Kalandjaink úton és útfélen, Magyarországon és külföldön, megállíthatatlanul...

Nincs megállás!

Téli mesevilág - a jégbe fagyott Bükk hegység

2017. január 24. - ynda

teli_mesevilag_fokep_1.JPGA kimozdulós típusú embereknek felér egy kínzással egész héten keresztül bent ülni a munkahelyen, hétvégén pedig folytatni a gubbasztást a TV előtt, a lakásba kényszerítve... Viszont mínusz 15 fokban nem könnyű megfelelő úti célt találni, hát még rávenni magunkat, hogy ha már meg is van a jó kis terv, kidugjuk az orrunkat a melegből. Pedig érdemes vállalni ezt a kis kényelmetlenséget, még az extrán fázósaknak is jót tesz a feltöltődés a természetben. Egy hétvége alatt járni mínusz 15 és plusz 30 fokban, megmozgatni magunkat és gondtalanul relaxálni - kell ennél több egy komplex hétvégi kikapcsolódáshoz?

Mindenesetre nem sok pénzt szerettünk volna rááldozni az utazásra ebben a rossz időben, rengeteg jobb lehetőség is lesz még kellemesebb időjárási körülmények között és drágább helyekre menni idén. Úgyhogy low cost, magyarországi helyszínt választottunk: a Bükköt. Az ötletet az adta, hogy hosszú várakozás után végre befagyott Magyarország legnagyobb függőleges esésű vízesése, a lillafüredi vízesés. Erre remekül fel lehetett építeni egy nem túl fárasztó, de kellemesen stresszűző hétvégét, úgyhogy mindenkit biztatunk, hogy kapja fel a családot és tegyen ugyanígy!

Szombat reggel fél 8 körül indultunk el Budapestről és 10 körül érkeztünk meg a félrekotort havas-jeges, teljesen üres szilvásváradi parkolóba - teljesen néptelen volt minden, csak a szorgoskodó parkolóőrök álltak készenlétben. Utánunk azért elkezdtek szállingózni többen is, amikor talpig beöltözve nekiindultunk, akkor már volt társasága kis kocsinknak és néhányan nekibátorodva elindultak megnézni a Szalajka-völgyet téli pompájában.

tura_1.jpg

Szégyenszemre kicsit alábecsültük az első napra tervezett kirándulásunkat, a Bükk második legmagasabb pontjának, a 958,1 méter magas Istállós-kőnek a meghódítását. A kb. 360 méter magasan fekvő parkolóból nem szabadna, hogy gondot jelentsen a 600 méteres szintkülönbség leküzdése, de némileg több hó borította a környéket, mint arra számítottunk.

Az első néhány kilométernek még sokan nekivágtak az autók és lovasszánok!!! által kijárt úton. A lovasszánokról csak annyit, hogy a pacik nyakában még csengettyű is volt, úgyhogy már csak a Mikulás hiányzott a képből. :) Ami egyébként nagyon jót tenne Szilvásváradnak és a Szalajka-völgynek, az egy marketingcsapat. Ezen a hétvégén például kb. fél óránként jártak a lovasszánok, sőt, a szilvásváradi családi szánkó- és sípályát is beüzemelték felvonóstul. Egy kis tudatos reklámmal nagyon klassz téli pihenőhelyet lehetne varázsolni a völgyből - mert mi például egyik lehetőségről sem tudtunk, amíg oda nem értünk...

A völgyben egy kellemes két órás sétával el lehet jutni az összes pisztrángtelephez és nagyobb tóhoz, és a könnyen járható szakasz érinti még a híres Fátyol-vízesést is.

sam_5036.jpg

A kisvasút végállomását érintve elértük az autóval kijárt út végét és elkezdődött az erdei ösvény, egyből egy meredek szerpentinnel az Istállós-kői ősemberbarlangig. Szerencsére a tervezett útvonal ki volt járva egészen végig, úgyhogy a tájékozódással ezúttal nem ment el sok időnk. A barlangban nagyon jópofa "jégcseppköveket" találtunk, amik a felülről beszivárgó vízből alakultak ki: fent jégcsapként lógtak le a plafonról, lent pedig szoborként nőttek ki a földből.

A barlangból kis ereszkedéssel elértük a zöld háromszög jelzést, ami az Istállós-kőre visz. Innentől kezdve egészen addig, amíg újra visszaértünk Szilvásváradra, nem találkoztunk egy lélekkel se, leszámítva két meglehetősen fotogén őzikét. :) Nagy segítséget jelentett, hogy az ösvény továbbra is ki volt járva, bár a húszcentis hóban így sem tudtunk valami gyorsan haladni, amit tovább tetézett a meredek út is. Az Istállós-kőn elmajszoltuk a csúcscsokinkat és megállapítottuk, hogy a másik irányból, a lankásabb oldalról egyszerűbb lett volna abszolválni a csúcs megmászását.

A kirándulást a túloldalon folytattuk, a Bükk-fennsík felé, ahol a kijárt bicikli-, majd autóútra tértünk rá, mivel a turistautakat itt már nem törte be senki. A lemenő nap fényében jól elcsúszkáltunk az úton, amíg visszaértünk a kocsihoz a kissé monoton útvonalon.

Itt ért minket a hétvége legfantasztikusabb meglepetése, amire álmomban sem számítottam volna, hogy sor kerül: egy kisebb kitérővel olyan kilátópontot találtunk (Gerennavár), ahonnan megpillanthattuk az Alacsony- és a Magas-Tátra vonulatait!!! Bár a fényképezőnket nem az ekkora zoomolásra találták ki, azért sikerült felismerhetően dokumentálni: balra látszódik az Alacsony-Tátra egyenesebb gerince, míg jobbra a Magas-Tátra csipkézett csúcsai és völgyei.

sam_5072.jpg

Lefelé menet csíptük el a Bükk legsármosabb őzeit is, amint pózolnak a hóban, és a szilvásváradi sípályát is a naplementében.

sam_5079.jpg

sam_5080.jpg

Gyorsan elfoglaltuk a szállásunkat, aztán visszasétáltunk a völgy bejáratához, ahol egész sok étterem várja a megfáradt vándorokat. Bár a legtöbb csak félüzemben működik, este 8-ig van nyitva, legalább egy kis élet volt a faluban.

A majdnem tíz órás esti regenerálódás és a bőséges reggeli után másnap Lillafüred felé vettük az irányt. Ide is időben érkeztünk, közel tudtunk parkolni és még a vízesésnél se voltak sokan. Nem győztük fotózni a szinte türkizkék színben pompázó csodálatos természeti képződményt, ami 20 méter hosszan "zúdul" le a mélybe.

sam_5089.jpg

475455960816026901_account_id_5.jpg

A vízesés után Lillafüred többi látnivalójára is vetettünk egy pillantást: a palotaszállóra, a függőkertre és a Hámori-tóra, ez utóbbi jegére pedig még egy kicsit rá is merészkedtünk (egyesek jéghokiztak vagy kutyát sétáltattak rajta, pedig mindenhol felhívták rá a figyelmet, hogy mivel folyóvízről van szó, folyamatosan mozgásban van, életveszélyes rámenni).

A hétvége részeként akár be lehet iktatni egy kisvonatozást is, hiszen az ország egyik legszebb erdei kisvasútja Miskolctól Lillafüreden keresztül Garadnáig télen is minden hétvégén közlekedik. Menetrend itt. Kellemesen átfázva beugrottunk a kocsiba, hogy végre jöhessen a hétvége nagy fináléja, a Miskolctapolcai Barlangfürdő. Pont jól időzítettünk, ugyanis január 23-ától február 10-ig a fürdő zárva van felújítás miatt; mi szerencsére még pancsolhattunk egy jót. Most először voltunk itt, és a hangulata teljesen elvarázsolt minket. Ha extrém élményre vágyik valaki, akkor egyébként február 4-5-én lehetőség van "szárazlábas" túra keretében bejárni a fürdőnek otthont adó barlangrendszert, itt található meg róla minden infó. Végül pedig egy kis ízelítő a honlapról, hogy miért is érdemes felkeresni ezt a fürdőt:

A bejegyzés trackback címe:

https://megallasnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr1812148317

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hokihari 2017.01.25. 18:46:15

Szep nagyon most is. Mi nyaron voltunk.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2017.05.10. 18:50:31

ILyenkor a vízesést akár el is lehet hordani, nem? :D
Csákány, véső és kész, darabokban utánfutóra rakni... :D
Viszont egy praktikus kérdésem is lenne.a barlangfürdő az csak szállóvendégeknek van vajon?

ynda 2017.05.11. 15:13:18

@geegee: Sőt jégmászóknak akár be is lehet venni. :D www.youtube.com/watch?v=VPsRZruUsjo
Abszolút nem, mi nem itt szálltunk meg de sehol nem kérdezték meg, a külső bejárat felől bárki be tud menni.