Kövess minket Instán!

Nincs megállás!

Nincs megállás!

Tenerife - a sokszínűség szigete

2016. augusztus 05. - ynda

teide.JPG

Június közepén régi álmunk vált valóra: hogy ezúttal a nyaralásunk helyszíne végre egy igazi tipikus nyaralóhelyszín legyen tengerparttal, pálmafákkal és kánikulával. Az elmúlt években valahol mindig meg kellett húzni a határt a rendelkezésre álló pénz és/vagy szabadságok miatt, de mivel áprilisban volt az esküvőnk, a nászút pontosan elegendő ürügyet szolgáltatott rá, hogy most az egyszer merjünk nagyot álmodni.

Így született meg az elhatározás, hogy szigetre megyünk nyaralni, és bár a top 5 potenciális célpont (Seychelles-szigetek, Bora Bora, Hawaii... :)) között nem szerepelt, az éghajlata miatt Tenerife mellett döntöttünk, ugyanis a Kanári-szigeteknek ezen tagja még az északi féltekén fekszik, tehát ott is most van nyár.

A "meleg" viszont elég relatív a Kanári-szigeteken, ugyanis a júliusi legmagasabb átlaghőmérséklet 25 fok, de júliusban (27 fok) és augusztusban (28 fok) sincs mérföldekkel melegebb. Ehhez a hőmérséklethez hozzájárul még az állandóan fújó, viszonylag erős szél - ami jeges levegőt hoz az óceán felől -, és a hideg Kanári-áramlás, mely az óceán vizét egész nyáron 21-22 fokosan tartja. Aki ismer, és tudja, hogy milyen fázós vagyok, most teljes joggal kérdezhetné, hogy miért pont ide jöttünk akkor "nyaralni"? :D A válasz, hogy lehet, hogy az időjárás tekintetében kicsit elszámítottuk magunkat (tíz napos ott-tartózkodásunkból jó, ha két napon tényleg melegünk volt), de a rengeteg látnivaló és a mi életformánkhoz igazodó programlehetőségek garmadája mindenért kárpótolt.

A nyaralás részleteit már otthonról pontosan megterveztük/megszerveztük, hogy teljesen ki tudjuk használni a szigeten töltött időt és biztos minden programon legyen férőhelyünk. Így például a kocsibérlésről is előre gondoskodtunk: megérkezésünk másnapján már a rendelkezésünkre is állt automata sebváltós (hogyha valaki hozzánk hasonlóan bérelne autót, CSAK automata kocsit ajánlunk, még azzal is rendkívül körülményes egyes utakon a közlekedés) kis Volkswagen Polónk, amivel utána az első három nap bejártuk a szigetet.

Világítótorony-látogatás és fürdés Tenerife legszebb strandján

1_ut.jpg

A repülőjegy lefoglalásakor előre megnéztük, hogy várhatóan milyen irányból fog leszállni a gépünk a Tenerife Sur (TFS) reptéren, és átfoglaltuk az ülőhelyünket a jobb oldalra, hogy leszálláskor a szigetet láthassuk. Így sikerült lencsevégre kapnunk azt a világítótornyot (Faro de Abona) a repcsiről, ahova másnap készültünk ellátogatni. :) De ennél is hatalmasabb élmény volt, amikor a repülőről először megpillantottuk a Teide (Spanyolország legmagasabb pontja, 3718 m) csúcsát a levegőből!

sam_0701.jpg

sam_0695.jpg

Másnap kocsival kelet felé indultunk Playa del las Américas-beli apartmanunkból és első állomásunk az előző nap látott világítótorony volt, csak ezúttal már nem madárperspektívából, hanem teljes valójában. A szigeten kis mérete ellenére vannak autópályák, amiken villámgyorsan el lehet jutni egyik helyről a másikra - ami kapóra jön, mert amennyi időt itt nyer az ember, azt úgyis elvesztegeti azokon a kanyargós hegyi utakon, ahol csak 20-szal tud haladni. :D

Kocsinkkal egy tipikus kis tenerifei falucskában parkoltunk le, és első találkozásunkra is itt került sor az óceánnal. A partvidék különösen szeles volt ezen a napon, csaknem kifújta alólunk a lábunkat, miközben kisétáltunk a világítótoronyhoz, a hullámok pedig óriási tarajokkal csapódtak a szikláknak.

A természet hihetetlen ereje az egész délutánra rányomta a bélyegét, különös tekintettel a La Tejita strandon eltöltött időre, ahol bármennyire is igyekeztünk, három költözés után sem sikerült kényelmesen elhelyezkednünk. Olyan erős volt a szél, hogy bárhova is ültünk, a homok egyből ráragadt a bőrünkre a napozókrém miatt, belement a fülünkbe, hátizsákunkba, ruhánkba és a cookie-ba, amit uzsonnának vittünk. Úgyhogy azt elismertük, hogy szép-szép a La Tejita strand, de képtelenség, hogy a helyiek (ez leginkább csak ők látogatják) tényleg tudják önfeledten élvezni az itteni pihenést... :O A strand szépsége egyébként abban rejlik, hogy itt elszeparálva a Teidét létrehozó vulkáni folyamatoktól volt más jellegű vulkáni működés is, és így alakult ki az a hatalmas vörös sziklatömeg, ami meghatározza az itteni látképet.

Playa de las Américas-ba nem az autópályán, hanem a Teide oldalában tértünk vissza, hogy belekóstolhassunk a kisebb falvak hangulatába is. A Kanári-szigetek berber őslakói a településeiket nem a partra építették (ott csak a mai turistaközpontok találhatók), hanem körülbelül 1000 m-es magasságba, ahol a rendszeresen erre járó kalózok nem tudták kifosztani őket. Az autentikusabb települések mellett a sziget oldalában a táj itteni jellegzetességeire is rácsodálkozhattunk: Tenerife déli oldala ugyanis szinte teljesen kopár, poros sivatag hatalmas szakadékokkal és nagyon gyér növényzettel, ami kimerül néhány kaktuszfélében és szárazságtűrő fűcsomóban.

sam_0772.jpg

Csúcstámadás a Pico del Teide-re és vulkanológia terepgyakorlat

Lehet, hogy botor elhatározás, de kitaláltuk, hogy minden évben fel kell jutnunk egy annál magasabb hegyre, mint amilyen magasan előző évben jártunk. (És mivel tavaly 3444 m-en jártunk, Spanyolország legmagasabb, 3718 m-en fekvő pontja tökéletes volt az idei cél teljesítésére. ;) Az ötlettel jár viszont az is, hogy pár éven belül kénytelenek leszünk a Mont Blanc-t megmászni, ha Európában belül szeretnénk maradni. De az majd egy másik történet lesz. :))

Korán reggel indultunk el, szinte még sötétben, mivel itt az egy órás időeltolódás ellenére is csak 7-8 óra felé kelt föl a nap, sokkal később, mint Magyarországon.

2_ut.jpg

Szerencsére már az utazás lefoglalásakor utánajártunk annak, miként is lehet feljutni a Teide csúcsára. Gyakorlatilag két hónappal az utazás előtt már a kezünkben volt a felvonójegy, így mivel nyitás előtt már megérkeztünk az alsó állomáshoz, sorba se kellett állnunk.

Ami sokkal lényegesebb viszont az, hogy a Teide csúcsra KIZÁRÓLAG engedéllyel lehet felmenni, melyet előre be kell szerezni itt. Mivel az egész vulkáni kráter és kaldera nemzeti park, korlátozzák, hogy egyszerre hány ember tartózkodhat fent a csúcson. Ezért a fenti engedély nélkül csak a felvonó felső állomásáig lehet eljutni, onnan már nem engednek tovább, ha nem gondoskodunk előre a szükséges papírról.

Arra is érdemes készülni, hogy a kaldera belsejében az utak meglehetősen rázósak, tekintve, hogy sok helyen a szétterülő lávafolyamokat tudták be aszfaltnak. Így fordulhatott elő, hogy mi kapásból a felvonó felé tartva elhagytuk a bérautó antennáját... ^.^

A felvonó parkolójában (2356 m-en) magunkra öltöttük teljes tavaszi-őszi túrafelszerelésünket (hosszú szárú túranadrág, garbó, termo pulcsi, sapka stb.), felkészülve rá, hogy a csúcson körülbelül 7-8 fok lesz és erős szél. A felső állomáson már kifejezetten csípős volt az idő, ugyanakkor a nap 3555 méteren már adott elég meleget, hogy ne fázzunk. Innen több túraútvonal indul a kaldera és a sziget különböző pontjaira. Mi egy kilátóponthoz sétáltunk el, ugyanis a 11-től 13 óráig tartó turnusra szóló engedélyünk volt a csúcsra, így időmilliomosok voltunk. Innen már megcsodálhattuk a többi Kanári-szigetet és elvétve még hófoltokat is láttunk. :D

11 óra körül indultunk el a csúcstámadásra. Körülbelül 40 percre becsülik a mászást, amely során 160 m szintkülönbséget kell megtenni, mindössze 200 méteren, úgyhogy el lehet képzelni a Telesforo Bravo túraösvény meredekségét. :) Egyre feljebb törve fokozatosan kibontakozott alattunk az egész sziget látványa és a kráter különleges vulkáni formakincse a ma is működő forró kénes füstölőkkel. Tökéletesen belátni a sziget északi harmadát is, amelyet sűrű erdő! borít.

A Tenerife közepét meghatározó Las Cañadas kaldera átmérője nem kevesebb, mint 16 km. Egy körülbelül 180-220 ezer évvel ezelőtti robbanás során alakult ki, amit megelőzően a Teide elődje, egy sokkal magasabbra becsült, körülbelül 8000 méteres vulkán uralta a sziget látképét.

A kaldera bejárása a legcsodálatosabb élmény egy földrajzosnak (ld. én), aki eddig csak képeken látta a kalderák és a bazaltvulkanizmus formakincsét. Most végre élőben is szemügyre vehettük a kiömlés közben megszilárdult lávafolyamokat, kaviccsá kövesedett vulkáni hamut és a kirobbant vulkáni bombákat. A kaldera növényzete is egyedülálló, legszebb példája a csak itt élő Echium Wildpretii, mely rikító rózsaszínjével a sziget legjellegzetesebb növénye.

A felvonó állomásától keletre található Centro de Visitantes de El Portillo látogatóközpontban órákon át lehet csodálni őket (na meg az integető gyíkokat :D) és persze a kaldera külsőbb, a legutóbbi kitörés által kevésbé érintett területeken a többi virágzó növényt is.

A kaldera belső részén figyelhető meg igazán a bazaltvulkáni formakincs. Több méter magas lávafolyások szelik át tájat, amelyek méretét emberi szem alig tudja felfogni és a GoogleMaps műholdképén is tökéletesen kivehetők. Szintén különleges az ún. "Holdbéli táj", amit a kitörésekkor kirobbant és az esőben megkövesedett vulkáni hamu borít, mintha csak kavics lenne.

A legcsodálatosabb képződmény a külső kráter és a Teide között húzódó völgyben az Ucanca sziklaformáció (melyet mi az egyszerűség kedvéért csak Unkaunkának hívunk). Ezeket a sziklaoszlopokat a szélerózió hozta létre: mivel keményebb kőzetből állnak a környezetüknél, így ellenállóbbnak bizonyultak a pusztítással szemben. A legjellegzetesebb darab annak idején még az 1000 peseta-s bankjegyre is felkerült.

Késődélután a kaldera nyugati peremén tettünk egy kitérítőt, hogy a "Marsbéli tájat" is megcsodáljuk, mely jellegzetes vöröses talajáról kapta nevét.

sam_1111.jpg

sam_1126.jpg

Szigetkörút

Ismét egy korán kelős, későn fekvős, de igazán tartalmas nap elé néztünk.

3_ut_1.jpg

Az első állomásunk Santa Cruz de Tenerife volt, a sziget fővárosa, ahova az ipar és a kormányzás központosul. Álmunkban se gondoltuk, hogy egy ilyen elszigetelt helyen igazi nagyvárost találunk felhőkarcolókkal és hatalmas tengerparti korzóval, pedig de.

Santa Cruzban található az ún. Palmetum, mely tulajdonképpen a világ összes pálmafaját bemutató botanikus kert; a helyén régen egy szemétdomb állt, melyből rekultiváció címen alakították ki a mai parkot. Innen nyugat felé nézve ma is látható a sziget olajfinomító központja, keletre pedig a konténerterminál és több mobilizálható vízi olajfúrótorony, nagyon ellentmondásossá téve a város képét.

A város központjának látképe is hasonlóan kétoldalú. Egyrészt ott van a modern korzó, melynek hatalmas auditóriuma a Sidney operaházzal vetekszik. A part védművét alkotó hatalmas köveket a zene szeretetétől indíttatva a világ híres klasszikus zeneszerzőinek, énekeseinek és zenészeinek rajzával díszítették. A belvárosban szintén sok a modern lakóház és irodaház, de bukkanhat az ember olyan klasszikus épületekre is, mint a mexikói stílusban épült piac.

Santa Cruzból San Cristóbal de La Laguna városkája felé vettük az irányt, melyet az UNESCO a világörökség részének nyilvánított. Jellegzetessége a sok különös kis templom és a szűk utcácskák, ahol ott jártunkkor szinte egy lélek sem volt, mivel mindenki hazament nézni a délután 3-kor kezdődő Spanyolország-Csehország focimeccset. :D

Innen a Playa de Benijo strand felé véve az irányt egyre inkább behatoltunk a sziget erdős északi csücskébe. Hogyha nem a saját szemünkkel látjuk, el se hisszük, hogy ez ugyanaz a sziget, mint amelyen két nappal ezelőtt sivatagi körülmények között autózgattunk. Itt északon a füves-erdős dombok között a völgyekben és a szakadékokban bújnak meg a kis falvak, többnyire lépcsőzetesen építkezve.

Itt érkeztünk el a körút azon szakaszához is, ahol hálát adtunk, hogy automata sebváltós autót kértünk. Az út ugyanis iszonyatosan kanyargós, nagyon sok helyen felfestés nélküli, egy sávos, és ráadásul BUSZOK is jöhetnek  - és jönnek is - szembe! Épphogy arra tudtunk figyelni, hogy az úton maradjunk és ne vigyük el a szembejövő autókat, nemhogy még arra, hogy sebességet váltsunk!

Ilyen utakon jutottunk el hosszas kanyargózás után Tenerife - szerintem - leggyönyörűbb strandjára, a Playa de Benijóra. Itt a homok meg sem közelíti a tengerparton és a sziget többi részein megszokott világos homokot, hanem igazi vulkáni homok és szinte teljesen fekete. A strandra, ahova egy kis lépcsősoron lehet leereszkedni, jellemzően a helyiek járnak, de ők maximálisan kiélvezik a hatalmas hullámok nyújtotta szórakozási lehetőségeket, például a szörfözést.

A következő állomást, melyet beterveztünk, sajnos skippelnünk kellett... Ránk jellemző lelkesedéssel kinéztük az alábbi sziklaalakzatot, melyet érthető okokból kifolyólag Csirkelábnak neveztünk el. Viszont ott helyben derült ki, mikor kisétáltunk a partra és elkezdtünk fölmászni a sziklán, hogy a kiépített út, mely a műholdképen jól látszik, nem egészen onnan indul, mint ahonnan mi próbáltuk megközelíteni. Így Csirkeláb uraságról sajnos csak profilképpel szolgálhatok.

csirkelab.jpg

sam_1397.jpg

Miután felhagytunk a Csirkeláb (becsületes nevén Punta de Juan Centellas) meghódításával, Icod de Ios Vinos-ba autóztunk, hogy megnézzük a sziget egyik legismertebb látványosságát, az 1000 éves sárkányfát, mely a faj legöregebb példánya az egész világon (senkit ne tévesszen meg, a fa korát valójában csak 250-300 évesre becsülik a botanikusok).sam_1407.jpg

Innen indultunk napunk utolsó állomásához, a Punta del Teno fokhoz és annak világítótornyához, ahova egy hátborzongatóan magas és kitett sziklafalban vezet az út. Utólag kiderült, hogy nem volt alaptalan az aggodalmunk, amivel itt elautóztunk, mivel alig egy hónappal azután, hogy ott jártunk, a világítótoronyhoz vezető út jó darabon beszakadt. Olyannyira, hogy mivel a földnyelvre ez az egyetlen út vezet ki, 174 turistát kellett helikopterrel kimenteni onnan...

Így festett ez az útszakasz, amikor mi ott jártunk:

sam_1471.jpg

És így egy hónappal később:

Íme a Punta del Teno világítótornya, még a boldog békeidőkben, amikor meg lehetett közelíteni négy keréken:

Masca-völgy, a sziget leghíresebb természeti csodája

4ut.jpg

A teljes napfelkelte megint az autóban ért minket: délelőtti programunk, a Masca-völgy a sziget szinte egyetlen olyan szurdokvölgye, amiben a mai napig folyik víz, és ennek megfelelően gazdag élővilággal rendelkezik. Míg fönt, Masca kis falujában leparkolva kaktuszok és pálmafák vettek körül minket, lent a völgykatlanban már szitakötők és nádas fogadtak!

A parkolóba még felhőben érkeztünk, de ragaszkodtunk hozzá, hogy kora reggel kezdjük meg a túrát, mivel a szurdokot már délelőtt elözönlik a turistacsoportok. Ez valahol érthető, mivel a völgyben körülbelül 3-3,5 óra leereszkedni a tengerpartig és elég jelentős a szintkülönbség is. Így a turistacsoportokat lent a parton fel szokták venni taxihajókkal és visszaviszik őket a közeli kikötőbe, onnan pedig a szállodájukba.

Mi vakmerően a saját fejünk után indultunk neki a túrának (mégiscsak csalás a könnyebb úton megúszni), kitűzve célként magunk elé a völgy alsó egyharmadában található sziklakaput. Gyönyörű, több tíz méter magas sziklafalak között visz át a helyenként mindössze pár méter széles szakadék. Abba még nem annyira gondoltunk bele, hogy visszafelé is meg kell majd tennünk ezt az izzasztó utat (hamar kisütött a nap és kifejezetten meleg lett). Érdekes módon a sziklakaputól fölfelé mégis fél órával leköröztük a lefelé utunkat - valószínűleg kevésbé éreztük veszélyesnek felfelé a terepet, így jobban tudtunk haladni. Pedig ahogy sejtettük, fölfelé vagy tíz turistacsoporttal találkoztunk, akiket mindig el kellett engedni a szűk ösvényen.

A felfelé út azért jobban megizzasztott és kifárasztott, mint az ereszkedés, úgyhogy jól megérdemelt jutalomként Masca falucskájában beültünk egy panorámaétterembe egy jéghideg limonádéra és megkóstolni a helyi specialitást, a kaktuszfagyit pálmamézzel.

sam_1617.jpg

sam_1619.jpg

Playa de las Américas

Koradélután végül arra is sor került, hogy elbúcsúzzunk kis kocsinktól és visszaszolgáltassuk a kölcsönzőnek. Az autót Los Cristianos-ba kellett leszállítanunk, mely a Playa de las Américas-szal összeérő város. Úgyhogy innen a kilométerhosszú tengerparti korzón sétálva átszeltük gyalog az egész turistaövezetet az apartmanunkig.

Teide by Night

Még otthonról befizettünk egy naplementetúrára, melynek során újra feljutottunk a Las Canadas kalderába, ezúttal busszal. A program során megálltunk több fotózási ponton (ahol mi már jártunk), majd egy autentikus vacsorát követően elvittek minket a csillagászati obszervatórium közelébe, ahonnan pompás kilátás nyílik a csúcsra.

Ideérve mindenkinek járt egy pohár Cava, mely a híres spanyolországi habzóbor és tökéletes társ a naplemente megcsodálásához.

Egészen elképesztő, de itt a naplemente idején olyan idő volt, mint télen a Magas-Tátrában. Kabátban, sálban, sapkában vacogtunk a viharos és jéghideg szélben, pedig még polár pokrócokat bőkezűen osztogattak a szervezők és férjecském repetázott is a Cavából. :) A sok fényképezéstől szinte a kezünk is megfagyott, de tuti, hogy megérte!

Miután lement a nap, a kaldera belsejében ismét megállót tartottunk, ahol idegenvezetőnk egy lézermutató segítségével megmutogatta a fényszennyezéstől védett kráterben, hogy milyen csillagképeket látunk, és hogy ezen a szélességi körön mennyiben látjuk másnap az égboltot, mint a kontinensen.

Delfin- és bálnanézőben

Otthon nagy lelkesedéssel fizettünk be a Shogun vitorlás kalózhajó 5 órás óceánjáró kirándulására, melynek keretében a leírás szerint bálna- és delfinnézőbe visznek minket, illetve lehorgonyzunk a Masca-völgy környékén, hogy csobbanjunk az óceánban.

A kirándulás viszont inkább volt csalódás, mint élmény, senkinek nem ajánljuk. Az utasok vagy ötöde tengeribeteg lett, köztük többé-kevésbé mi is - ez mondjuk még nem a szervezők hibája. De ehhez hozzájárult az is, hogy a "vitorláshajónak" hangos és borzalmasan büdös dízelmotorja volt, amitől csaknem az is rosszul lett, aki nem dobta ki a taccsot a hatalmas hullámok miatt.

Mindenesetre legalább delfineket és bálnákat láttunk, és a Masca-völgy tenger felőli oldalát is megnézhettük.

sam_1845.jpg

A nyaralás köztes illetve hátralevő napjait, melyekre nem szerveztünk kirándulást, strandolással és pancsolással töltöttük. Nagyon oda kellett figyelnünk, nehogy elsumákoljuk a napozókrémek használatát, mivel itt még felhős időben is 11-12-es az UV-sugárzás, hát még a Teide csúcsán, ahol az első napokban elővigyázatlanságában le is égtünk kicsit.

Egy napot szántunk a Siam Parkra, ami a világ egyik leghíresebb és legjobb aquaparkja. A szórakozás garantált, mi nyitástól zárásig bent voltunk, de még csak a közelében se voltunk, hogy megunjuk. :)

Extrém csúszdából nincs hiány, van ahol cápák közé lehet besuhanni, van ahol felfelé visz a csúszdán a nyakunkba ömlő víz, vannak tölcsérek, ahol ide-oda hintázik az ember, és itt található a világ leghosszabb "lassú folyója" is, a Mai Thai River. :)

Szintén itt szörfözhetünk és pancsolhatunk a világ legmagasabb mesterséges hullámaiban is, amik nem kevesebb, mint 3 méter magasak! Itt sikerült szert tennem a sekély részben ücsörögve egy elég terjedelmes méretű horzsolásra a hátamon, ahogy magával sodort az egyik hullám. Utána hetekig kenegettünk és ragasztgattuk gézzel a sebet, hogy valahogy megvédjük, ami azért a nyaralás hátralevő részében kicsit problémássá tette a további strandolást is. Tanulság: sose ülj le hullámmedencében! :D

A sárkány torkában

Az abszolút kedvencünk

Cápák között

Ezekkel a videókkal el is búcsúzok mostanra azzal az útravalóval, hogy Tenerife az egyik legcsodálatosabb hely, ahol eddig jártam, és aki szeretné örök emlékeket gyűjteni, annak mindenképpen el kell látogatnia ide személyesen! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://megallasnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr248943890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Merlot 2016.08.06. 17:29:11

1996-ban már jártunk ott.
A kéthetes kétszemélyes "telelés" (januárban napfürdőztünk ott) ára félpanzióval, charterrel 200 eFt volt.
Igaz, mivel nyeremény út volt, nekünk csak 150 Ft-ba került. :))

Végigolvasva a szinte kimerítő leírását a Ti utatoknak, az felért egy profi utazási szakember alaposságával megírt bédekkernek is.
Az apartman, a bérelt autó, a repülőgép oda-vissza, a befizetett túrák, belépődíjak összességében kijöttek 1 millából? (Vagy alulbecsültem? ) :D

ynda 2016.08.23. 08:18:17

@csipa: Köszi! 10 nap alatt kb. 3000 kép készült, úgyhogy volt miből válogatni. :D De komolyra fordítva a szót, igyekszem mindig a jó beállításokat elkapni. Még akkor is, ha naponta hússzor kell a páromnak elviselnie a "várj, ne menj bele a képbe", a "mindjárt jövök, csak egy utolsó képet csinálok" és az "ott álljunk meg, biztos szép lesz a kilátás" megnyilatkozásokat... :)

ynda 2016.08.23. 08:28:00

@Merlot: Valószínűleg az inflációnak és a '96 óta eltelt időnek tudható be, hogy a mi szállásunk repülővel, reggelivel már 300e Ft volt - a repjegy + szállás kombó csomagot a WizzTours-nál vettük. Kínáltak sokkal olcsóbb (és drágább) csomagokat is, de ragaszkodtunk hozzá, hogy olyan részére menjünk a szigetnek, ahol homokos tengerpart van, közel a szálláshoz. És még így is csak két csillagos volt az apartmanunk...

Egyébként azzal együtt, hogy erre jött rá az összes többi járulékos költség (autóbérlés, felvonó, hajókázás, aquapark, esti túra) még mindig bőven sikerült az 1 milliós határ alatt maradnunk. :)

A szervezést illetően néhányan hajlamosak megvádolni minket azzal, hogy túlságosan is precízek vagyunk. :D (Az esküvőnk napjának napirendjét például - esküvőszervező hiányában - negyed órára lebontva állítottuk össze a családtagok és ismerősök nem kis mulatságára. :D) Pedig eddig ebből szinte csak jó származott, na meg így nemcsak magát az utazás idejét élvezzük, hanem már az előtte levő hetekben, hónapokban tervezgetjük a programokat, ez segít a szürke hétköznapok túlélésében. :)
süti beállítások módosítása