtás a fennsík szélén vezető műútra, viszont a "belépő" magában foglalja a Skywalk kilátóteraszra való belépést is. A parkolókból leereszkedve, majd klettersteigen visszamászva szombaton összesen háromszor másztuk meg a hegyet.

A gyors (Leiterlsteigen vezető) lemenetet követően az első útvonalunk, a Hanselsteig (falrajz itt) nagyon könnyű besorolást kapott. A néhány élményelem ad neki egy kis plusz élvezeti értéket, illetve mivel több mint 100 éve hozták létre, a sok mászó annyira simára csiszolta, hogy helyenként rosszabb, mint egy jégkorcsolyapálya. Ennek ellenére kezdőknek teljesen ideális!

Az élmények alatt egy kis "vendéglőt" kell értenünk, ahol elfogyaszthatjuk az elemózsiánkat első osztályú panorámával, utána pedig egy kissé elferdült létrát, aminek segítségével egy sziklahasadékban tudjuk felküzdeni magunkat.

A klettersteig végétől már csak pár lépés a fizetős műút. Ezután átparkoltunk esti szállásunkhoz, a Herrgottschnitzerhaus-hoz, ahonnan a másik két utunkat terveztük megközelíteni.

A Ganghofersteig (falrajz itt) jelentette közülük a legkisebb élvezetet, gyakorlatilag tíz perc mászással letudtuk és se kiemelkedő kilátás, se élményfaktor nem mondható el róla.

A harmadik útvonal, a Währingersteig (falrajz itt) beszállásának eléréséhez a Drobilsteig helyenként létrákkal tűzdelt turistaútján kellett leereszkednünk, az "Egyszarvú barlangja" (Einhornhöhle) mellett. Egyszerűen imádtuk a jelzőtáblát, ami a barlanghoz vezet. :D

ehh.jpg

A Währingersteig "C", azaz közepesen nehéz besorolású, viszont adrenalinban annál gazdagabb, a végén ugyanis egy semmi fölött vezető létra vár ránk a csúcsig. Alulról természetesen kevésbé volt ijesztő az a létra, mint amikor ráléptünk. :D De hát ezért is jöttünk, barátkozni a magassággal és megtanulni uralkodni a tériszonyomon. Párocskám persze mintha szárnyakkal született volna, úgy repült fel a létrán halál nyugodtan. :D

Nagyon jó időt futottunk a három útvonalon, így visszaautóztunk a Skywalk kilátóteraszhoz, amit néhány éve nyitottak meg jelenlegi formájában. Hamar rájöttünk, hogy a turisták főként ide koncentrálódnak, ahonnan remek kilátás nyílik a Hohe Wand keleti és nyugati vonulatára egyaránt. Kisétáltunk a rácsos kilátóplatformra, ami alatt több száz méter mélyen sziklák húzódtak a lábunk alatt. Fölfelé tekintve a rengeteg siklóernyőző színkavalkádját csodálhattuk meg és egy kis napozás erejéig hallgattuk a halkan elsuhanó ernyőik surrogását is. Na, ki találja meg a lentről készített első fotón a kilátót? ;)

Az estét a Herrgottschnitzerhaus-ban töltöttük, és szebb napokat megélt vendéglátónkat leszámítva összesen ketten aludtunk az egész menedékházban. Ennél kicsit nagyobb életre számítottunk, de mivel autóval is megközelíthető a ház és még nincs szezon, valahol érthető, hogy az osztrákok nem alszanak fent a hegyen.

Ennek ellenére isteni palacsintatésztás levest és schnitzelt kaptunk, reggelire pedig lekváros zsömlét teával. Így minden adott volt, hogy élvezzük az elsőrangú kilátást és reggel napfelkeltét.

Másnap mínusz fokokra ébredtünk, de hamar elfújta a szél a felhőket, így még tisztább idő ígérkezett, mint szombaton. 9 körül már indultunk átparkolni a Hohe Wand nyugati lábánál kinézett parkolónkba.

Innen elsőként a Gebirgsvereinssteig (falrajz itt) beszállásához indultunk. Az útvonal leírásánál a német oldalak előszeretettel említik meg, hogy ez a Hohe Wand legizgalmasabb útvonala, nagyon tüzes és furfangos. :D Ez igaz is, és persze borzasztóan magas is (nekem legalábbis). Ha viszont leküzdjük a nagyon kitett függőleges falat, fantasztikus jutalmat kapunk, száz százalékos panorámát a Schneebergre.

Utána magunk mögött kell hagynunk egy izgő-mozgó függőhidat, a szélben lengedező létrát és az utolsó nehéz kulcspontot, miközben végig szédületes mélység húzódik a lábunk alatt.

Délután a kocsi felé tartva megnézhettük, hogy hol is másztunk föl, csak hogy elakadjon a szavunk. :)

sam_5388.jpg

Kissé megilletődve értük el a kiszállási pontot és szusszantunk egyet a hangulatos Hubertusshaus-nál, mielőtt belevágtunk volna utolsó utunkba.

A Steirerspur (falrajz itt) kb. negyed órás gyakorlóút, közepes nehézséggel. Az útvonal először lefelé visz, aztán visszakanyarodik, hogy visszavezessen a fennsíkra. Ez a kis ereszkedés és a helyenként tükörsima sziklák adják a pikantériáját ennek az útvonalnak.

A kocsihoz a Springlessteigen túráztunk le, ahol ugyan néhány helyen van drótbiztosítás, de szinte senki nem veszi igénybe. Az ösvényről tanúi lehettünk az igazi sziklamászók ügyességének is, amint a függőleges sziklafalon gyíkmódra másznak fel.

sam_5377.jpg

Mi természetesen megelégedtünk a kellemes testmozgással és a gyönyörű panorámával - és ne felejtsük el, hogy ez mindenkinek jár, aki elutazik oda, nem kell megszállott hegymászónak lenni hozzá. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://megallasnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr2012378833

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szekeres Gábor · <b>http://blog.hu</b> 2017.04.01. 10:17:56

Jó hely Hohe Wand. :) , de nekem a Höllenthal-völgy a kedvencem. Ha még nem jártatok volna arra, csak ajánlani tudom.

ynda 2017.04.03. 11:00:49

@Szekeres Gábor: Köszönjük a tippet! :) Elnézegetve a műholdképen csodaszép lehet!!!